A magyar fiatalságnak fontos az európaiság

Karácsony Gergely bízik abban, hogy az Európai Unió képes lesz visszaszorítani a nacionalizmust, de körültekintést ajánl a magyar kormány elleni szankciók kapcsán. Az tagadhatatlan – fejtette ki a Südwest Presse dél-német regionális újságban megjelent beszélgetésben –, hogy a nacionalizmus kifejezetten káros a földrész szolidaritása szempontjából…

…De a közös elvekkel szembeforduló államok esetében nem szabad, hogy a lakosság büntetésként, illetve beavatkozásként élje meg az EU válaszlépését, mert hiába van a magyarok nagy hányada az uniós tagság mellett, az összecsapásokat minden alkalommal a magyar fél kezdeményezi és azokban a végén képes a maga oldalára állítani az emberek többségét. Úgy, hogy az ellenzék melléfogott, amikor szankciókat sürgetett Brüsszel részéről.

A főpolgármester megismételte, hogy a jövőben a nagy településeknek többet kellene kapniuk közvetlenül a brüsszeli támogatásokból, de azok végösszegét nem szabad csökkenteni. Szólt arról, hogy a jelenlegi világtendencia részeként nálunk is szakadék húzódik város és falu között, bár ez azért idehaza hosszú időre tekint vissza. De mintha Magyarországon valami új jelenség mutatkoznék ezen a téren. Az eddigi elméletekkel szemben ugyanis nem a nagy települések lakosai, hanem a vidéki emberek lesznek egyre magányosabbak, mivel nincs már meg egy sor közösségi fórum. Ezek a rétegek éppen ezért fogadják megmentőjükként az erőskezű vezetőt. Orbán ezt meg is lovagolja, azt hangoztatva, hogy az egész nemzet érdekeit jeleníti meg.

A városlakók viszont – lévén jobban informáltak és határozottabbak – átveszik a kezdeményezést. Az EU ebben ott segíthet, hogy az olyan átfogó gondokra, mint pl. a klímaváltozás, nem lehet nemzeti alapon gyógyírt találni, így a sikerért az uniónak kell megmutatnia a helyes utat. Ehhez kapóra jön, hogy a magyar fiatalság az identitás részeként fontosnak tekinti az európaiságot. Ugyanakkor a főpolgármester óvott attól, hogy bárki egy kalap alá vegye Közép-Európát, pl. a nacionalizmus alapján.

Adam Michnik arra figyelmeztet a lengyel választások 2. fordulója kapcsán, hogy meg kell védeni a köztársaságot, mert ha jövő vasárnap Duda győz, akkor az ország putyinizálódása fenyeget – olvasható a Die Zeitben. A liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője, aki egykor a Szolidaritás soraiban együtt küzdött Kaczynskival a szocializmus megdöntéséért, 73 évesen a PiS legélesebb bírálói közé tartozik.

Azt mondja, nem az a baj, hogy az ország megosztott, mert ez már 200 éve így van. Mindig is szemben állt egymással a nyílt, pluralista, illetve a zárt, etnocentrista tábor. Csak éppen utóbbi ma tekintélyelvű alapon fog össze, és azon dolgozik, hogy fokozatosan lenyomja a demokráciát.

Nagyjából úgy, ahogyan az Magyarországon is történik. De a jelenség nem korlátozódik csupán Közép-Európára. Megfigyelhető Franciaországban, a Salvini-féle Olaszországban, de idetartozik a német AfD is. Barna hullám önt el egy sor államot. Ezért európai jelentőségű, hogy mit hoz a lengyeleknél a jövő vasárnap. Ilyen okokból kellene megfosztani hatalmától a Jog és Igazságosságot. Mert az lefékezné az antiliberális erők nyomulását az egész kontinensen.

