(Szerző: Faragó Tibor) Október 31-én megkezdődött a világméretű éghajlat-változással foglalkozó újabb ENSZ-konferencia a skóciai Glasgow-ban. Már a napirend elfogadása sem ment könnyen. November első két napján mások mellett António Guterres ENSZ-főtitkár és David Attenborough drámai hangvételű beszéde hangzott el az emberi társadalmakat, az élővilágot fenyegető veszélyről és a sürgős cselekvés szükségességéről.
Faragó Tibor egyetemi tanár, aki majdnem két évtizedig képviselte Magyarországot a klímatárgyalásokon, most az mta.hu-nak foglalta össze a tanácskozás elején történteket.
A november 12-ig tartó tárgyalásokon éles érdekellentéteket kell áthidalni, kompromisszumokat elérni, amelyeknek összességében arra kell(ene) irányulniuk, hogy a globális éghajlati rendszer – a megfigyelések és a tudományos vizsgálatok szerint – gyorsuló állapotváltozása még kellő időben megfékezhető legyen.
A tanácskozás elején az államok legmagasabb rangú politikai vezetői, köztük Boris Johnson, Joe Biden, Narendra Modi, Emmanuel Macron, Angela Merkel és Áder János köztársasági elnök is szóltak arról, hogy mi e találkozó tétje, melyek a leglényegesebb közös teendők, és mit vállal az országuk. Az EU27-ek nevében Charles Michel és Ursula von der Leyen kapott szót.
Az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv és annak 2012. évi Dohai Módosítása már az eredetinél nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést írt elő a fejlett országok számára, de egy részük még ezt sem teljesítette, miközben a gyors gazdasági növekedésű fejlődők kibocsátásai rohamosan emelkedtek.
A 2015. évi Párizsi Megállapodás már minden országra kötelezettségeket rótt ki ugyan, de annak tisztázása nélkül, hogy – eltérő felelősségük és helyzetük alapján – milyen mértékben kell hozzájárulniuk a globális kibocsátásnövekedés megállításához, majd e kibocsátások megszüntetéséhez évszázadunk második felében. (Beleértve, hogy a még fennmaradó kibocsátásokat ellensúlyozni kell, pl. erdőtelepítéssel vagy más módon, ami segíti a légkörből való kijutásukat.) E megállapodás leggyakrabban hivatkozott célja szerint azt kell közösen elérni, hogy a Föld felszíni átlaghőmérséklet-emelkedése az iparosodás kora előttihez képest jóval 2 °C fok alatt maradjon, de lehetőleg az 1,5 °C-ot ne lépje át.
A Meteorológiai Világszervezet adatai szerint 2020-ban az iparosodás előtti szintnél 49%-kal volt magasabb a szén-dioxid-koncentráció, a metáné 162%-kal, a dinitrogén-oxidé 23%-kal, és ezekre alig hatott a pandémia miatti átmeneti kibocsátáscsökkenés.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) első munkacsoportjának új jelentésében szerepel az a megállapítás, hogy a felmelegedés +2°C-nál „megállításához” 25%-os, a +1,5°C-os határértékhez pedig 45%-os globális CO2-kibocsátáscsökkentés szükséges 2030-ig a 2010-i értékhez képest.
A rendkívül szerteágazó tárgyalási témakörök sorából néhányat emelünk ki, amelyről feltehetően csak nehezen lehet majd megegyezni.
Az említett 45%-os globális kibocsátáscsökkentési cél mellett kardoskodik a tárgyaló felek jórésze, és azt szorgalmazza, hogy a G20 csoport országai kb. az évszázad közepére elérjék a „karbonsemlegességet”. A G7 csoport, illetve az EU-tagállamok elkötelezték magukat ez utóbbi cél mellett, ám Kína és Oroszország ezt 2060-ra, India pedig 2070-re vállalta.
Alkalmazkodás. A legsérülékenyebb és legkevésbé fejlett országok kiemelt támogatást várnak el ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a már elkerülhetetlen környezeti változásokhoz.
Támogatások. A probléma kialakulásáért nagy történelmi felelősséget viselő fejlett országoktól általában is tetemesebb támogatásra tartanak igényt a fejlődők. Egy ígéret szerint a különféle forrásokból a fejlettektől 2020-ban százezermillió dollár/év lett volna e keret, de egyelőre ennek mintegy az ötöde hiányzik. A fejlődők ettől és e támogatás növelésétől is teszik függővé azt, hogy teljesíthetik-e a Párizsi Megállapodás rájuk vonatkozó rendelkezéseit.
Piaci és nem piaci mechanizmusok. A vállalások végrehajtására sajátos együttműködési lehetőségeket is belefoglaltak a Párizsi Megállapodásba. Közülük kettő jól ismert a Kiotói Jegyzőkönyvből: a kibocsátási kvóták kereskedelme és egy fejlett ország által egy fejlődő országban megvalósított kibocsátáscsökkentő beruházás kvótáinak elszámolása e fejlett ország részére. Szabályaikról nem tudtak megegyezni, pedig sokan élnének e lehetőségekkel, ugyanakkor a kvótakereskedelem ellen pl. környezetetikai szempontból többen berzenkednek.
A tanácskozáson számos témáról tartanak külön konzultációkat, továbbá a felek különböző csoportjai közös álláspontjuk kialakítására akár naponta zárt üléseken tanácskoznak. Az ilyen és hasonlóan szerteágazó tematikájú nemzetközi tárgyalásokon sokszor az utolsó órákban érhetők el minden fél számára „elviselhető” kompromisszumok, amelyek azonban nem feltétlenül visznek sokkal közelebb annak az alapvető problémának a megoldásához, amely miatt az adott eseményt megszervezték. Csak remélhető, hogy ennél eredményesebb lesz ez a világtalálkozó.
A magyar tudomány ünnepe november 3-i megnyitóján Szathmáry Eörs, az MTA rendes tagja, az MTA fenntartható fejlődés elnöki bizottság elnöke tartott előadást a civilizációt fenyegető világméretű problémákról, a felvétel ide kattintva megnézhető. Ugyanaznap Bartholy Judit, az ELTE klímakutatója beszélt a legfrissebb IPCC-klímajelentésről, és arról, hogy mit kellene azonnal megtenni Földünkön a klímakatasztrófa elkerülésére.