A Havanna-szindróma: diplomaták a célkeresztben

Bár először öt évvel ezelőtt tapasztalták – és már akkor is veszedelmes fegyvernek látszott –, ám azóta sem tudnak sokkal többet a Havanna-szindrómáról. Most viszont a CIA direktora úgy döntött, hogy megháromszorozza a felderítésére és megtorlására szükséges anyagi eszközöket. – A hidegháború újabb fegyveréről Elisabeth Braw-val, az American Enterprise Institute tudományos kutatójával beszélgettünk. (A nyitó kép forrása: https://crossroadsofdemocracy.com)

Nagyon különös tünetegyüttes, mert a legkülönfélébb rosszullétekre, betegségekre panaszkodnak azok, akiket megtámadottjellemzi a Havanna-szindrómát Elisabeth Braw, a konzervatív American Enterprise Institute agytröszt tudományos munkatársa, amikor azt kérdem tőle, ő hogyan írná le ezt az új támadófegyvert, amit sokan és sokféleképpen jellemeznek, miközben gyakorlatilag senki sem tud róla semmit, csak a sötétben tapogatózik.  

Van, aki szédül miatta, másnak a füle fáj és zúg; álmatlan, rosszullét környékezi, maga sem tudja, mi a baja. Ráadásul nem is nevezhető betegségnek, mert nem írhatók le jellegzetes tünetei. Az orvosok sem közlik, hogy mi a panaszokkal hozzájuk fordulók baja, nem tudják, milyen gyógyszert, gyógymódot rendeljenek a hozzájuk fordulóknak. Embere válogatja, kinek mi a panasza; csak a fejfájás közös mindannyiuknál.

Ön már találkozott olyannal, aki ezt átélte, vagy ilyesmi tüneteket sorolt fel?

– Ha azt kérdezi, hogy találkoztam-e ilyen áldozattal, akkor a válaszom: áldozattal még nem találkoztam.  Már csak azért sem, mert egyelőre elszigetelt esetekről van szó. Ráadásul nem kapnak nyilvánosságot azok, akik elszenvedték ezeket a sérüléseket, már csak azért sem, mert pusztán emberek bizonyos körét érinti. Az áldozatokat viszont védeni kell, biztonságos helyen felügyelni, nehogy újra támadás érje őket.

Kik a megcélzott személyek? Már ami a többséget illeti…

– Nos, ők részben diplomaták, illetve Fehér Ház-i hivatalnokok, eddigi ismereteink szerint olyanok, akik a nemzetbiztonsági tanácsban dolgoznak az elnök mellett. Az egész még 2015-ben kezdődött amerikai diplomatákat ért támadásokkal, akik Havannában dolgoztak, a jelenség elnevezése is onnan ered. Később Kínából jelentették, hogy ott is hasonló eseteket jegyeztek fel. Ezek után azt hallottuk, hogy a CIA embereivel is megtörténtek ugyanezek. Nemrég pedig Ausztriából jelentettek hasonló támadásokat…

Igen, közvetlen szomszédainknál, Bécsben; tudunk róla.

Pontosabban fogalmazva: már Európában is feltűntek a szenvedő alanyok.

Ki vagy kik vannak/lehetnek a támadások hátterében?

– Nos, nem véletlenül mondjuk, hogy micsoda örült jelenséggel állunk szemben, mivel fogalmunk sincs a hátteréről. Ráadásul, nem mondhatjuk azt sem, hogy méregről, mérgező anyagról van szó, esetleg a szovjet-orosz szerrel, a novicsokkal támadtak, mert nem tudjuk még ezt sem egyértelműen kimutatni. Csak együttérzően megállapítjuk, A. is meg B. is hasonló tüneteket jelzett a támadás után. Nem tudjuk leírni magát az eseményt, a cselekedetet, a tevékenységet sem, mert egyelőre egyiket sem tudjuk pontosan rekonstruálni…

– Egyre többen állítják, illetve inkább csak gyanítják azonban azt, hogy a támadások mögött Oroszország állhat. Én is így gondolom, de egyelőre senki nem biztos benne.

