Megmakacsolta magát az Európai Bíróság Lengyelországgal szemben: napi 1 millió eurós büntetést szabott ki rá, mivel nem teljesítette a „bírói fegyelmi kamara” megszüntetését előíró határozatot. Mindez történt azok után, hogy a lengyel alkotmánybíróság felülbírálta az uniós jogot, és kimondta a lengyel alkotmány primátusát. Minderről két olyan lengyel jogkutatót kérdeztünk meg, aki már nem a hazájában dolgozik, de Lengyelországért és a független igazságszolgáltatásért. (A nyitó képen a lengyel alkotmánybíróság székháza.)
– Mateusz Morawiecki kormányfő indítványa alapján a varsói alkotmánybíróság megállapította, hogy az Európai Unió számos rendelkezése a lengyel alkotmányba ütközik, illetve a lengyel alkotmánynak primátusa van az uniós joggal szemben. De meg kell mondjam magának, hogy ebből a célból semmilyen változást sem hajtottak végre a lengyel jogrendben – kezdte magyarázni az igencsak kacifántos lengyel jogi helyzeteta lengyel Michał Krajewsi, a Koppenhágai Egyetem posztdoktori kutatója, a jogtudományok előadója. – Tulajdonképpen csak magyarázni próbálja a lengyel alkotmánybíróság azt, milyen uniós jogszabályokkal nem lehet egyetérteni, de leszögezem: mindezek politikai kinyilatkoztatások az alkotmánybírák részéről. Ők azt mondják, hogy számos jogszabály Lengyelország szuverenitását sérti, miközben az Európai Bíróságnak nem született ilyen tartalmú ítélete. Nyugodtan kijelenthető: a lengyel alkotmánybíróság szándékosan félreértelmezi az Európai Bíróság állásfoglalásait.
– Ezek az ügyek tulajdonképpen 2015-ben kezdődtek, amikor az Európai Bíróság megkérdőjelezte a bírák kinevezési és ítélkezési gyakorlatát. Hasonló kifogások vetődtek fel a magyar igazságszolgáltatással szemben is…
– Önöknél, ugyebár, még létrehoztak egy új intézményt is a bíróságok felügyeletét bízva rá. Ezzel csupán az a baj, amit az Európai Bíróság is megállapított, hogy átlépi azt a vörös vonalat, ami a rendszert törékennyé teszi, ily módon az európai jogrendszerbe vetett bizalom is kezd megrendülni. Mert nem lehet jó az a rendszer, amiben az igazságügyi minisztérium és a miniszter gyakorolja a bíróságok feletti felügyeletet. Márpedig ma ez a helyzet.
– A jelek szerint azonban az Európai Bíróság vesztes ebben a játszmában.
– Igen, mert továbbra is a bírói tanács nevezi ki a lengyel bírákat, ami viszont politikai utasításra történik. Miközben az Európai Bíróság konkrétan meghatározta, milyen kritériumok alapján lehet függetlennek tekinteni egy-egy bíró kinevezését és függetlennek minősíteni az ítélkezési gyakorlatát, hogy minden lengyel, minden uniós állampolgár érezze: a bírók függetlenek a politikától. Nos, ezt támadta meg a lengyel alkotmánybíróság. Csakhogy ennek részletes indoklását még nem hozta nyilvánosságra az alkotmánybíróság, pusztán operatív mellékletet és egy sajtóközleményt adott ki.
– És ebből lett ekkora botrány?
– Nálunk ez a bevett alkotmánybírósági gyakorlat. Csak hónapokkal később adják meg a részletes indoklást. Ugyanakkor a sajtóközlemény önmagában ellentmondásos. Mert a lengyel parlamentben – ellentétben a magyarral – nincs meg az alkotmányozó többség, mégis elfogadhatónak tartja az alkotmánybíróság azt, hogy a törvényhozás döntsön számos alkotmányügyi kérdésben.
– Fontos leszögeznünk: a lengyel alkotmánybíróságnak nincs jogosítványa arra, hogy felülbírálja az Európai Bíróság döntését. Még akkor sem, ha ezt a lengyel kormányfő kéri számon rajta.
