(Írta: Németh Dóra, Keller-Alánt Ákos/szabadeuropa.hu) Mára szinte teljesen elfoglalták a hatalomhoz közel állók a száz leggazdagabb magyar listájának elejét. A leggazdagabbak között kevés az innovátor és még kevesebb a nő, de az igazán nagy vagyonnal rendelkezőknek akkor is kedvez az orbáni gazdaságpolitika, ha nem állnak közel a hatalomhoz.

Májusban jelent meg a 100 leggazdagabb magyart bemutató lista 2023-I kiadása Szakonyi Péter szerkesztésében. Megnéztük, hogy a leggazdagabb magyarok milyen erős szálakkal kötődnek a hatalomhoz; kik a nagy hiányzók; milyen ágazatból származnak a vagyonok; kiknek kedvez a gazdaságpolitika.

A gazdagok listáján többségben vannak azok, akiknek nincs vagy csak gyenge a kötődésük a NER-hez; negyedüknél találtunk erős kötődést a Orbán-kormány holdudvarához. Náluk is kevesebben vannak azok, akik kizárólag a hatalomhoz való közelségből, 2010 után szerezték azt a vagyont, amivel a leggazdagabbak közé kerültek.

Fontos azonban, hogy azok, akiknek erős NER-es kötődésük van, jellemzően a lista első felében szerepelnek. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a száz leggazdagabb összvagyonának majdnem felét a lista első tíz helyezettje birtokolja.

Az alapján soroltuk be a 100 leggazdagabb magyar listáján szereplő embereket, mennyire állnak közel a jelenlegi hatalomhoz; 1-től 10-ig terjedő skálán pontoztuk őket. A felsorolásban az 1 jelenti azt, hogy nem találtuk nyomát annak, hogy az adott üzletember bármilyen szinten is kötődnék a hatalomhoz (vagy éppenséggel nyílt kritikusa a kormánynak), 10-est pedig az kapott, aki vagyona jórészét a kormánynak köszönheti (például állami megrendelésekből gazdagodott meg), vagy épp fontos pozíciókhoz jutott az utóbbi években. Mint minden ilyen besorolás, ez is szükségszerűen szubjektív valamennyire, nem tudományos, ennek ellenére igyekeztünk minél objektívebbek lenni.

A besoroláshoz olyan szempontokat vettünk figyelembe, mint a vagyon eredete (akik politikai alapon gazdagodtak meg: állami megrendelések, személyre szabott állami szabályozás, politikai kapcsolatok szerepe a vagyonosodásban); milyen állami pozíciója van (állami cégben betöltött vezető pozíció, egyetemi kuratóriumi tagság stb.); állami támogatások mértéke (az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatások szempontrendszere egyáltalán nem átlátható); mennyire járul hozzá a jelenlegi kormány hatalomban maradásához; felvetődött-e a neve korrupciógyanús ügyben. A besorolást nyilvánosan elérhető adatok alapján végeztük.

Ezek alapján 32 embernél találtunk a közepesnél erősebb kötődést a NER-hez, 31-nél közepest vagy gyengébbet, 37-nél pedig nem találtunk semmiféle kapcsolatot a Orbán-kormány köreihez.

A Válasz Online 2021-ben sorolta be politikai hovatartozásuk alapján a leggazdagabb magyarokat. Annak kapcsán végezték a felsorolást, hogy Orbán Viktor azt mondta, a száz leggazdagabb közül nyolcvan baloldali. Akkor a Válasz öt kategóriába sorolta a gazdagokat: a NER tartóoszlopai (húsz fő), a NER-ből kipottyant csúcsragadozók (három fő), jobboldalra beköthető milliárdosok (29 fő), kétkulacsos játékosok (három fő), politikailag besorolhatatlan üzletemberek (31 fő) és inkább baloldaliként elkönyvelhető szereplők (14 fő).

A száz leggazdagabb között mindössze két nő szerepel, és mindketten volt férjük cégének köszönhetik vagyonukat. Hermann Kamilla, az Indotek kisebbségi résztulajdonosa a 38. helyet foglalja el 52 milliárdos vagyonával (Jellinek Dániel, Hermann volt férje, az Indotek fő tulajdonosa 276 milliárddal a hetedik), Schmidt Mária pedig a férjétől örökölt, családja birtokában lévő BIF-részvénycsomagnak köszönhetően 43 milliárdos vagyon birtokosa, ami a 46. helyhez volt elég.

