(Szerző: Kárpáti Iván) Korunk alkimistái ők, azzal a különbséggel, hogy középkori kollégáikkal szemben valóban rájöttek arra, hogyan lehet értéktelen dolgokat arannyá változtatni.
A NER olyan üzleti eredményességre sarkall, amit nemzetközi szinten kellene tanítani a gazdasági szakembereknek. Szezonja van a céges beszámolók böngészésének. Hatvan-nyolcvanszázalékos, vagy még nagyobb profitráták, az utolsó fillérig kivéve osztaléknak. A cégekben nem sok mindent hagynak évről évre, nyilván csak annyit, amiből a könyvelőt ki lehet fizetni és patront venni a nyomtatóba, meg talán pár csomag A4-es papírt.
Orbán papa cégénél legalább köveket kell megmozgatni, de a „tanácsadáson” és más homályos tevékenységeken hízó baráti, családi vállalkozások még ennyi logisztikát sem igényelnek. Korunk alkimistái ők, azzal a különbséggel, hogy középkori kollégáikkal szemben valóban rájöttek arra, hogy lehet értéktelen dolgokat arannyá változtatni.
Aztán ezek az osztalékok szépen, ahogy az a törvényben le vagyon írva, le lesznek adózva, számlára lesznek rakva – valahol – és soha többet, senki sem szerzi már vissza. Ha mégis buknék a rendszer, akkor csak üres cégeket találunk. Esetleg marad valami az A4-es papírokból, meg talán a patron sem fogy addig ki a nyomtatóból. Mindez ráadásul szabad szemmel alig látható aprópénz ahhoz képest, amit a bebetonozott úgynevezett alapítványokba lapátoltak.
A párhuzamos állam felépült, az idén a folyamat lezárul, Orbán mindenre felkészülve várja a jövő évi választást. Bármi történjék is, keményebb lesz, mint a mögöttünk hagyott 1,5 járványos év.
