A hazugságügyi miniszter inkább ne védje meg a gyerekeinket

(Szerző: Gergely Zsófia) Nem lehet nem foglalkozni a kommentek mögötti emberekkel, és azzal sem, akik és ahogy tudatosan hergelik és irányítják őket. Igen, ezt is tudom, erre meg az a bevett, szofisztikált leütés, hogy „aki hülye, az …”

“Te, mocsok gender, kommunista parazita!”, “süket libernyák” – csak két jelzős szerkezet azokból a kommentekből idézve, amelyeket a kormány egyik legfontosabb embere, hazánk igazságügy-minisztere keltett az aktuális mondanivalójával. És higgyék el, mivel rádióműsorban vagyunk, még direkt a szalonképesebbek közül válogattam, másképp ebben a klubrádiós jegyzetben annyi lenne a kifütyülés, mintha egy Fradi–Újpest meccsen az ultrák szektorából akarnék élőben közvetíteni.

Tudom, tudom, mi a fenének olvasok kommenteket, eleve Varga Judit közösségi oldala – szerencsére – egyelőre annyira reprezentatív minta, mintha a Fidesz-nagykongresszus büféjében sorban állóknak agitálnánk Márki-Zay Péter mellett.

Meg minek is foglalkozzunk vele, legyintsünk rá, “csak” reagálások egy Facebookon közzétett írásra. Pedig ez rossz érvelés, mert nem lehet nem foglalkozni a kommentek mögötti emberekkel, és azokkal sem, akik és ahogy tudatosan hergelik és irányítják őket. Igen, ezt is tudom, erre meg az a bevett, szofisztikált leütés, hogy “aki hülye, az…”

Csakhogy egy ország vezetésének ennél azért még összetettebb a felelősségi köre, annak meg súlya, ha az IGAZSÁGügyi miniszter egy saját oldalán, a nyilvánosságnak szánt közlendőjében szándékosan valótlan, ráadásul pont a gyerekekről, gyerekvédelemről tesz állításokat. HAZUGSÁGügyi megbízást teljesít, látjuk, és ezzel uszít. És azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy kevesebb mint 24 órával később a karácsonyra készülődő családanyát domborít: a legújabb posztjában ájtatosan cukiskodik egy kisborjús-jézuskás betlehemmel.

Közben, ahogy az általam kiemelt artikulálatlan anyázás mutatja, sikeresen hergel. Mert ezt az áradó mocskolódást, amivel indítottam, azok a kevesek kapták, akik hozzám hasonlóan nem tudnak fejet elfordítani. Talán mert osztják, hogy a tanmesében szereplő béka is egészen addig próbált ellenni az egyre forróbb vízben, míg már késő nem volt.

Persze ezen az oldalon is van, aki keresetlen stílusban igazította ki a miniszter asszonyt – gondolom, a karbantartó cenzorok a legdurvábbakat így is virtuális napalmmal irtották. De többen udvariasan, érvelve, kerek, egész, káromkodásmentes mondatokban próbálták felhívni a figyelmet az ordas csúsztatásokra.

Hogy Brüsszel egy város. De még átvitt értelemben véve sem lehet tőle megvédeni a gyerekeinket.

Főleg nem egy gyermekvédelminek hazudott népszavazással, mert az ovikba küldött, agymosásra és nemváltó propagandára kiképzett homoszexuálisok pont annyira valósak, mint a Tanú című filmben az ellenséges békaemberek és az ürgebőrös összeesküvés.

Mert közben a nagyon is létező Kaleta–Szájer-jelenséget meg nem lehet korhatáros karikával fegyelmezni.

Ráadásul nem átallották felvetni, mekkora hazugság, hogy Varga Judit szerint “pénzért cserébe a gyermekeink lelkét akarja Brüsszel”. Ezzel szemben olyan racionális indokokat mertek felhozni, hogy az uniós pénzcsapok elzárása inkább a korrupció és a jogállamiság konstans lábbal tiprása miatt lehet.

A gyűlölködésre kalibrált virtuális had azonban nem bizonytalanodott el, és kábé oda sikerült kilyukadni, idézem, hogy mivel ők “nem hagyják abba, és ott ők többen vannak, ki kell írni a népszavazást a kilépésről, mint az angoloknál”.

És látva Orbán Viktor EU-n belül zajló helyezkedést, ezen már röhögni sincs kedve az embernek. Egy dologban viszont maximálisan egyetértek Varga Judittal, pont a kulcsmondattal: “Több gyerekvédelem, kevesebb Brüsszel!”. Pont így.

Minden gondoskodást, védelmet, támogatást a gyerekeknek. Az iskolákban, az egészségügyben, a családvédelemben, a bírósági és hatósági eljárásokban, mindenhol és mindenben, ahol valóban szükség van rá. Így a népbutító politikusok ellen is, akik gátlástalanul, az ő jövőjüket eladósítva, választási kampánytematikát csinálnak belőlük.