A kiadványt nyilvános adatok alapján állítják össze, és nem szerepelnek benne politikusok. Így az offshore cégekben vagy magántőke-alapokban rejlő vagyonok nincsenek benne a felsorolásban. Vannak nagy hiányzók is a listáról, akiknek feltételezhetően helyük lenne rajta, ilyen lehet Habony Árpád (például kaszinói, vagyonkezelői vagy külföldi vállalkozásai alapján); a Hell Energyt birtokló Barabás család (akik bírói segédlettel betiltatták a Forbes azon számát, amelyikben felrakták őket a gazdaglistájukra); Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója; a magyar állampolgársággal is rendelkező Rahimkulov család vagy a New Yorkban 14 milliárd forint értékű lakást vásároló Matolcsy Ádám.

Megnéztük azt is, milyen iparágakban aktívak a listán szereplők, és ez hogyan viszonyul a kormányhoz való közelségükhöz. Legtöbben az ingatlanipar (ingatlanhasznosítás, -fejlesztés) és a befektetések területén aktívak, de ez annyiban félrevezető, hogy egy bizonyos vagyonméret felett sokan vágnak bele ebbe a két iparágba – miközben vannak persze bőven olyanok, akik például ingatlanfejlesztésből szerezték a vagyonukat.

Néhány törvényszerűség azért megállapítható. Az ingatlanokon és befektetéseken túl jellemző terület még az agrárium, a kereskedelem, a turizmus vagy a különböző kereskedelmi vagy gyártási tevékenységek. Nagyon kevés azonban az, aki valamilyen saját újításnak köszönhetően került fel a listára. Tizenegyet találtunk ilyen innovátorból különböző területekről (technológia, műszer-, gyógyszer-, élelmiszeripar), miközben minél több ilyen vállalkozóra lenne szükség a magyar gazdaság fejlődéséhez.

Feltűnő az is, hogy a NER-hez közel állók elsősorban az építőipar, az ingatlanok, a turizmus és a pénzügyek területén aktívak, míg a kereskedelem területén a hatalomtól távolabb állók vannak. Ilyen szempontból az élelmiszeripar, az energetika kiegyenlítettebb területnek számít.

2002-ben az első 100 összvagyona 632 000 millió forintot tett ki (2022-i értéken); most, a legfrissebb listán első helyezett Mészáros Lőrinc egyedül 660 000 millió forinttal büszkélkedhet. A száz leggazdagabb összvagyona tavaly 7655 milliárd forint volt, ami 1 432 000 millió forintos növekedés az egy évvel korábbihoz képest.

A „nemzeti tőkésréteg” létrejöttét segíti egyebek mellett az adórendszer is. Magyarországon kilenc százalék a társasági adó, ami a világon az egyik legalacsonyabb, miközben a munkát terhelő adó kifejezetten magas, és a 27 százalékos áfa is a legmagasabbak között van világviszonylatban.

Ez azért sújtja leginkább az alacsonyabb jövedelműeket, mert ők bevételeik nagyobb hányadát költik fogyasztásra. Arról, hogy a magyar adórendszer hogyan csoportosítja át a jövedelmeket a szegényebbektől a gazdagabbak felé, a Budapest Intézet készített tavaly alapos elemzést. „A legtöbb európai országban a fogyasztási adók regresszivitását a jövedelemadó progresszivitása ellensúlyozza, Magyarországon azonban sem az szja, sem más adók nem töltik be ezt a szerepet. A magyar szja-rendszerből gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik a progresszivitás (…) a nagyon sokat és a nagyon keveset keresők fizetéséből ugyanakkora arányban von le az állam. Ez Európában nagyon ritka, Magyarországon kívül csak Bulgáriában és Romániában van ilyen rendszer” – írja az intézet.

Az adórendszeren túl a tőkéseknek kedvezett a kormány például A munka törvénykönyvének átírásakor (amit az ellenzék rabszolgatörvénynek nevezett), vagy – ahogy arra Sebők Miklós közgazdász felhívta a figyelmet – különböző állami javak (kastélyok, Mol- vagy Richter-részvények, egyetemi ingatlanok) magánkézbe adásával is. Ide lehet sorolni egyes beruházások nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűvé minősítését és az egyedi kormánydöntéssel odaítélt állami támogatásokat.

Mindennek eredményeképpen Magyarországon csökken a bérből élők részesedése a nemzeti jövedelemből, és növeli a tőkéből származó jövedelmeket. Ez pedig azt is jelenti, hogy az a tőkés is profitál az orbáni gazdaságpolitikából, aki nem feltétlenül áll közeli, jó kapcsolatban a regnáló hatalommal. A „nemzeti tőkésréteg” utóbbi évtizedben tapasztalt gazdagodása egyáltalán nem növelte a magyar gazdaság hatékonyságát.