Az utóbbi évtizedben megszokhattuk, hogy egyre gyorsuló tempóban változnak kulturális intézményeink. Mára már teljesen megszokott lett a vetített háttér a színházakban, mi több az operákban is, a 3D és 4D vetítések a mozikban, a Cirque de Soleil által elindított új stílusú előadások a cirkuszokban, nem is beszélve a koncertek és táncművészeti produkciók elképesztő high-tech megoldásairól. (A nyitó képen: egy kis látnivaló-ízelítő.)
Ugyanakkor a múzeumok, különös tekintettel a hazai gyűjteményekre, eddig szinte teljes egészében kimaradni látszottak ebből a technológiai megújulásból.
A koronavírus-járvány alatt pedig a kultúrára szomjas közönségnek alig maradt más lehetősége, mint a televízió és az internet által sugárzott képek és hangok segítségével átevickélni valahogyan ezen a nehéz időszakon, online színházi és operaközvetítések, hangoskönyvek, Netflix-sorozatok és megannyi más „műanyagok” igénybevételével.
Mindannyian érezhettük azonban, hogy nemcsak a maradék három érzékszervünk „kikapcsolása” miatt nem érezzük teljesnek ezeket az szórakozási-művelődési formákat, hanem a legfontosabb, a közösen megélt élmény hiánya miatt is.
Valószínűleg ugyanezen gondolatok vezették rá a világ egyik legfantáziadúsabb és leginnovatívabb múzeumának, a párizsi La Villette-nek a munkatársait arra, hogy megpróbálják a modern technika eszköztárának bevetésével mindenkihez eljuttatni a világ legszebb, legérdekesebb műtárgyait, mégpedig oly módon, hogy az egyszersmind össze is hozza az embereket.
Mihez hasonlítható?
E kezdeményezés lényege, hogy nagy felbontású fényképek, két- és háromdimenziós animációk, valamint virtuálisvalóság-szemüvegek alkalmazásával mobilkiállításon megtekinthetjük a világ legnagyobb műgyűjteményeinek ikonikus tárgyait, köztük huszonhárom magyar alkotást is, a szkíta aranyszarvastól egy Liszt Ferenc portrén át egészen a ledöntött Sztálin szobor kezéig (amely nem tévesztendő össze a Csinibaba című film okán kultikussá vált Sztálin ujjával).
A soros francia EU-elnökség remek lehetőséget nyújtott arra, hogy ezt az ötletet az unió húsz országában egyszerre valóra váltsák, egyszersmind a kultúra által közelebb hozva ezzel az érintett népeket is. Magyar részről a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és a Gödöllői Királyi Kastély vett részt a műveletben, aminek ünnepélyes megnyitóját ma délután tartották az Akvárium Klub előterében.
Az ünnepségen L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Sophie Sellier, a francia nagykövetség kulturális attaséja mellett Krucsainé Herter Anikó, az EMMI kulturális fejlesztésekért és finanszírozásért felelős helyettes államtitkára tartott beszédet. A nemzetközi kitekintéseken túl sok szó esett a múzeumok idei majálisa programjáról is.
A Micro Folies elnevezésű kiállításról egyebek mellett megtudhattuk, hogy a Louvre, a Musée d’Orsay, a párizsi Picasso Múzeum és a Versailles-i Kastély kétezer műtárgyán kívül betekintést nyerhetünk szinte minden jelentősebb európai gyűjteménybe is.
A rendkívül vonzó ötlet tárgyi megvalósulása azonban némi csalódást okozott. A Deák tér tőszomszédságában álló kisméretű piros konténer kívülről sem elég vonzó, apró belső tere pedig csak egy nem túl méretes „óriáskivetítőnek”, valamint az annak programját kicsiben is továbbító néhány iPadnek ad helyet.
Az utóbbiak csupán annyiból tudnak többet az egy-egy múzeumi helyszínre vagy tárgyra csupán pár másodpercet szánó mozgóképnél, hogy itt néhány szavas kommentárokat is kapunk a vizuális hatások mellé – igaz, csak francia vagy angol nyelven. A két VR-szemüveg pedig a legfiatalabbak számára ad videójátékszerű múzeumi élményt.
A mától szeptember 19-ig ingyenesen látogatható mobilmúzeum tehát inkább csak afféle kedvcsináló ahhoz, hogy felkeressük a földrész, és elsősorban hazánk múzeumait, mégis érdemes mindenkinek betérnie, aki arra jár, mivel néhány perc alatt is garantáltan több tucat olyan helyet és tárgyat tekinthet meg, amelyet még sosem látott.