A skandináviai árak már a sarki közértben vannak…

NORVÉGIAI TUDÓSÍTÓNK nemrég, hosszas kihagyás után Magyarországon töltött néhány hetet, és ha már így alakult, körbejárta a környék élelmiszerboltjait, hogy bespájzoljon némi hazai elemózsiát. Az árakon viszont meglepődött… (A nyitó kép Bergen városában készült; foto: hajosut.hu)

Norvégiáról tudni kell, hogy Európa egyik legdrágább országa. Ha valaki 5–10 éve kiutazott néhány hétre (ez leginkább munkakeresés céljából volt jellemző), vagy esetleg már talált állást, és épp elkezdte új, északi életét, akkor két dolgot javasoltak neki az előtte érkezettek: vigyen sok pénzt és minél több készételt (zacskós levelest, konzervet) arra az időszakra, amíg megkapja az első ottani munkabérét, mert az élelmiszer a magyar fizetéshez képest szerfölött drága (volt?).

A múlt években viszont nemcsak a magyar átlagfizetés növekedett, hanem az árak is (sajnos, nem arányosan): talán nem túlzás azt állítani, hogy bár Norvégia még mindig drágább Magyarországnál, azért ma már sok termék (kiváltképp, ha okosan vásárol az ember) ugyanannyiba kerül a Rema 1000 élelmiszerboltban, Oslóban, mint egy budapesti sarki közértben. Az alkohol persze továbbra is sokkal olcsóbb Magyarországon – igen, ez sajnos, nagyon fontos szempont sok honfitársunknak…

Egykor, ha valaki hazautazott, akkor elsősorban spórolási szándékkal töltötte fel élelmiszerrel a bőröndjeit vagy a csomagtartóját. Ma már inkább a hiányzó ízekre és a Norvégiában nem kapható termékekre ügyelnek; határozottan kijelenthető, hogy például egy magyarországi Sparban a választék sokszorosa a norvég élelmiszer-boltokénak (de ez korántsem jelenti azt, hogy a norvégok csak halat esznek, miként a rossz nyelvek szeretik hangoztatni). Bár nagyon jó minőségű pl. a húsárú északon, azért a hazai fűszerezés a magyar többségnek inkább ínyére van, ezért sokan otthonról hozzák a virslit vagy éppen a párizsit. A népszerűségi listát a túrórudi vezeti, ám szívesen gazdagítják az itteni magyarok az „importjukat” tarhonyával, Erős Pistával, nápolyival, és persze, miként említettetett már: némi alkohollal is – szigorúan ügyelve a behozható kvótára, ami viszont korántsem nagyvonalú.

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány konkrét alapvető élelmiszer ára összehasonlításképpen a norvég Spar áraival!

Egy norvégiai Spar-boltban

Az 1 literes, 3,8 százalékos tej 23,30 korona (kb. 907 forint) körül mozog. A laktózmentes, Norvegia márkájú sajt (az egyik legnépszerűbb) kilója úgy 129 koronától (kb. 5025 forinttól), a roppanós virsli kilója nagyjából 124 koronától (kb 4831 forinttól), a szeletelt sonka kilója körülbelül 211 koronától (kb. 8220 Ft) kapható.

Tojásból sokféle minőség van. Ha az „olcsó és gazdaságos” (first price) termékeket is figyelembe vesszük, akkor a kilóban megadott ára 27–81 korona (kb. 1051 forint–3155 forint) között mozog. 

És végül említsük meg a kenyeret! Nehéz konkrét árat írni, mert Norvégiában hatalmas a kenyérválaszték, így az árak között is nagy a különbség. Az átlagos ár kilónként – a nem túl olcsó, nem túl drága kenyereket tekintve – 43 és 70 korona (1675 és 2727 forint) között mozog. Persze kapható 10 koronás fehér kenyér (nem túl finom), miként 90+ koronás, tehát hagyományos pékkenyér is.

Pillanatkép egy Rema-boltból

Megjegyzendő, hogy a norvég élelmiszerboltok is rendszeresen hirdetnek akciókat, kedvezményeket bizonyos termékekre. És ha az ember figyelemmel mindent ott vásárol, ahol és amikor a legkedvezőbb az ára (nem nehéz, mert egymás szomszédságában vannak az élelmiszerboltok, és szinte mindegyiknek van telefonos applikációja), akkor nagyon sokat tud spórolni.

Ez nem is árt, mivel az utóbbi években itt is meglehetősen magas volt az infláció. A októberi hivatalos statisztikák hozzávetőleg 7,5 százalékos emelkedést írnak az egy évvel ezelőtti állapothoz képest.

