Ha ma valaki azt a nevet hallja Magyarországon, hogy Jamie, hajlamos Oliverre, a szupersztár séfre gondolni, vagy Colin Firth-re, mint Jamie „bácsira” az Igazából szerelem című nagy sikerű filmből… Nos, a Jamie ez alkalommal egy harmadik Jamie, méghozzá Susskind, egy patinás család sarja, aki megkísérelte a lehetetlent, azaz arról írt világsikerű könyvet, hogy milyen lesz a politika a jövőben?

Elnézést kérek az olvasótól, hogy saját magamtól idézek, de írtam már olyan cikket, amelyiknek azt a nem kevéssé bátor címet adtam, hogy A jövő ma van.

Valójában ugyanis erről szól az egész magasröptű, szellemes eszmefuttatás, amely olykor leereszkedik az idegen szavak dzsungelében kevésbé jártas olvasóhoz, máskor pedig olyan meghatározásokkal él, melyeknek egyetlen szavát sem értjük, ha csak nem nézünk utána, mondjuk, a Google-ban. Mégis érdemes magunkat átrágni e nem könnyű tematikájú könyvön, mert 21. századi életünk, jelenünk és jövőnk legfontosabb kérdéseit boncolgatja.

Torma Péternek, a fordítónak nem volt könnyű dolga, de kitűnő munkát végzett az ezernyi forrásból merített információhalmazban: Lenintől Tesláig.

A világ oly gyorsan változott az utóbbi évtizedekben, hogy a már feltalált és meglévő technikának sem sejtjük még a társadalomra jelenleg, és főleg a jövőben, gyakorolt hatásait. Közben pedig soha ekkora különbség nem volt a Föld különböző tájain élő emberek életformája között, miközben állandóan a globalizációról beszélünk. Olykor ez évszázadokban mérhető időutazásban találkozik: amikor az afrikai kis faluban a nemrég még kőkorszaki körülmények között élő család hétéves gyermeke mobiltelefonon beszél a feladott leckéről osztálytársaival. Közben pedig olyan okos találmányok léteznek, amik még csak szűk körben terjedtek el a legfejlettebb országokban is, például az okos szemüvegek… Ezen persze nem kell csodálkozni: az ókori Egyiptom fantasztikus építőművészete attól még létezett, hogy az akkor élt emberek négyötöde más kontinenseken még barlangokban húzta meg magát.

A könyv alcíme: Életünk a technológia uralta világban. Merthogy a jelenünk nem más, mint megélt sci-fi. Ki hitte volna, akárcsak 20 éve, hogy például a politikai választásokra erős, akár döntő hatással lesz majd a közösségi média – álhírek és másodpercek alatt felröppenő rosszindulatú hazugságok révén?

Döbbenet és látszólag mindennek ellentmond: a valóságot olykor még civilizált emberek sem hajlandók tudomásul venni, mintha a középkorban élnének: nem hisznek az oltásban, számukra nem létezik covid és nem közeleg idegen égitest a Föld felé – lásd a Ne nézz fel! című, nemrég bemutatott, a Trump-éra bugyutaságát kifigurázó filmet.

A mesterséges intelligencia, a blokklánc, a robotika, a virtuális valóság mögött húzódó hatalmi struktúrák alapvetően átalakítják az emberi közösségek életét – állítja Susskind. Igaza van, mint ahogy abban is, hogy kicsúszhat a kezünkből az irányítás. Eleinte csak a sakkautomata győzi le az embert, az önvezető autó teszi fölöslegessé a sofőrt. Valaha meglepődtünk azon, hogy az internet minden kattintásunkat megőrzi, ma már természetesnek vesszük, hogy ha kenyérpirítót keresünk a neten, másnap és még hetekig kenyérpirítók tucatjai jelennek meg laptopunk képernyőjén. A Facebook is eldönti (bár mi nem kértük rá), melyik bejegyzésünket, megosztásunkat ki láthatja.

A Nagy Testvér ugyanis egyre okosabb lesz. És mi tettük azzá.

Az Athenaeum által most magyarul is megjelent könyv már nagy sikert aratott világszerte, elnyerte az Estoril Global Issues díjat is. Hogy a jövő „földi mennyország lesz-e vagy Orwellt megszégyenítő disztópia” – ahogyan Filippov Gábor történész-politológus fogalmaz a borítón – még nem dőlt el.

Bár amilyen világban élünk, inkább az utóbbinak áll sajnos a zászló.