– Egyetért ön is az Európai Parlamentnek azzal a reagálásával, hogy szankciókat helyez kilátásba?
– Igen, mert kaotikussá vált az uniós jogrend a lengyelek és magyarok miatt is, ami megingatja a bizalmat az európai bírókban, holott nekik együtt kellene működniük uniós törvényi keretek között. A magyar és a lengyel bírók, illetve bármelyik másik tagállam által hozott döntések – legyen az büntetőjog, polgári jog, de bármely egyéb jogi kérdés – más országokban is hatályosak, azaz végrehajtandók. Az Európai Bíróság azonban elvesztette – a lengyel és a magyar bírák iránti bizalmát, amiből az következik, hogy a jövőben esetleg nem fogja végrehajtani az ő ítéleteiket. Noha itt még nem tartunk, de például amszterdami bírók már nem egyszer kérdezték: tartsák-e magukat a lengyel hatóságok által kiadott letartóztatási vagy körözési parancshoz? Az Európai Bíróság egyelőre azt mondja, igen, de érzésem szerint ez hamarosan meg fog változni. Az október 7-i lengyel döntést azonban még tanulmányozza az Európai Bizottság, mert az ebből következő esetleges polexit, a lengyel kilépés kockázatos mindenki számára.
– Hat év óta csak romlik a lengyel és a magyar helyzet megítélése. Mikor és hogyan lesz vége ennek a harcnak ön szerint?
– Nagyon lassan haladnak az ügyek. Viszont az, hogy napi egymillió eurós büntetést szabott ki az Európai Bíróság a lengyel kormányra, mert nem szüntette meg a kifogásolt, a lengyel legfelső bírósághoz tartozó fegyelmi kamara működését.
– A kormányszóvivőjük azonnal reagált: „ezt zsarolásnak tartja”. Vajon ki fogja fizetni ezt a szép kis napi összeget?
– Egyelőre nem világos, hogy ki kell-e közvetlenül fizetni a büntetést vagy a kötelezettségszegési eljárás miatt a támogatásokból vonják le ezt az összeget.
– Hogyan élik meg mindezt a lengyelek?
– Épp Krakkóba utaztam – pár nappal a lengyel alkotmánybíróság ominózus döntése után –, amikor minden nagyvárosban tüntetést hirdettek meg. Én is ott voltam, elénekeltük az Örömódát, az Európai Unió himnuszát. Dühösek az emberek, hisz’ a lakosság négyötöde uniópárti, nem beszélve arról, hogy a lengyel alkotmány 9. paragrafusa kimondja, hogy a nemzetközi törvények megtartását magára nézve kötelező érvényűnek tartja a kormány. Az emberek most abban bíznak, hogy megvédik őket az uniós törvények.
– Mennyire van veszélyben, illetve mennyire független a lengyel bírói kar? – kérdem Barbara Grawoska-Moroztól, aki jelenleg a CEU Demokrácia Intézetének kutató munkatársa, előtte a varsói Emberi Jogok Helsinki Alapítványának dolgozott.
– Nehéz kérdés – mondja. – Egyelőre függ attól, hogy melyik bíróságról van szó, és természetesen függ a bíró személyétől is. Az alkotmánybíróságon is súlyos problémák vannak, mert 2018 után néhány tagját olyan bírói tanács nevezte ki, amelyiknél nem garantálható a függetlenség. Az egész bírói kar rázós úton jár most.
– Ön is politikai kiállást lát az alkotmánybírósági döntésben, amelyben a taláros testület kimondja, hogy a lengyel jog elsőséget élvez az uniós joggal szemben?
– Igen, mert jogi magyarázattal még nem szolgáltak, legalábbis olyannal, amit törvényi szempontok szerint lehetne értelmezni. Az ennek kapcsán eddig kiadott sajtóközlemény egyértelműen Mateusz Morawiecki kormányfő szavait visszahangozza. És az is nyilvánvaló, hogy akkor ennek elsősorban politikai következményei lesznek. Az Európai Parlament iszonyúan nagy nyomás alá helyezte az Európai Bizottságot, amelynek a legjobb eszközt adták a kezébe, hogy megkövetelhesse a jogállami feltételek megtartását. És miként Magyarországgal, akként Lengyelországgal sem tud mit kezdeni az Európai Tanács, lévén, hogy egymást kisegítve megvétóznák a 7-es cikkely alkalmazását, a Bizottság pénzbüntetést alkalmaz.