Nagyon fontos hangsúlyozni – és ezt a frissen érkezett norvégiai lakosoknak meg is szokták tenni a régebbi helybéliek –, hogy teljesen fölösleges átszámolgatni az árakat, és a fizetést is, mert nagyon megtévesztő lehet. Például ugyanaz a norvég fizetés egyik hónapban 800 ezer forintot ér, két hónappal később már 1 millió 200 ezer forintot – az árfolyam-mozgásoktól függően. Egy dolgot szabad/kell csak nézni: mire elég az adott fizetés, milyen életszínvonal érhető el, tartható fenn általa. Ettől függetlenül most megteszem néhány esetben írásom hitelessége végett.

Norvégiában jellemzően nem nagyon használnak gázt a háztartásokban, legfeljebb nagyon kieső településeken, tanyákon, illetve a természetben, túrák alkalmával palackos gázt. A mai napig nagy népszerűségnek örvendő fatüzelésű kályhákat leszámítva árammal fűtenek, főznek, illetve töltik az autóikat: a Tesla Norvégiában népautónak számít – a közepes keresetűek körében is elterjedt, mivel az árba beépített szolgáltatások (5 évig ingyenes szerviz, Tesla-töltők ingyenes használata) sokak számára vonzóak.

Az áram árára vonatkozó kérdésünkre a Magyar–Norvég Fórum Facebook-csoport egy tagja kifejtette: „1 kWó áram ára vadul váltakozik 0,5 és 5 korona között – napszaktól, évszaktól, földrajzi elhelyezkedéstől és az egyre bizonytalanabb nemzetközi helyzettől függően. A lakossági fogyasztó azonban ennél többet fizet: a számlához hozzácsapják a hálózati díjat, ami a fogyasztás mértékétől függően havonta 100-500 koronára, plusz elfogyasztott kWó-ként 40-60 ørére (norvég fillér – a szerk.) rúg. Rezsicsökkentés Norvégiában is van, de számítása eltér az otthoni módszertől. A piaci bruttó ár 87,5 øre/kWó-t meghaladó részének 90 százalékát jóváírja a szolgáltató. De ez a kompenzáció a hálózati díjra nem terjed ki”.

Amit ennek kapcsán még tudni kell, hogy – a mobiltelefonos szolgáltatáshoz hasonlóan – az áram esetén is virtuális szolgáltatók (régebben így hívták őket Magyarországon) vannak jelen a piacon, nekik fizetnek a fogyasztók az áramért. Ezek folyamatosan próbálnak egymásra licitálni különféle kedvezményekkel, számítási előnyökkel, de voltaképpen a végére ugyanott van az ember árban mindegyikkel. A szolgáltatóváltás (a mobiltelefonhoz hasonlóan) teljesen szabad, elektronikusan pár perc alatt abszolválható, így lehet kísérletezni. Ha a munkavállaló szakszervezeti tag, akkor az adott szakszervezet általában kínál némi kedvezményt valamelyik szolgáltatónál, amellyel leszerződött, így tényleg lehet spórolni egy keveset.

E tudósítás írójának például most 2,73 koronába kerül 1 kWó (szakszervezeti spot pris kedvezménnyel a Fjordkraft szolgáltatónál), és októberben 520 kWó volt a fogyasztása, amiért összesen (hálózathasználattal együtt) kilencszáz-valahány koronát fizetett. A fogyasztás és a várható havidíj a legtöbb szolgáltató mobilos applikációján keresztül nyomon követhető – a villanyórát nem kell leolvasni, digitálisan be van kötve a szolgáltatóhoz.

Bergenben trolik is közlekednek

A tömegközlekedés ára területenként változik, az önkormányzat és a közösségi közlekedés szolgáltatójának (pl. Ruter, VKT, Kolombus stb.) a megállapodásától függ. A szolgáltatót itt úgy kell elképzelni, mint a BKK-t Budapesten: megrendelőként van jelen, és a buszos társaságok (Unibuss, Norgesbuss, Vy, Tide, Boreal stb.) 8-10 évre nyerhetik el az egyes területeken a jármű-üzemeltetést részben vagy másokkal megosztva – ilyenkor jellemzően a teljes buszflottát vadonatújra cserélik. Tavaly csaknem mindenütt csökkentették a heti, havi, fél éves, éves stb. bérletek árát. Azt is lehetett olvasni, hogy így ágyaznak meg szép lassan az ingyenes tömegközlekedésnek, ami Európa más országaiban, városaiban is téma.

Oslóban a Ruter a közösségi közlekedés szolgáltatója. Az egyzónás* vonaljegy ára 39 korona (kb. 1519 Ft) felnőtteknek és 20 korona (kb. 763 Ft) gyerekeknek.