A szabadelvűek sok hibát elkövettek, ezért tartunk most itt. Beleértve, hogy erős, szabad gazdaságot akartak, ilyen alapon fejlesztették az infrastruktúrát, miközben takarékoskodtak a szociális kiadásokkal. Sok egyszerű ember számára azután épp ezért volt hihetetlen, hogy a PiS bevezette a gyerekpótlékot. Ráadásul Kaczynski sikerrel aggatta rá a bélyeget a liberális elitre, hogy az kizsákmányolja a népet. Ez Göbbels módszere.

Nem szabad megfeledkezni arról a szerepről sem, amit a lengyel katolikus egyház tölt be a demagógok oldalán, továbbá arról a provinciális félelemről sem, amit a PiS kelt olcsó trükkökkel a Nyugat ellen. Az érzelmekre játszik, azt állítja, hogy éhezés van az országban, holott nincs is. És még hosszan lehetne sorolni a példákat a manipulációra. Kaczynskira az a jellemző, hogy szeret mindenkit a világon, kivéve a férfiakat és a nőket. Gyűlöli és megalázza az embereket. Csak az ikertestvére számított kivételnek, rajta is uralkodott ugyan, de nem taposta sárba.

Mindazonáltal Michnik nem tartja fasisztának a kormánypárt első emberét, mint ahogy nem gondolja azt sem, hogy a PiS fasiszta volna. Ám soraiban igenis vannak fasiszták. Hogy a barna szenny ismét felbukkant, abból az elemző azt vezeti le, hogy nem szabad a Weimari Köztársaság sorsára jutni, ezért kell kiállni a demokrácia mellett. Pontosan ilyen okokból kell vereséget mérni a Jog és Igazságosságra. Ettől persze nem fordulnának a dolgok egy csapásra jobbra, de ha véget ér a párt uralma, akkor befejeződik a jogállam lebontása is. Vagyis a demokratikus Lengyelország számára nincs lényegesebb teendő, mint hogy a partvonalon kívülre nyomja Kaczynskit.

Ha viszont Duda kerekedik felül, akkor veszít az igazság és az igazságosság, de akkor sem szabad kiábrándulni. Mert amíg csak vannak demokratikus eszközök, addig ki kell használni őket a demokrácia megóvására.

Az osztrák Der Standard kommentárja szerint a lengyel választások első fordulójának kimenetele okot ad a bizakodásra, mert ahol még le lehet váltani az autokratákat, ott még jócskán van remény. A cikk idézi Karl Poppert, a liberális filozófust (Soros György egykori mentorát – a szerk. megj.), aki a demokrácia legfőbb kritériumának nevezte, le tudják-e váltani a szavazópolgárok vérontás nélkül a hatalom mindenkori gazdáit. Vagyis kihajítani a gazfickókat. Ha igen, akkor ott hiába hiányos a jogállam, hosszú távon nem tud berendezkedni a tekintélyuralom. Pont ezért sokat ígérő a lengyel választás első körének eredménye. Mert az mutatja, hogy a PiS nem tudta bebetonozni magát, pedig próbálta, de még hogy!

Ugyanez vonatkozik Magyarországra is, mivel látnivaló, hogy Orbán nem sebezhetetlen, amíg kénytelen megtartani a demokratikus alapelveket. Ebben meghatározó az uniós tagság. Oroszország ezzel szemben egészen más tészta. A homlokzat jogállami ugyan, de immár elképzelhetetlen, hogy Putyin saját akaratából feladná a hatalmat. Nem lehet tudni továbbá, hogy Fehér-Oroszországban mi lesz Lukasenkával. Akik sokáig vannak uralmon, azok általában lepusztítják országuk gazdaságát, mert egyre inkább hajlanak az önkényre és nem fogadnak el semmiféle ellentmondást. Ez leselkedik Kínára is. Trump is hasonló módon járna el, ha másutt volna elnök, mert nyilvánvalóak a tekintélyuralmi ösztönei. Ám úgy tűnik, hogy az amerikai demokrácia képes hatalomváltást kicsikarni és ezzel elhárítani a legnagyobb kárt az ország, illetve a világ feje fölül. Nagyon is kérdéses viszont, hajlandó lesz-e politikus lelépni a színről, ha novemberben Biden nyer. Hogy ez a lehetőség egyáltalán felvetődik, már az mutatja, mennyire aláásta Trump a jogállami normákat.  

