(Lampé Ágnes jegyzete) Innentől kezdve 2022-ig bárkire bármilyen indokkal ráhúzható, hogy ő gonosz libernyák, ezért küzdeni kell ellene, hisz’ Magyarország ellensége. Ilyen egyszerű. És jöhetnek is az ellenségek sorba. A libernyákok támadásainak célkeresztjében ugyanis „a konzervatív-kereszténydemokrata hagyomány szíve közepe, mint a nemzet, a család, a vallási hagyomány.” (Nyitó kép: Black Box / Fekete Doboz; videófelvétel itt, tessék kattintani!)
(A szerk. megj.: Orbán Viktor 1992-ben „őszinte” meggyőződéssel beszélt a liberális kormány és a piacgazdaság szükségességéről. Orbán Viktor 1992 és 2000 között, nyolc éven át a Liberális Internacionálé, a liberális politikai pártok nemzetközi szövetségének egyik alelnöke volt. A pártszövetség céljai és elvei között rögzítette: a szabad társadalom alapja a személyes szabadság, a személyes felelősség és a társadalmi igazságosság; az emberi jogok, a szabad és tisztességes választások és a többpárti demokrácia, a tolerancia, a szabad piacgazdaság, a szabad kereskedelem, a környezeti fenntarthatóság és az erős nemzetközi szolidaritás. – Orbán Viktor 20 év óta nem alelnöke a Liberális Internacionálénak. Orbán Viktor ma magyar miniszterelnök.)
Együtt újra sikerülni fog – ez a címe Orbán Viktor eszmefuttatásának, amivel Tusnádfürdő és Kötcse helyett az idén írásban, a Magyar Nemzetben nyitotta meg az őszi politikai évadot.
Orbán trükkös és cseles, mind mindig. Népmesei módon jókra és rosszakra osztja a világot, benne Magyarországot: a jók a konzervatívok, a rosszak a liberálisok. Végtelen leegyszerűsítés, így persze érthető, befogadható, ily módon eladható az üzenet.
Ne legyenek ugyanis kétségeink: innentől kezdve 2022-ig bárkire bármilyen indokkal ráhúzható, hogy ő gonosz libernyák, ezért küzdeni kell ellene, hisz’ Magyarország ellensége. Ilyen egyszerű. És jöhetnek is az ellenségek sorba. A libernyákok támadásainak célkeresztjében ugyanis „a konzervatív-kereszténydemokrata hagyomány szíve közepe, mint a nemzet, a család, a vallási hagyomány.” „A kereszténydemokrácia egyetlen esélye, ha beleáll a nyílt szellemi és politikai küzdelembe”.
Mondom, trükkös.
A társadalom ugyanis láthatóan vevő erre a harcra, nagyon is beleáll a küzdelembe. Családok, barátok, nyugdíjasok, diákok nem állnak szóba egymással, közben anyázzák, bántják egymást azért, ha a másik nem elég családszerető, nem akar gyereket szülni, nem küzd vehemensen a magyar érdekeiért a galád külföldi behatolókkal szemben, nem jár vasárnap templomba, egyetért a színművészetis diákokkal, vagy simán másképp éli meg mindennapokat. Indok könnyedén található. És mehet a gyilok, vagy szebb néven „küzdelem a gaz libernyákok ellen”.
Az egész nem véletlen: a Fidesz mindig tesztel, felméri társadalom visszajelzését egy-egy kampány vagy egy kommunikációs üzenet bevezetése előtt. Ez az ellenségeskedés pedig úgy tűnik, nagyon megy, csináljuk is bőszen. A politikai kampány miatt pedig mind benne vagyunk, ha akarjuk, ha nem.
Az ellenzék is ugyanezt teszi. Ráadásul Orbán neki is odaszúr rendesen: „Eszközük a már többszörösen bukott baloldal, amelynek vezére Gyurcsány Ferenc, ifjúsági szervezete a Momentum, dollármilliárdos szponzora pedig Soros György.”
Orbán amúgy egyetlen ellenzéki politikust említ név szerint: Gyurcsány Ferencet. Vajon miért? Mert bukottnak tekinti, így ráépítheti a szörnyű baloldali, libernyákos imidzset? Vagy mert fél, hogy ő bukik, miközben Gyurcsány megerősödik és visszatér, mint az ellenzék vezéralakja? Ezért kell aktivizálni a csapatot?
Orbán szerint az ellenzék soraiban már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig „mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász”.
Ez tehát a stratégia 2020-ig. Küzdelem, harc, hadrendben állítás, kilovaglás. És a végén nagy ütközet.
Szerintem Orbán nem fél. Épp hogy magabiztos. Pedig a vírus miatt visszaesik a gazdaság teljesítménye, jön a munkanélküliség, a gyenge forint, a drága zöldég a piacon, elszegényedő családok, és a lassan összeomló egészségügy. És a vírus miatt a halálesetek számának megugrása úgy négy-öt hét múlva.
Nem baj, nem erre figyelünk, hisz’ legalább harcolhatunk.