*Osló vonzáskörzetében 4 zóna van, elég nagy területről beszélünk. Ugyanitt az 1 zónás havibérlet 814 korona (kb. 31 713 Ft) felnőtteknek és fele annyi, 407 korona (kb. 15 856 Ft) gyerekeknek. Azonban most az 1 zónás havi felnőtt bérletet akciósan, 499 koronáért kínálják a mobil applikáción belül megvásárolva. (Itt kell meg jegyezni, hogy csaknem mindenütt olcsóbb pár koronával, ha az ember az applikáción keresztül előre váltja meg a menetjegyét. Ez egyfajta ösztönzés, hogy ne a járművezetőtől vegyék, mert ezzel késést okoznak. Bergenben meglehetősen magas büntető felárat kell fizetni akkor, ha valaki készpénzzel fizet a járművezetőnek.

Összehasonlításképpen a VKT (Vestfold Kollektiv Trafikk) az egyzónás felnőtt vonaljegyet 43 koronáért (tehát drágábban) adja, de az applikáción belül megvásárolva 35 koronáért (azaz olcsóbban). A különbség 8 korona, azaz kb. 311 forint. Nem mindegy.


Norvégiában fontos szerepük van az iskolajáratoknak. Vannak viszonylatok, ahol több iskolajárat közlekedik, mint hagyományos. Persze, ezeket is ugyanúgy meghirdetik a menetrendekben, és gyakorlatilag bárki felszállhat rájuk az érintett megállókban. Az utazás ugyanazzal a vonaljeggyel vagy bérlettel vehető igénybe, illetve iskolaidőben a gyerekek ingyenesen utazhatnak az iskolától kapott utazási kártyával. Ezt nem ritkán otthon felejtik, de az ökölszabály kimondja: „gyereket nem hagyunk a megállóban”, így jegy/bérlet nélkül is elviszik őket a buszok az iskolába. Hazafelé elvileg fizetniük kell(ene) az utazásért, ha nincs bérletük, de a sofőrök szíve általában megesik rajtuk.
A természetjárás mellett (ami Norvégiában rendkívül népszerű) persze egyéb szórakoztató és kulturális programokat is igénybe lehet venni. A mozijegy felnőtteknek Oslóban körülbelül 130 (kb. 5038 forint) és 200 korona (kb. 7752 forint) között mozog a vetítés típusától (2D-s, 3D-s, 4D-s) függően, a színházjegy 250 koronától (kb. 9690 forint) indul, és akár a 700 koronát (kb. 27 132 forint) is elérheti.

Sportolási lehetőség is van szép számmal, ezek közül az uszoda kifejezetten népszerű. Az egyszeri felnőtt belépő 150 korona (kb. 5818 forint), az éves bérlet 6000 korona (kb. 230 760 forint) körül kapható.

Az albérleti díj és az ingatlanárak között is hatalmas a különbség a „hol?” függvényében. Osló környékén pici garzon vásárolható abból a pénzből, amiből máshol több hektáros tanya; utóbbi esetben jellemzően kieső helyekről van szó. De most maradjunk Oslónál, hiszen az ottani árak nagyjából irányadóak lehetnek más nagyvárosokra is!

Régi idők családi háza (forrás: norlandblog.de)

Albérletet természetesen a finn.no portálon kerestünk, ami Norvégiában az első számú apróhirdetési felület: 70-90 négyzetméteres, 2 hálószobás, legalább részben bútorozott társasházi lakásokat nézegettünk Osló városközpont 10 kilométeres körzetében. A legolcsóbbakért – eléggé megdrágultak az utóbbi években – havi 11 ezer koronát kell fizetni, de vannak 30 ezer koronások is. Ugyanezekkel a paraméterekkel Tønsberg (Norvégia legrégebbi városa) vonzáskörzetében 8–13 ezer koronáért található albérlet.

A saját használt ingatlan ára Oslóban (a fenti paraméterekkel továbbra is) 3–13 millió korona között mozog; Tønsbergben 1 millió 900 ezer és 5 millió között. Mindenképpen jobban megéri saját ingatlanba fektetni, hiszen a hitel törlesztőrészlete alacsonyabb, mint a bérleti díj, és az ember mégis a sajátját fizeti. Bár meg kell jegyezni, a hitelkamatok a gazdasági helyzetre való tekintettel nagyon megugrottak az elmúlt 1-2 évben, már 4 százalék fölé emelkedtek. Ahhoz, hogy az ember hitelt kapjon, minimum 15 százalékos önrész szükséges; szerencsés esetben az önrészre is kaphat támogatást sokkal alacsonyabb kamattal.

Ålesund: ahol a fjordok találkoznak az óceánnal. (Foto: visitnorway.de)

A leggyakoribb kérdések egyike az, hogy mennyit lehet keresni Norvégiában. A bérek nagysága függ az iparágtól, a munkatapasztalattól és sok más tényezőtől is – írja Pál Bettina, a Magyar–Norvég Fórum Facebook-csoport adminisztrátora. Nagyon nehéz általánosítani, hogy mennyiből lehet megélni az országban, hiszen ez nagyban függ a személyes preferenciáktól.