Mire alapozzák a feltételezésüket?

– Az egyetlen: az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának az elemzése, amit az első, a diplomaták jelentésére és a rajtuk végzett vizsgálatok figyelembevételével állítottak össze. Pár hónappal ezelőtt adta ki az akadémia a jelentését, amiben úgy fogalmaz, hogy nem tudja konkrétan, miről van szó és minek nevezzük. Annyit állapítottak meg, hogy az okozott tünetek forrása valamiféle rádióhullám. Azt is megállapították a jelentésben, hogy a hidegháborúban Oroszország hasonló „tudományos fegyverkísérletet”. Egyelőre ez az egyetlen hivatalos és megbízhatónak tekinthető álláspont.

– Ez – a célpontot tekintve – egyfajta biológiai fegyvernek számít? Vagy micsoda egyáltalán?

Biológiai fegyvernek nem nevezhetjük, mert nem rendelhető hozzá egyelőre egyetlen biológiai hatóanyag sem – legalább is a mostani tudásunk szerint. A szakértők az elektromágneses spektrum egy bizonyos tartományát tudták bemérni. Vegyi fegyvernek sem mondhatjuk. Ha meg kellene nevezni, akkor „szürkezónába tartozó fegyvernemként” határoznám meg. Tény, hogy hagyományos fegyvernek semmiképpen nem tekinthető, ám árt az embernek. Van, akinek tartós agyi károsodást okoz, másnak fülsérülést, memóriazavart – sajnos, nagyon sokfélék a kór jellegzetességei… Márpedig: ha így hat az emberre, akkor mindenképpen fegyverként jöhet számításba. A radiológia tudományához sorolható. Határozottan kijelenthető, hogy kifejezetten veszélyes fegyvernek kell tekintenünk a mikrohullámokat kibocsátó energiaforrást.

Nemrég beszélt róla a CIA igazgatója, William Joseph Burns. Tőle tudható, hogy legalább 100 CIA-tiszt jelezte a Havanna-szindróma tüneteit, és mintegy 200 ember „fertőződött meg a kórral”. Az ügyet tehát nagyon komolyan kell venni; felderítésére az eddiginél több szakembert jelöltek ki és az eddiginél több pénzügyi forrást bocsátottak rendelkezésre. A csapat élére pedig azt embert állította, aki levadászta Oszáma bin Láden szaúd-arábiai militáns iszlamistát, az al-Káida terrorszervezet egyik alapítóját. Másrészről nagyon érdekes volt a számomra, hogy amikor megkérdezték Burnstől – ha jól tudom, a többi között oroszországi nagykövet is volt –, kit sejt a támadások mögött, inkább kitérő választ adott, mint hogy megnevezze az oroszokat. Miért ilyen óvatos ebben a kérdésben a CIA direktora? 

– Szerintem csak azért volt óvatos, mert egyelőre valóban nincs elég bizonyíték az orosz háttérre. Az egyetlen – hangsúlyozom – a decemberi akadémiai elemzés, amely a maga nemében szintén óvatos…

Mit akarnak elérni, pontosabban: mi lehet önök szerint a támadók célja, amikor ezt a fegyvert bevetik?

– Nos, erre tényleg könnyebb a válasz, hisz’ az agresszorok a célpontjukként kiválasztott országot akarják meggyengíteni, hogy állampolgáraik kevésbé bízzanak a saját hazájukban. Azaz: az egész amerikai diplomáciai szolgálatot megfélemlítették –külföldön, a külügyieket meg belföldön. Ráadásul az agresszor ezzel a célját is elérte, igaz, csak részlegesen. Máris destabilizálta az egész diplomáciai testületet. Nem tudható, kik a behatolók, és az sem, hogy mikor éri támadás a külügy szolgálatában állókat, hisz’ a legváratlanabb helyeken történik fordul elő. Megállapítható: máris súlyos károk érték az Egyesült Államokat.

