Agresszív, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat – tízmilliós büntetés betelefonálásért

A TeleMedia „Többet ésszel” című, az ATV-n 2006. április 1-je óta sugárzott játéka esetén pénznyereményt 
ajánlottak föl különböző feladványok megfejtése ellenében. A fogyasztók emelt díjas (375 Ft/hívás) hívással 
kerülhettek műsorba. A telefonhívás nem garantálta a műsorba kapcsolást, nem jutott minden telefonáló adásba, 
ugyanakkor a be nem kapcsolt hívásokat is kiszámlázták.

A GVH által vizsgált időszakban (2009. második féléve) a játék menete a következő volt:

a műsorvezető ismertette a feladványt, a helyes megoldásért kapható pénznyereményt és a műsor telefonszámát, 
valamint elmondta, hogy a hívásnak nem percdíja van és folyamatos az adásba kapcsolás. A feladvány általában első ránézésre nagyon egyszerűnek tűnt, azonban több lehetséges megoldása volt. A játékba beérkező hívásokat egy automata hanginformációs ügyfélszolgálati rendszer (IVR – Interactive Voice Response) fogadta és tájékoztatta a hívót arról, hogy bekerült-e az adásba vagy sem.  A játékos adásba kapcsolását szintén számítógép végezte. Ha a 
hívónak sikerült adásba kerülnie, először egy automata közölte vele, hogy beszélgetését rögzítik és adásba 
kapcsolják, így a számítógépes kiválasztás és a stúdióba kapcsolás között átlagosan több másodperc telt el, amelyről más nézők tudomással nem bírtak, így ezen időtartam alatt is kezdeményezhettek hívást. Az adásba kapcsolt játékos abban az esetben nyert, ha bemondta a műsorban látott feladvány helyes megfejtését. Helytelen megoldás esetén a játékos nem jogosult a nyereményre és újabb játékosok bekapcsolására került sor. A műsorvezető folyamatosan arra buzdította a nézőket, hogy telefonáljanak be, egyszerű pénzhezjutási lehetőségként beállítva ezt.

A játékvezető többször jelezte, hogy „nem csörög a telefon”, „senki nem látja/hallja, hogy nem csörög a telefon?”. A játékot mindvégig különböző intenzitású, de folyamatos és erős hang-, illetve képi effektek jellemezték, illetve sokszor került sor óra indítására, visszaszámolásra, amelyek az „időlegességről”, az idő rövidségéről nyújtottak tájékoztatást a nézőnek. Ezen túl a műsorvezető sokszor értetlenségét fejezte ki, hogy a nézők nem tudják megfejteni a feladványt. A képernyőn folyamatosan futó szövegben az előző hónapban elért nyeremény összegéről szóló tájékoztatást (pl. „Júniusban  .58 .000 forintot nyertek játékosaink!”) olvashattak a nézők. 

A „Többet ésszel” műsor nézői között nagy számban találhatók játékszenvedélytől fűtött, illetve a játékok iránt az 
átlagosnál nagyobb érdeklődést mutató, s döntéseikben ezáltal még inkább befolyásolt fogyasztók. Ezt igazolják 
azok az adatok is, amelyek azt mutatják, hogy számos olyan néző van, aki egy hónapban a 375 Ft/hívás díj 
ellenében is több száz hívást kezdeményezett a műsorba. Ezért is vezetett be a TeleMedia bizonyos korlátozásokat, 
melyek szerint például a játékban egy adott telefonszámról naponta maximum 300 hívást fogadnak el az adásba 
kerülésre történő próbálkozásként, a napi 300 feletti hívásokat 2009. február 27-től pedig már nem is számlázzák ki. 
2009 második félévében a fogyasztók által elindított hívások igen csekély töredéke eredményezett nyerést. Az ebben az időszakban lebonyolított 339 műsor során a játszó nézők nyereményeinek összege nem érte el a 20 millió forintot. 