Norvégiában nem létezik magyarországi értelemben vett minimálbér; sok ágazat (például egészségügy, tömegközlekedés) az erős szakszervezeteknek köszönhetően kollektív szerződések alapján működik, ami meghatározza a bérek nagyságát.

A norvég Központi Statisztikai Hivatal (SSB) számításai alapján Norvégiában az átlagjövedelem tavaly havi bruttó 50 790 korona volt, ami kb. 610 000 koron évente. Az átlagszámítás módszertana kicsit torzítja a valóságot, ezért érdemes megnézni a mediánértéket is – hívja fel a figyelmet Pál Bettina. Ezzel a módszerrel nagyságrendi sorrendbe állítják az értékeket, és a középső érték jelenti a mediánt, ami jobban kiszűri a szélsőséges értékek. A mediánbér Norvégiában 2021-ben havi bruttó 45 830 korona volt, azaz évi mintegy 550 000 korona.

Bettina a kiköltözni vágyók figyelmébe ajánl még egy nagyon hasznos szakmai kalauzt, ami egy-egy foglalkozást mutat be közelebbről. (A szakma leírása; követelmények az adott szakmában; pontosan milyen pozíciókban helyezkednek el azok, akik ezzel a végzettséggel rendelkeznek; bruttó éves átlagbér hivatalos statisztika alapján; interjú néhány szakmabelivel; cégek, ahol ilyen végzettséggel dolgozni lehet – megye és város szerinti szűréssel; fontos linkek a szakmához kapcsolódóan, például egyesületek, szakszervezetek.)

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Norvégiában nincsen egységes adófizetési rendszer. Az adózásról a Magyar–Norvég fórum honlapján olvashatnak.

Közért-körkép

A norvégiai Meny kínálatá

Norvégiában nincs sem Auchan, sem Tesco, kiváltképp CBA sincs. De még a Lidl és az Aldi sincs jelen. Az ország nagyrészt ragaszkodik a saját bolthálózataihoz. A legkedvezőbb árakkal talán a Kiwi és a Rema 1000 büszkélkedhet. A Coop Extra és a Spar is hasonló árkategória, bár azokból valamivel kevesebb van. A tehetősebbeknek pedig ott van a Meny és a Coop – e kettő érezhetően drágább, de cserébe jobban adnak a külcsinre (ha ez valakinek számít). Meg kell említeni még a Joker nevű butikokat is, amik a nyitvatartási idejükkel (akár vasárnap is) próbálják megfogni a vásárlóközönséget. Emellett itt is megjelentek az online élelmiszerboltok, ráadásul meglepően kedvező árakkal. Azt azért meg kell jegyezni, hogy friss pékárú tekintetében a Meny verhetetlen – ez a szerző saját véleménye.

Az alkohol-monopólium

Norvégiában az alkohol nagyon drága. Egy doboz fél literes sör nagyjából 23 koronánál kezdődik, a (relative) jobb minőségűek 30 korona környékén mozognak, ami az aktuális árfolyammal (1 korona = 38,96 forint) számolva jóval 1000 forint fölött van. Amit még tudni kell, hogy csak az alacsony alkoholtartalmú termékek (sör és néhány alkoholos üdítő) kaphatóak a hagyományos élelmiszerboltokban, ha az ember bort vagy röviditalt akar vásárolni, akkor a Vinmonopolet-be kell mennie (vagy minimum Svédországig utaznia, ahogy ezt teszik sokan), ami – ezt a neve is mutatja – állami alkoholmonopólium, és nem túl kíméletes az árak tekintetében; ennek ellenére szép forgalmat bonyolít. A vörösbor  (0,75 liter) ára 95 koronánál kezdődik, de található 34 825 koronás termék is. A kínálatban szerepel háromféle Egri Bikavér is (131 koronától 528,70 koronáig). Ha valaki nem bírja Unicum nélkül, azt is kaphat: fél liter 3500 korona (azaz 136 360 forint) – így hát olcsóbb hazarepülni érte…

(A tudósításhoz használt források: Magyar-Norvég Fórum Facebook csoport; finn.no; spar.no; ruter.no; vinmonopolet.no; vkt.no. Képek: NRK.)

Bizonyíték arra, hogy a skandináviai árak már a sarki közértben vannak: azaz egy magyar nyugdíjas jelenti Óbudáról

A hivatalos, a KSH által kiadott adatok természetesen köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, hiszen azok átlagolt statisztikai számok. Az emberek naponta a pénztárcájukon érzik a valóságot. (A főbb élelmiszerek árváltozását lásd az alábbi táblázatban.) A termékek árát befolyásolja pl., hogy melyik boltban vásároltam, illetve pl. a tej és tejföl esetében, hogy a magasabb zsírtartalmú helyett ebben az évben már az alacsonyabb zsírtartalmút veszem, az ár miatt…