„Amikor én még kissrác voltam…” – kezdi ezzel az alcímmel legújabb könyvét a médiából jól ismert szerző. Az időmeghatározás nem akármilyen emberi és szakmai múltat takar – Kulcsár István az idén kilencven éves, volt/van tehát hova visszatekintenie és visszanyúlnia.
A mai olvasók zömének már a rendszerváltás is történelem, a Privát panoptikum kötetben felsorakoztatott emlékek pedig többnyire csak elbeszélésekből ismert – múlt. Rajtuk segít a szerző, aki emlékeinek kimeríthetetlen tárházából a huszadik század – számára többségében közvetlenül megélt – sztorijait rendezi sorba.
A fiataloknak ismeretlen, de a középnemzedék tagjainak is csak hallomásból ismert olyan kifejezések, mint a sztahanovista, a munkaverseny, a békekölcsön, a szocreál stb. életre kelnek a 224 oldalas kötetben, amelynek kivitelezése az Atlantic Press Kiadót dicséri. A végigtekintett kor – elsőrendűen a második világháború előtti, alatti és utána következő évek – írói, művészei, politikusai és névtelen hősei megelevenednek a lapokon, az általuk, illetve róluk szóló történetek, anekdoták vagy éppen pletykák jóvoltából. A belső címek, az ‘Írófejedelmek korona nélkül’ és az ‘Utolsó szavak’ közé Kulcsár István huszonöt (!) további témakörben vezeti elő lehengerlő bőséggel ismereteit a nevezett személyről, eseményről, jelenségről, egyáltalán: a korról. Külön dicséretes, hogy ezt az időszakot – ami pedig aligha volt vicckorszak a magyar történelemben – a reá és eddigi köteteire jellemző derűvel, finom humorral adja elő, abból a helyes alapvetésből kiindulva, hogy ne a szerző, inkább az olvasó hahotázzon kedvére.
Külön szedte csokorba Kulcsár a régi idők utcáit, reklámjait, plakátjait, boltjait – és asszonyait. A szebbik nemmel kapcsolatos történetei más alcímek alatt is fel-felbukkannak, elég talán a ‘Szexmentes övezetre’ utalni (ilyen címmel jelent meg már kötete is, megérdemelt sikert aratva). Szó esik a nevek magyarosításának a nem érintettek számára újdonságként ható szabályairól vagy a tolmácsmunka kimeríthetetlen anekdotakincséről is.
Külön érdekesség a nagy emberek utolsó szavainak gyűjteménye, Archimédesznek a „Ne zavard a köreimet!” felszólításától a „Be akarom fejezni” kijelentésig. Ez utóbbit egy meg nem nevezett ismerőse szájába adta – remélhetőleg ott is marad, s Kulcsár István továbbra is hasonló életkedvvel lát hozzá következő könyve megírásához, mert – mint az újságíró-szövetségben a Privát panoptikum bemutatóján a szépszámú közönség arról meggyőződhetett – bőven van még kincs szellemi tarsolyában.