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi tisztaság, a nyelv és a kultúra – írja a Politico. Vucsics akkor mondta ezt, amikor a portál arról kérdezte: vajon Szerbia kész-e elismerni az egykori jugoszláv autonóm tartomány önállóságát cserében az EU-felvételért. Kijelentette, hogy hajlandó minden javaslatot megvitatni, de az nem lehet, hogy Szerbia elveszt mindent, a másik fél pedig csak nyer. De bármiféle megállapodásnak az a feltétele, hogy az unió adjon biztosítékot Belgrád tagságára. Egyébiránt pedig fel kell gyorsítani a csatlakozási folyamatot.

Az államfő, aki uralja a szerb politikát, többször is azt állította az interjúban, hogy ő csupán egy kicsiny tényező a Balkánon. Egyébiránt pártja a minap 60%-ot szerzett a választáson. A bírálók szerint azonban túlságosan is nagy szava van a közéletben, miközben az ország visszalép a demokrácia, a szabadság és a jogállam területén. Brüsszelben pont az a gond, hogy ez utóbbi vonatkozásban Szerbiának még bőven volna mit tennie, mielőtt bejutna a szervezetbe. További ütközési pont a szoros együttműködés Moszkvával, illetve Pekinggel.

A Freedom House Szerbiát már csupán részben szabadnak tekinti, az EBESZ pedig azt állapította meg, hogy a nagy sajtóorgánumok a választáson egyértelműen a kormánypárt jelöltjeinek kedveztek. Vucsics szerint azonban az országban még soha nem tartottak ennyire tisztességes választást, a kifogások csupán bürokratikus akadékoskodások. Szerinte a győzelmet a jó gazdaságpolitika, az infrastruktúra fejlesztése és az ellenzék gyengesége hozta meg. A növekedés az első negyedévben 5 % volt és az elnök azt reméli, hogy a vírus ellenére sem fordul át visszaesésbe.

Egyelőre bizonytalan, hogy bejön-e a horvát kormánypárt húzása, mármint hogy a koronaválság ellenére mára hirdette meg a választást – így az Euronews. A verseny szorosnak ígérkezik a két nagy párt között és még nem látható, hogy lehetséges-e többségi koalíciót alkotni. Mindenesetre a hatalmon lévő jobboldali HDZ, a Horvát Demokratikus Szövetség megfigyelők szerint részben azért döntött a korai időpont mellett, mert bízott abban, hogy a fertőzés sikeres kezelése az ő javára billenti a mérleget. Csakhogy a jelek szerint túl gyors volt a nyitás és ez bumerángként üthet vissza. A járványhelyzet ugyanis napról napra romlik. Így nem tudható, mekkora lesz a részvétel, ami befolyásolhatja az új vezetés legitimációját.

A fejleményeket nagyban befolyásolhatja továbbá az új, szélsőjobbos Haza Mozgalom, a volt énekessel, Miroslav Skoroval az élen. De más kisebb, új pártok is szerepelhetnek úgy, hogy a végén helyet követelhetnek maguknak a leendő kormányszövetségben. A két nagy között az ellentétek az ideológia és az identitás síkján mutatkoznak.

A politikai katolicizmus áll szemben a világisággal, de különbözően ítélik meg a 2. világháborús revizionizmust, valamint a 1991–95-i háborút is. A Haza Mozgalom a fasiszta múlt, a nacionalizmus és a szerb kisebbség helyzete kapcsán kulturális háborút igyekszik kirobbantani, mutat rá Nenad Zakosek, a zágrábi egyetem professzora. De fontos téma a párt számára az abortusz is.

