Nemcsak a jövőt, részben már a jelent is nagymértékben meghatározzák a robotok, a számítógépes algoritmusok, melyek profilképet készítenek rólunk mobiltelefon- és internet-használatunk alapján. Ma már jóformán mindenkit befolyásol és manipulál a mesterséges intelligencia.
Erről az izgalmas témáról beszélgetett Csepeli György szociálpszichológus (az Ember 2.0 című könyv szerzője), Rab Árpád informatikai szakértő és Sipos Júlia tudományos riporter ma a Magyar Újságírók Országos Szövetségének budapesti székházában.
Régóta tudjuk, hogy az ember alkotta gépi tudás veszélyeket is rejthet. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ma már nélkülözhetetlenek a digitális alkalmazások, a robotok. Csepeli György szerint az „evoluciós” folyamat részét képezi, hogy a gépi tudás jószerivel fölfalja az értékalapú, emberi tudást. Valaha csak a sci-fi-szerzők fantáziájában léteztek azok az elképesztő ötletek, melyek ma már hétköznapjaink részei. A szimulációs videójátékok egyre élethűbbek, és elvileg nemcsak elképzelhető, hanem ténylegesen megvalósítható, hogy a mesterséges intelligencia szimulálja az emberi társadalmat, azaz az igazival egyező virtuális közeget hozzon létre. Csak szoftver kérdése, hogy idővel robotújságíró írja a híreket, robotbemondó vezesse a tévéhíradót és hangminták segítségével robotszínész szinkronizálja a filmeket.
Az új technológiák nélkül nem boldogul a ma embere, miközben autonómiája, szabadsága is sérül, hiszen mind több jogkört ad át az okos masináknak. A modern hadviselésben is javarészt a mesterséges intelligencia szintjén születnek a döntések. A gép választja ki a célpontot – és a leghatékonyabb eszközt (drónt, rakétavetőt stb.) a pusztításhoz.
(A jobb oldali kép forrása: www,mdr.de)
„A gépet azért kedveli az ember, mert engedelmes. A gépnek nincs bűntudata, nincs lelkiismerete, nincs vallása…és nincs szabadságigénye” – írta Hamvas Béla. A huszadik századi író egyfajta mesterséges ellentermészetnek tartotta a gépet, amely „nem alkot, hanem ismétel”. A helyzet azóta változott. Ma már lehet olyan programot írni, amely akár Hamvas Béla stílusát is képes utánozni.
Sokan félnek a ránk váró „új világtól”, tartanak a rohamosan fejlődő mesterséges intelligenciától – fejtegette Rab Árpád jövőkutató. Holott (szerinte) ez a félelem nem indokolt. Az újabb és újabb technológiák sokat segítenek, például az orvosi diagnosztikában, a statisztikában, a rendelkezésre álló adathalmazok megrostálásában és értékelésében, valamit a tudáskormányzás segítésében, az okosvárosok kialakításában. Egyre hatékonyabb idegennyelv-oktatói és fordítóprogramok állnak rendelkezésre.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy fönnáll a totális ellenőrzés, a manipuláció veszélye is. Nemcsak fontos és pontos adatok gyűlnek össze, hanem hiteltelenek és torzak is, amik dezinformálják, helytelen irányban befolyásolják az embereket.
Csepeli György ehhez azt fűzte hozzá, hogy eleve sokan hajlanak arra, hogy föladják szabadságukat, szinte önként válnak a manipuláció áldozatává. A lelkekkel való digitális kufárkodás szintén az e-biznisz része. „Te ne törődj semmivel, mi majd megmondjuk, hogy mi a jó neked.” A legtöbb ember esendő, könnyen enged a kísértésnek, és kiszolgáltatottságában könnyen válik a rémhírterjesztők és hírhamisítók áldozatává.
A Sajtóházban tartott beszélgetésben szó esett a napi aktualitásokról, az Ukrajnában folyó háborúról is. Mint elhangzott, nehéz eldönteni, hogy valójában mi is történik a határon túl. Hiszen az is kiszivárog (ha igaz), hogy a szembenálló felek olykor az ellenfél mundérjába bújnak. A közösségi médiában tízszeres mennyiségben osztják meg a negatív és az álhíreket. Míg évtizedekkel korábban még szinte szentírásnak számított az újságíró szava („bemondta a rádió”, „megírta az újság”), mára igencsak megnőtt a bizalmatlanság a médiával szemben.
Ma már nemcsak a „szép új világ” küszöbén állunk, hanem az előszobájában bolyongunk.