A munkaerőhiány miatt különösen nehéz a szabadságolás

A munkaerőhiány miatt be nem töltött munkahelyek miatt a vállalatoknak minden eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelniük a szabadságok tervezésére. Már most célszerű részletesen felmérniük, melyik munkavállalójuk hol tart az őt megillető szabadsága felhasználásában. Célszerű a nyáron legalább az időarányos szabadságot kiadniuk – figyelmeztet a munkaerő-kölcsönzésben és -közvetítésben egyik piacvezetőnek számító Trenkwalder Recruitment Kft.

Jogszabályt sért a munkáltató, ha nem adja ki az adott évre járó szabadságot: a Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint csupán az életkor alapján járó (a kortól függően 1–10 napnyi) pótszabadság vihető át – külön megállapodás alapján – az esedékesség évét követő 12 hónapra.

Az idei tapasztalatok is azt mutatják, hogy főként azoknak a kis vállalkozásoknak okoz gondot az időarányos szabadság kiadása, amelyek a kis létszám miatt eleve csak nehezen képesek megoldani a szabadságra küldött dolgozók helyettesítését. A munkaerőhiány növekedése miatt azonban a nagy vállalatoknak is problémát okozhatnak az év utolsó időszakában a „bent ragadt” szabadságok, különösen az olyan területeken (kereskedelem, szállítmányozás stb.), amelyeknek csúcsidénye éppen ez az időszak.

Tekintettel arra, hogy a munkavállalók többsége hagyományosan a nyári szabadságolást részesíti előnyben, a szabadságok tervezésekor célszerű nem csupán az időarányosan elmaradt szabadnapok pótlásáról, hanem lehetőség szerint az éves szabadságkeret minél nagyobb mértékű további csökkentéséről is intézkedni ebben az időszakban.

A szabadság időpontjának meghatározásában a jogszabály a munkáltatónak ad nagyobb mozgásteret: a munkavállaló a szabadságkeretéből mindössze 7 munkanapról rendelkezhet szabadon. Ugyanakkor mindkét fél érdeke, hogy a többi szabadnap is egyeztetett módon, mindkét fél igényeit figyelembe véve legyen kiadva, amire kellő időben történő tervezéssel nagyobb a felek lehetősége.

A szabadságolás rugalmasságát korlátozó fontos szabály, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell, a munkavállalónak pedig a szabadságra vonatkozó igényét szintén legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

Ha a munkavállaló valamilyen okból mégsem tudta felhasználni a neki járó szabadságkeretet, a kiadását a munkaviszony tartama alatt később is követelheti. A szabadság pénzben nem váltható meg, arra csupán a munkaviszony megszűnése esetén kerülhet sor.