Bécsben 47 év után megszűnik a földrész középső és keleti részével foglalkozó folyóirat, az Europäische Rundschau, mert az alapító főszerkesztő, Paul Lendvai nem talál anyagi támogatókat – tudatja a Der Standard. Azonkívül Ausztriában egyre kisebb az érdeklődés a régióval kapcsolatos, mélyreható külpolitikai elemzések iránt. Pedig az orosz elnök a háború befejezésének 75. évfordulója alkalmából éppen most akart cikket közzétenni a lapban, amely csaknem öt évtizeden át a kelet-nyugati párbeszéd fóruma volt, igen neves szerzőkkel, az egykori vasfüggöny mindkét oldaláról. Végig kísérte a rendszerváltásig terjedő folyamatot, majd legutóbb azt, ahogyan a régió néhány állama átcsúszott tekintélyelvűségbe.

Az Europäische Rundschau végig megőrizte a függetlenségét, köszönhetően olyan személyiségeknek és intézményeknek, akik és amelyek tovább láttak az orruknál. Ám ez a nemzedék már kivált a politikából, amúgy pedig manapság Ausztriában is gyakran a gyorsan eladható, populista sikereket veszik célba. Nem a kül-, hanem a kirakatpolitika számít. Pedig nagy szükség volna stratégiára. Nem véletlen, hogy az utolsó számot javarészt a történelmi magyar sebek következményeinek szentelték. Így annak, miként kell viszonyulni a nemzeti-populista áldemokráciába hajló Magyarországhoz és Lengyelországhoz, valamint Szerbiához, továbbá mit kell tenni az EU-ban a nemzeti önzés ellen?

Mivel Trump megengedi, Putyin továbbra is a hidegháború könyörtelen szabályai szerint játszik, amit az afgán táliboknak fizetett, immár kisebb vagyont kitevő vérdíj is bizonyít – mutat rá a The Washington Post elemzése. A megölt amerikai katonák után járó fejpénz, úgy tűnik föl, hogy bosszú az egykori titkosszolga elnök részéről, de egyben része egy szélesebb stratégiának.

Moszkva, a hírszerzésével együtt jóformán folyamatos háborúban áll Amerikával 1945 óta. Az államfő célja, hogy a nyílt hadviselést leszámítva, minden eszközzel gyengítse az USA-t, hogy Washington sajnálatra méltó, tehetetlen óriásnak látszódjék. Ideértve, hogy az amerikai hadsereg kénytelen legyen szégyenszemre elhordani az irháját Afganisztánból. Mivel nem ütközik ellenállásba, Putyin az egész világon terjeszteni igyekszik autoriter programját, a politikai hadviselés eszközeivel. Amibe beletartozik a kémkedés, a szabotázs, a megtévesztés, a dezinformáció, a választási beavatkozás és a közvetítők útján folytatott háború.

Trump viszont nem törődik az amerikai érdekek védelmével. Így a Kreml zsebeli be a hasznot. És az oroszok nem hagyják abba afgán földön az amerikai katonák levadászását, ha az Putyin céljait szolgálja. Továbbá az orosz katonai titkosszolgálat azon van, hogy beavatkozzék az idei választásba, növelje a megosztottságot az Egyesült Államokban. Putyin már olyan Amerikát lát, amelynek pozícióit aláásta Trump elnöksége.

Az orosz politikus életét megkönnyíti a washingtoni irányvonal, a kivonulás Afganisztánból, a Közel-Keletről, Németországból, valamint a 2. világháború után létrejött katonai szövetségekből. Úgy, hogy támadó politikai lépéseket immár nem tesz, csak védekezik és ezt Moszkva pontosan tudja. Úgy, hogy ahol csak lehet, szembeszáll az USA-val a világban. Ám ez az egész amerikai demokráciát fenyegeti.

És ez így is marad egészen addig, ameddig a mostani vagy a következő tengerentúli kormányzat rá nem ébred a veszélyre.

(A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.)