Ön megfelelőnek találja-e a CIA igazgatójának eddigi intézkedéseit? Jól kezeli a dolgot? Mik lennének az ön elvárásai?

Először is tudnunk kellene végre, hogy milyen eszközzel hajtják végre ezeket a támadásokat a hazánk és honfitársaink ellen. Elismerem: nagyon sok időbe, energiába telik, elvégre évek óta tudunk az elszigetelt támadásokról, de egyelőre sötétben tapogatózunk. Ki kellene találni, miként lehet megvédeni a tisztviselőinket. Az ugyanis nem megoldás, ha védelmük végett itthon tartjuk őket. Az a baj, hogy az akadémiai testület is csak nagy sokára, ráadásul szerény eredményt tudott felmutatni. Kérdés: mire számíthatunk ilyen körülmények között?

Mit tud tenni az Egyesült Államok azon túl, hogy igyekszik megvédeni magát? Tervez-e válaszlépést, valamilyen büntetést? És ki/kik ellen?

– Mindenki ezt kérdezi; mivel egyelőre elmaradt a megtorlás, úgy látszik, büntetlenül folytatható a támadás az Egyesült Államokkal szemben. Ráadásul más az amerikai mentalitás, ha megtorlásról van szó. Az biztos, hogy ha a mi diplomatáinkat vagy a CIA embereit pulzáló rádiósugárzás éri, akkor mi nem fogunk bosszúból ugyanúgy rádiósugárzással válaszolni. Nyilvánvaló, hogy a szokásos eszközöket kell ilyenkor bevetnünk, szankciókkal sújtani cégeket, befagyasztani bizonyos személyek bankszámláit.

– Persze előfordulhat, hogy nem azokat büntetjük, akik valójában felelősek a támadásokért, ezért első lépésként az a legfontosabb, hogy megállapítsuk, bizonyítsuk, kik állnak a támadások mögött.

Ez felveti a nemzetközi együttműködés szükségességét. Felvették-e már a kapcsolatot az érintett országokkal? Gyűjtik-e közösen az információkat, amelyek végül elvezethetnek a bizonyítékokhoz és a probléma hatékony nemzetközi megoldásához?

– Egyetlen más ország sem tapasztalt ehhez hasonló támadást. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy a Fehér Ház felvette a kapcsolatot mindazzal az öt országgal (Türkmenisztán, Kirgízia, Kolumbia, Kína, Ausztria), ahol ezek az esetek előfordultak és közösen keresik a megoldást. Ezért jó az, ha vannak szövetségeseink, ha vannak barátaink, akikben megbízhatunk, és legalább megpróbáljuk együtt megelőzni a bajt. Ez az első lépés a nemzetközi együttműködésben, ami – szerintem – a lehető legmagasabb szinten zajlik, és nagy hatékonysággal.

Mennyire veszélyeztetettek más országok diplomatái is?

– Ami most zajlik a szemünk előtt, még a hidegháború idején sem volt jellemző. Az, hogy rajtunk keresztül más országok diplomatáinak is kárt okozzanak, egyáltalán nem volt elfogadott. Az, hogy működött a felderítés, hogy kémkedtek egymásellen az ellenfelek vagy a szövetségesek is, teljesen normális működési forma. De az, hogy ezen túlmenően fizikai sérülés – s adott esetben akár tartós is – érje a diplomatáinkat, az nem tartozott a hírszerzés fegyverkészletéhez…

Fura időket élünk  – fejezte be nyilatkozatát Elisabeth Braw,  konzervatív American Enterprise Institute tudományos elemzője, az „Isten kémei”, illetve „A Stasi hidegháborús kémkampánya az egyházon belül” című könyvek szerzője.