– Igen, csakhogy kezd az egész olyan „bátorságjátékhoz” hasonlítani, amelyben az a tét, hogy az egymással szembe száguldó autók vezetői közül melyik tér ki az utolsó pillanatban. Lengyelország tudatta, nem akar kilépni az Európai Unióból, noha ez az alkotmánybírósági döntés éppen a kilépés tökéletes előkészítője. Brüsszel sem szeretné elveszíteni az egyik nagy és népes tagországát. Lehet, hogy kiegyezés lesz a vége ennek a háborúnak?
– A kiegyezés és a párbeszéd szerintem a dolgok mostani állása szerint a legrosszabb, amit el lehet képzelni. Az egész történet olyan szakaszba jutott, amikor már nincs mit megbeszélni, és persze engedni sem. Sem Magyarországnak, sem Lengyelországnak. Nem akarjuk azt kérdezni, hogy lehet-e a vita tárgya az Európai Unió alaptörvénye? Nem kívánjuk azt vitatni, hogy lehet-e még egy icipicit engedni az uniós jogrendből, mert akkor az annak a halála lenne. A lengyel kormány következetesen ragaszkodni fog a szuverenitásához, s a vita csak az EU-szkeptikusok táborát fogja gyarapítani. Ez történik önöknél is. Szerintem nincs helye több tárgyalásnak. Németországgal is előfordult ez tavaly, amikor az luxemburgi Európai Bíróság kimondta, hogy Berlin nem bocsáthat ki önállóan gazdaságélénkítő kötvénycsomagot. Még Angela Merkel is tiltakozott. De hiába, megkezdték Németország ellen is a kötelezettségszegési eljárást.
– Beszélik, hogy Magyarország is, pontosabban a magyar alkotmánybíróság is a lengyelhez hasonló álláspontot készül kialakítani. Akkor lesz aztán bajban Brüsszel! Vagy inkább Magyarország?
– Őszintén: egyáltalán nem lennék meglepve, ha ez megtörténnék. Csakhogy: mi értelme van, ha az Európai Bíróság egyszer már kimondta, hogy bizonyos területeken nem élvez elsőbbséget az adott ország jogrendszere az uniós joggal szemben. Ugyanezt a csatát kell megvívni majd az Európai Bizottsággal is. Habár nem kizárt, hogy az én látóköröm szűk, mert én csak jogi szempontból tudom értelmezni ezeket a kérdéseket. Márpedig jogi kiskapu itt nincs. Bezárult a kör.
– Tehát egyik fél számára sincs más és kedvező megoldás sem?
– De van: abban az esetben, ha a politikusok ezt a kérdést belpolitikai hatásvadászat céljából és belső fogyasztásra szánták. Morawiecki esetében szerintem egyedül ez volt a cél. Most pedig magyarázkodhat. Nem számított arra, hogy ennek ilyen súlyos nemzetközi következményei lesznek, hogy még a polexit kérdése is felvetődik. Az biztos: óriási lépést tett a jogállam megsértését kimondó ítélet felé.
– Csakhogy itt van egy „kis” ellentmondás, nevezetesen: a lengyelek többsége uniópárti!
– Igen, de szavazatokat tud szerezni Kaczynski Jog és Igazságosság Pártja a szélsőjobbos tömörülésektől. Neki már megérte. Az országnak azonban nem, mert ez egy olyan pókerjátszma, amelyben sok pénz forog kockán. És ebből ő győztesen szerintem nem tud kikerülni.
– Viszont megerősíti az ellenzéket, mert Donald Tusknak máris adott egy platformot, és sikerült is neki nagy tömegeket mozgósítania.
– Csakhogy nem elég nagyot. Több tiltakozóra számítottunk. Szerintem nagyobbat szólt most az Európai Bíróság napi egymillió eurós büntetése. Nagyobb most a külső, mint a belső nyomás a kormányra – szögezte le Barbara Grawoska-Moroz, a CEU Demokrácia Intézetének kutató munkatársa.
