A kisebb növésű emberek sajátossága, hogy nyugtalanok, mintha mindig valamit kompenzálniuk kellene. Ez akkor is igaz, ha egyébként nem ildomos általánosítani. Mert mással már nem nagyon magyarázható a kormányunk szüntelen kötözködése: hol a Heineken, hol Brüsszel, hol a bankok, hol Soros. (A kép forrása: MDR)
Úgy tűnik föl, a nevek, a személyek, az intézmények nem is számítanak, csak legyen kivel bunyózni. Ismerjük iskolai éveinkből a kisebb embereket, akik nagyon szeretnek verekedni, megmutatni a nagyobbaknak, hogy minimum egyenrangúak velük, de valóban túljárnak az eszükön, legyen az kocsmában, a suliban vagy a falu főutcáján. A kis emberek különösen erősnek érzik magukat, ha ott vannak mögöttük a haverok, a csapat. „Ha őket magam mögött tudom, akkor bármilyen harcot vállalok.” A falu főutcája pedig mindig az erősebb bandáé. A csapatot azonban egyben kell tartani. Ehhez célt kell adni nekik, közös ellenséget, akit legyőzhetnek. (A kép forrása: kurier.at)
De Európa nem kocsma, és feltehetőleg a magyar országgyűlés sem az.
Mégis ezekkel a módszerekkel egyben tartható a csapat. A magyar politikában jelenleg semmi sem számít, csak az erő, a hatalom és a butuska odamondogatás. Az elmúlt hetekben egyre több ellenfél került elő a politikusok varázsdobozából arra az esetre, ha elfogynának az ellenfelek. Itt egy kis emlékeztető, hogy kit lehet még elővenni, a főtérre hurcoltatni, és jelképesen a feldühödött csőcselékkel leköpetni.
1. a CEU (ideális ellenség, lásd 3., 9., 11. pont)
2. a migránsok (a tökéletes mumus)
3. a romák (nem beszélünk róluk, „de tudjuk”)
4. a zsidók (nem beszélünk róluk, „de tudjuk”)
5. a Habsburgok (bármikor elővehetők)
6. a románok (nem beszélünk róluk, „de tudjuk”)
7. a svábok (volt már időszak, amikor ők feleltek minden rosszért)
8. az arisztokrácia (alig létezik, de szükség esetén elővehetők)
9. a kapitalizmus (Magyarországon nem szokták szeretni)
10. a kommunizmus
11. Soros György (ideális: lásd 1., 4. és 9. pont)
12. Gyurcsány Ferenc (lassan feledésbe merül)
13. a gazdagok (Magyarországon nem szokták őket szeretni)
14. Brüsszel (messze van, és nem szereti a nemzetállamokat)
15. a labancok (lásd „Brüsszel”)
16. a bankok (valamilyen oknál fogva már ritkábban szidjuk őket)
17. a szlovákok (a dunaszerdahelyi focimeccsek színvonala már régóta jellemző a magyar közbeszédre)
18. az oroszok (de most nem)
19. a multik (kivéve, ha autót gyártanak, vagy úgy, mint a GE, rengeteg adót fizetnek)
20. a liberálisok (lásd 1., 4., 8., 9., 10.,11., 12., 13., 14., 16. és 19. pont)
Íme, van bőven választék, hál’ istennek, így a magyar nyárspolgár fel van mentve, nem kell felelősséget vállalnia, sem az elhangzott durva mondatokért, sem esetleges saját hibáiért – mindig kéznél van egy bűnbak.
Az igazi ellenségeink listája jóval rövidebb:
A TUDATLANSÁG
A GŐG
A GYÁVASÁG
A PROLIGONDOLKODÁS
AZ EMBERI BUTASÁG
Ha valaki kételkedik az utolsó öt pont helyességében, akkor gondoljon arra, hogy mi történt 1941. december 11-én?
A (részben még demokratikusan megválasztott) de nagyon jobboldali magyar királyi országgyűlés külső kényszer nélkül (bármit állítottak is utólag a szereplők) gondolt egyet, és hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. Végre egy nagy, igazi, ezeréves történelmünkhöz méltó ellenfél! Washingtonban ezt több hétig el sem akarták hinni…