A társadalom nevében – Vádoljuk az alkoholizmust

Egy híján ötven esztendővel ezelőtt, 1971. július 11-én, vasárnap – amikor Nap 3 óra 57 perckor kelt és 19 óra 41 perckor nyugodott, a Hold 21 óra 27 perckor kelt és másnap reggel 7,23-kor tért nyugovóra hazánk fölött – kezdtem el közölni cikksorozatomat az alkoholizmusról. Napjainkban, negyvenkilenc esztendő múltán is vállalom az akkor írtakat. Meggyőződésem: az akkori megállapítások gyakorlatilag máig érvényesek. És a cikksorozatban szerepelt, megszólaltatott alkoholbetegek, sajnos, igen nagy valószínűséggel már rég nem élnek. Sírba vitte őket a manapság is „legnépszerűbb” szenvedély…

HÁNY POHÁRRAL? Arisztotelész egy ünnepség után így feddte meg az ifjú Nagy Sándort, aki a lakomán túl sok bort ivott: – Az első pohár bor, amit megittál, az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.

Homérosz szerint a bor elűzi a bajokat és gondokat, megörvendezteti az ember lelkét, egészségessé, virulóvá teszi a testet. Aligha bólintanának az orvosok Homérosz kijelentésére, még úgy sem, ha hozzátesszük: az ókori ember alkoholizmusa jóformán összehasonlíthatatlan napjaink alkohol iránti szenvedélyével. A régi rómaiak ugyanis csak bort, esetleg sört fogyasztottak. – Az alkohol valójában akkor kezdett igazán veszélyessé válni az emberiség számára, amikor az arabok feltalálták a bordesztillálást; a borpárlat gyakran 60 százalék alkoholtartalmú ital. A középkor óta ugyancsak megsokszorozódott az alkoholos italok választéka. Manapság akármelyik falusi, városi élelmiszerboltban, presszóban vagy vendéglőben legalább húszféle alkoholkészítményt talál a vásárló a tíz-egynéhányféle boron kívül…

Kétes leleményesség

Kínában körülbelül fél évezreddel ezelőtt kiirtották a szőlőültetvényeket, hogy csökkentsék a mértéktelen alkoholfogyasztást, visszaszorítsák az alkoholizmus terjedését. Hónapok sem teltek bele, és az egyébként is leleményes kínaiak fölfedezték: rizsből is lehet pálinkát főzni! A rizsföldeket viszont már nem lehetett pusztasággá tenni, a rizs Kínában alapvető élelmiszer. – Az Amerikai Egyesült Államokban 1919-ben bevezették a prohibíciót, a szeszes italok előállításának és forgalomba hozatalának állami tilalmát. Mi lett a következménye? Föllendült a szeszcsempészés, háromszorosára növekedett a szeszforgalom, ugrásszerűen terjedt a banditizmus, gengszterek ezreinek lett biztos jövedelemforrása a rablott, lopott, külföldről titokban behozott szesz, úton-útfélen „bögrecsárdákban” mérték az alkoholos italokat. A szesz és forgalmazói elleni küzdelemben százával estek el a rendőrök. – Tizennégy évvel később Roosevelt elnök megszüntette a prohibíciót. Egyébként is: sem a szesztilalom, sem az absztinencia nem vezetett eddig eredményre sehol a világon.

Mi az alkoholizmus?

A Medicina Könyvkiadó gondozásában megjelent Egészségügyi ABC szerin t: „alkoholtartalmú italok mértéktelen fogyasztása következtében kialakuló állapot, amely súlyos helyzetbe hozza az egyént és környezetét. Az alkohol – már aránylag kismértékben fogyasztva – az egészséges ember lelki életében, magatartásában is változást okoz. Az idült alkoholista egészségi állapota pedig súlyosan romlik, szíve és vérkeringési szervei, mája, idegrendszere megbetegszik, szellemi élete felbomlik. A fertőző betegségekkel szemben szervezetének ellenálló-képessége csökken. Az alkoholista a családjával, környezetével szemben gátlástalanná válik. Elhanyagolja kötelességét, munkáját. Családi élete szétzilálódik, munkateljesítménye megromlik, és az ivászat közben szerzett rossz társaság a bűnözés, az erkölcsi fertő vagy az elmegyógyintézet felé sodorja az akarat nélküli embert…” Elkeserítően fekete kép.

Csak egy húszast…

Rendőri kísérettel érkezett a győri korház elmeosztályára egy fiatalember.

Fekete, kerek képű fiú, amint jobb kezével a cigarettát a szájához emeli, ujjai tövén kék tetoválás látszik: PIÁT!

– Mikor kezdtél inni?

– Nyolcadikos voltam…

– Miért iszol?

– Apám poncichter volt, bőven termett a szőlő, szüret után nem maradt üresen egyetlen hordó sem. Az öregapám és az apám is mindig mondta: a bor egészséges, attól tisztul az ember vére. Rászoktam…

– Mennyit iszol?

– Mikor milyen a kedvem, meg a haveroké is. Két-öt litert is alkalmanként.

– Hetente hányszor?

– Háromszor…

– És töményet, mondjuk pálinkát, rumot?

– Az sem rossz! – csillan föl a tekintete.

– Miért kísér a rendőr?

– Régi balhé.

– Halljuk!

– Újévkor a haverommal kizsebeltünk egy kis srácot.

– Mire kellett a pénz ?

– Hát, piára. De csak egy húszast vettünk el tőle…

– Mert, gondolom, nem volt nála több pénz.

Elpirul. Most először szégyenkezik a beszélgetés alatt.

– Azt hittük, nem köp be a srác bennünket, ismerősök voltunk.

– Miért kellett a gyerek pénze? Azt mondtad, van otthon bor elég.

– Nem akartunk a haverral kigyalogolni mihozzánk. Nagy hó, hideg volt és messze. – Mi a véleményed, ha azt mondom: ez közönséges rablás?

Meghökken, aztán nagy sokára csak ennyit mond:

– Csak egy húszast vettünk el tőle…

A fiatalembert a bíróság kötelező alkoholelvonásra, néhány hónap börtönbüntetésre ítélte. – A szakiskolát egyébként italozó életmódja, megbízhatatlansága miatt hagyta abba. Segédmunkásként dolgozott. Az üzemben föllélegeztek, miután kivonták a forgalomból: „legalább néhány hónapig nyugtunk lesz…” (Folyt. köv.)