(Magyar György / https://magyarugyved.blog.hu/) A Lánchíd a világörökség része, és ennek megfelelően a magyar állam nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettsége annak állagmegőrzése. (Kép: Budapest Főváros Levéltára / Klösz György)
A UNESCO 1987. december 11-én vette fel a világörökségek közé Budapest Duna-parti látképét és a budai Várnegyedet, s mindennek része három Duna-híd is: az Erzsébet híd, a Lánchíd és a Szabadság híd. A Lánchíd felújításához a kormánynak már csak emiatt is megfelelő támogatást kell nyújtania.
Az UNESCO – az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete – 1972-ben elfogadott világörökség-egyezményének célja az emberiség kiemelkedő értékkel bíró kulturális és természeti örökségének megőrzése. A csatlakozó́ államok egyebek között kötelezettséget vállalnak arra, hogy a területükön fekvő világörökségi helyszíneket óvják és megőrzik a későbbi generációk számára. Hangsúlyozzuk, hogy ez a mindenkori kormányok kötelezettsége.
Amennyiben ezt valahol nem teszik meg, elveszhet a világörökségi cím, ami persze nem jelent kézzelfogható anyagi veszteséget, de a minősítés visszavonása a turizmus szempontjából súlyos hátrányokat okozhat. Így járt például Drezda 2009-ben, amikor a barokk belváros és az Elba-völgyi kultúrtáj elvesztette a világörökségi címet egy négysávos autópályahíd felépítése miatt, amely az UNESCO Világörökség Bizottsága szerint súlyosan károsítja a védett látkép integritását.
A blogunk egyik olvasója hívta fel a figyelmünket arra, hogy a Lánchíd pusztulásának ilyen következménye is lehetne. Ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy a világörökség részét képező létesítmények, illetve természeti értékek megőrzésében az államnak kiemelt feladata van.
Egyébként a világon összesen 1121 helyszínt tartalmaz a világörökségi lista, és ezek közül nyolc van Magyarországon. Jó nekünk az, ha a kormány és a főváros áldatlan politikai csatározásai miatt elbukhatunk ebből egyet? Nem lenne elegánsabb, ha a kabinet már csak a nemzetközi egyezmény alapján is engedne, és érdemben, megfelelő összeggel hozzájárulna a Lánchíd – mint a világörökség része – felújítási költségeihez?
A Lánchíd nyilván nem fog a Dunába omlani, mert ezt egy épeszű kormány, s az illetékes főváros sem engedheti meg. Az örökségvédelemhez értő szakértők szerint különben egy esetleges vagyonátadás esetén a világörökséghez tartozó létesítmények esetében is alapvetően a tulajdonos viseli a felelősséget azok állagmegőrzéséért.
A helyzet azért ennél bonyolultabb – fogalmaztak hozzáértő forrásaink –, mert a tényleges tulajdoni helyezettől függetlenül az állam dolga, hogy ehhez biztosítsa a feltételeket. Vagyis: a fővárost – illetve bármely más tulajdonost – olyan helyzetbe kell hoznia, hogy képes legyen eleget tenni állagmegóvási kötelezettségének.
Ha tehát a Lánchíd tulajdonosa Budapest, joggal várhatja el, hogy az UNESCO egyezményének megtartása érdekében akár a központi költségvetés terhére kapjon támogatást a világörökség részét képező híd felújítására. Vagy legalább ne vegyenek el a főváros saját bevételeiből újabb forintokat, hiszen – legyen bárki is jogilag a tulajdonos – Budapest és az egész ország emblematikus építészeti emlékének sorsáról van szó.
A politika oltárán nem áldozhatják fel a legnagyobb magyarként emlegetett gróf Széchenyi István remekművet.