A műsor során a nézők folyamatosan olyan információkat kaptak, melyek a tájékozott döntés meghozatalát 
kedvezőtlenül befolyásolták. A műsorvezetők alaptalanul közölték, illetőleg sugalmazták, hogy szinte minden 
betelefonáló bekerül az adásba, hiszen a rendelkezésre álló adatok ezt nem támasztották alá, a telefonhívások 
töredéke került csak bekapcsolásra. Ugyanez mondható el arra az estre, amikor azt sugallták, hogy bármikor, akár a 
következő pillanatban be lehet telefonálni és be lehet kapcsolódni a játékba, mivel a számítógépes rendszer nem 
garantálta a játékba való bekapcsolódást. Eközben a fogyasztó ezt az állítást úgy értelmezte, hogy a „betelefonálás” nem a hívásindítását jelenti, hanem azt, hogy a hívó felet be is kapcsolják az adásba és lehetősége lesz elmondani az általa helyesnek vélt megoldást. Hasonlóan alaptalan volt az az állítás, hogy csak a fogyasztón múlik, hogy megnyeri-e a nyereményt, ugyanis a nyeremény megszerzése nemcsak a helyes megfejtés ismeretét feltételezte, hanem ennek a műsorvezetővel való közlését is, amelyre csak akkor nyílt lehetőség, ha a fogyasztó bekerült az adásba. Ez azonban nem kizárólag a hívásindítástól függött, hanem a számítógépes rendszer döntésétől is, amit viszont a fogyasztó már nem tudott befolyásolni.

A műsor során több alkalommal az volt a műsorvezetői tájékoztatatás összhatása, hogy éppen egyetlen fogyasztó 
sem kezdeményez telefonhívást. Nem kaptak tájékoztatást a nézők arról sem, hogy önmagában az, hogy adott 
pillanatban egyetlen fogyasztó sincs bekapcsolva az adásba, nem jelenti, hogy éppen egyetlen fogyasztó sem 
kezdeményez telefonhívást, mivel a számítógépes rendszer nem minden hívást kapcsol be az adásba. 
Nem felelt meg a valóságnak az a közlés sem, hogy a játék során folyamatos a kapcsolás. Amennyiben ugyanis a 
számítógépes rendszer az adásba kerülésre kiválasztott egy fogyasztót, akkor e kiválasztás és a műsorba történő 
bekapcsolás között több másodperc telt el, amely alatt más, ekkor telefonhívást kezdeményező fogyasztónak nem is 
volt lehetősége a bekapcsolásra.

A fenti valótlan állítások mellett a játék során kiemelkedő szerephez jutott a fogyasztók sürgetése. Egyrészt a 
műsorvezetők közlései által, amelyek alaptalanul a játékidő közeledő lejártára utaltak (pl. azt közölték, hogy a játék 
még öt percig tart, miközben ténylegesen azonos feladvánnyal a játék még további húsz percig tartott), másrészt az 
egész műsor légkörét meghatározó hangeffektek és képi hatások révén (pl. ketyegő órahangot imitáló hanghatás, 
„utolsó percek”, „utolsó esély”, „adás vége” feliratok).

Az adásba nem került fogyasztók ösztönzésének is sajátos technikája volt. Az IVR révén adott tájékoztatások 
valótlan közlésekkel törekedtek a nézőket újabb telefonhívások indítására buzdítani, hiszen – tekintettel az adásba 
bekerült, illetve a nyereményhez jutó fogyasztók csekély arányára – valótlan például annak közlése, hogy „majdnem 
Ön a szerencsés hívó”, „nagyon-nagyon közel járt a sikerhez”, „óriási esélye van, hogy Ön kerüljön a stúdióba”.
A GVH álláspontja szerint a fentiek együttesen alkalmasak olyan pszichés nyomásgyakorlásra, mely a fogyasztói 
döntési folyamat megzavarására képes. Ennek eredményeként a nézők esetleg akkor is a betelefonálás mellett 
döntenek, ha ilyen döntést a fenti nyomásgyakorlás nélkül – a korrekt információk ismeretében – nem hoztak volna.
A jogsértő magatartásért a GVH 10 millió forint bírság megfizetésére kötelezte a vállalkozást.

Az ügy hivatali száma: Vj-154/2009.

This entry was posted in Egyéb kategória. Bookmark the permalink.