Ötvenegy esztendővel ezelőtt, 1971. július 11-én, vasárnap – amikor Nap 3 óra 57 perckor kelt és 19 óra 41 perckor nyugodott, a Hold 21 óra 27 perckor kelt és másnap reggel 7,23-kor tért nyugovóra hazánk fölött – kezdtem el közölni cikksorozatomat az alkoholizmusról az akkor a megyei napilapok között a legjobbnak ítélt Kisalföldben. Napjainkban, ötvenegy esztendő múltán is vállalom az akkor írtakat. Meggyőződésem: az akkori megállapítások gyakorlatilag máig érvényesek. És a cikksorozatban szerepelt, megszólaltatott alkoholbetegek, sajnos, igen nagy valószínűséggel már rég nem élnek. Rég sírba vitte őket a manapság is „legnépszerűbb” szenvedély…
HÁNY POHÁRRAL? Arisztotelész egy ünnepség után így feddte meg az ifjú Nagy Sándort, aki a lakomán túl sok bort ivott: – Az első pohár bor, amit megittál, az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.
Homérosz szerint a bor elűzi a bajokat és gondokat, megörvendezteti az ember lelkét, egészségessé, virulóvá teszi a testet. Aligha bólintanának az orvosok Homérosz kijelentésére, még úgy sem, ha hozzátesszük: az ókori ember alkoholizmusa jóformán összehasonlíthatatlan napjaink alkohol iránti szenvedélyével. A régi rómaiak ugyanis csak bort, esetleg sört fogyasztottak. – Az alkohol valójában akkor kezdett igazán veszélyessé válni az emberiség számára, amikor az arabok feltalálták a bordesztillálást; a borpárlat gyakran 60 százalék alkoholtartalmú ital. A középkor óta ugyancsak megsokszorozódott az alkoholos italok választéka. Manapság akármelyik falusi, városi élelmiszerboltban, presszóban vagy vendéglőben legalább húszféle alkoholkészítményt talál a vásárló a tíz-egynéhányféle boron kívül…
Kétes leleményesség
Kínában körülbelül fél évezreddel ezelőtt kiirtották a szőlőültetvényeket, hogy csökkentsék a mértéktelen alkoholfogyasztást, visszaszorítsák az alkoholizmus terjedését. Hónapok sem teltek bele, és az egyébként is leleményes kínaiak fölfedezték: rizsből is lehet pálinkát főzni! A rizsföldeket viszont már nem lehetett pusztasággá tenni, a rizs Kínában alapvető élelmiszer. – Az Amerikai Egyesült Államokban 1919-ben bevezették a prohibíciót, a szeszes italok előállításának és forgalomba hozatalának állami tilalmát. Mi lett a következménye? Föllendült a szeszcsempészés, háromszorosára növekedett a szeszforgalom, ugrásszerűen terjedt a banditizmus, gengszterek ezreinek lett biztos jövedelemforrása a rablott, lopott, külföldről titokban behozott szesz, úton-útfélen „bögrecsárdákban” mérték az alkoholos italokat. A szesz és forgalmazói elleni küzdelemben százával estek el a rendőrök. – Tizennégy évvel később Roosevelt elnök megszüntette a prohibíciót. Egyébként is: sem a szesztilalom, sem az absztinencia nem vezetett eddig eredményre sehol a világon.
Mi az alkoholizmus?
A Medicina Könyvkiadó gondozásában megjelent Egészségügyi ABC szerin t: „alkoholtartalmú italok mértéktelen fogyasztása következtében kialakuló állapot, amely súlyos helyzetbe hozza az egyént és környezetét. Az alkohol – már aránylag kismértékben fogyasztva – az egészséges ember lelki életében, magatartásában is változást okoz. Az idült alkoholista egészségi állapota pedig súlyosan romlik, szíve és vérkeringési szervei, mája, idegrendszere megbetegszik, szellemi élete felbomlik. A fertőző betegségekkel szemben szervezetének ellenálló-képessége csökken. Az alkoholista a családjával, környezetével szemben gátlástalanná válik. Elhanyagolja kötelességét, munkáját. Családi élete szétzilálódik, munkateljesítménye megromlik, és az ivászat közben szerzett rossz társaság a bűnözés, az erkölcsi fertő vagy az elmegyógyintézet felé sodorja az akarat nélküli embert…” Elkeserítően fekete kép.
Csak egy húszast…
Rendőri kísérettel érkezett a győri korház elmeosztályára egy fiatalember.
Fekete, kerek képű fiú, amint jobb kezével a cigarettát a szájához emeli, ujjai tövén kék tetoválás látszik: PIÁT!
– Mikor kezdtél inni?
– Nyolcadikos voltam…
– Miért iszol?
– Apám poncichter volt, bőven termett a szőlő, szüret után nem maradt üresen egyetlen hordó sem. Az öregapám és az apám is mindig mondta: a bor egészséges, attól tisztul az ember vére. Rászoktam…
– Mennyit iszol?
– Mikor milyen a kedvem, meg a haveroké is. Két-öt litert is alkalmanként.
– Hetente hányszor?
– Háromszor…
– És töményet, mondjuk pálinkát, rumot?
– Az sem rossz! – csillan föl a tekintete.
– Miért kísér a rendőr?
– Régi balhé.
– Halljuk!
– Újévkor a haverommal kizsebeltünk egy kis srácot.
– Mire kellett a pénz ?
– Hát, piára. De csak egy húszast vettünk el tőle…
– Mert, gondolom, nem volt nála több pénz.
Elpirul. Most először szégyenkezik a beszélgetés alatt.
– Azt hittük, nem köp be a srác bennünket, ismerősök voltunk.
– Miért kellett a gyerek pénze? Azt mondtad, van otthon bor elég.
– Nem akartunk a haverral kigyalogolni mihozzánk. Nagy hó, hideg volt és messze. – Mi a véleményed, ha azt mondom: ez közönséges rablás?
Meghökken, aztán nagy sokára csak ennyit mond:
– Csak egy húszast vettünk el tőle…
A fiatalembert a bíróság kötelező alkoholelvonásra, néhány hónap börtönbüntetésre ítélte. – A szakiskolát egyébként italozó életmódja, megbízhatatlansága miatt hagyta abba. Segédmunkásként dolgozott. Az üzemben föllélegeztek, miután kivonták a forgalomból: „legalább néhány hónapig nyugtunk lesz…” (Folyt. köv.)