(Írta: Harmat Ádám megújulóenergiaforrás-szakértő geográfus, ez évtől a WWF közép-kelet-európai regionális irodájának éghajlatvédelmi programvezetője) Magyarországon öt nagy biomassza-erőmű használja fel az összes tűzifa közel egyharmadát, aminek nagyrésze természetvédelmi szempontból értékes erdőkből származik. Ezek az erőművek 2003 óta 323 000 millió forint állami támogatást kaptak, szemben a nap- és szélenergia 185 000 milliós támogatásával, miközben szerepük a hazai villamosenergia-rendszerben minimális. Működésük a lakosságitűzifa-piacot is torzítja, az árverseny pedig pont az alacsonyabb jövedelmű, energiaszegénységben élő háztartásoknak fáj a leginkább. A támogatások rossz eloszlását mutatja az is, hogy 2011–21 között 36 000 millió forintot fordított az állam a szociálistűzifa-támogatásra; ugyanezen időszak alatt a biomassza-erőművek 216 000 millió forint támogatást kaptak. (Illusztrációk: Major-Takács Eszter.)

Van helye a biomasszának a jövő energiatermelésében, de nem ebben a formában: a közvetlenül az erdőkből származó tűzifa helyett elsősorban a faipari melléktermékeket kellene felhasználnunk, azokat is a csúcsigények kiszolgálására, kisebb léptékű kapcsolt erőművekben, amelyek távhőt szolgáltatnak a hideg időszakokban, valamint magas hőigényű ipari folyamatoknál. Így maradna elérhető árú tűzifa az arra rászoruló lakosságnak, és erdeink természetessége és szénraktározó képessége is növekednék. A cégeken is sok múlik, hogy „zöld energia” alatt mennyi faégetésből származó villamos energiát vásárolnak fenntarthatósági céljaik elérésére.

Jelenleg az országban öt olyan erőmű van, amely szilárd biomassza – elsősorban tűzifából készült faapríték – elégetésével termel villamos energiát. A Mátrai Erőmű a lignit mellett kb. egytized arányban biomasszát is felhasznál. Mellette a jóval kisebb kapacitású Szakolyi Erőmű a másik erőművünk, amely kizárólag villamos energiát termel, tehát hulladékhőjét nem hasznosítják. Ezeknek az erőműveknek a hatásfoka a hivatalos statisztikák szerint mindössze 28%, vagyis a bevitt energia döntő része a kéményen keresztül távozik, bármiféle hasznosítás nélkül.

Ennél sokkal jobb megoldás, amikor a hulladékhőt hasznosítjuk, ezek a kapcsolt erőművek. Jelenleg három ilyen üzemel Pécsett, Ajkán és Tatabányán, ahol a régi szenes erőműveket alakították át biomassza-tüzelésre. Jelenleg az Oroszlányi Erőműben történik hasonló célú felújítás, ami a tervek szerint idén fog üzembe lépni. Ezek az erőművek a helyi távhőellátást fedezik a villamosenergia-termelés hulladékhőjének hasznosításával. Viszont mivel piaci szempontok miatt a villamos energia a fő termékük, ezért a fűtési időszakon kívül is termelnek. Emiatt az éves hatásfokuk mindössze 50%.

Így összességében a kizárólag villamos energiát előállító és a kapcsolt erőművekbe érkező tűzifa nagyobb része, 60%-a nem más, mint veszteség, amivel csak a környezetet fűtjük.

Rossz helyről érkezik a faanyag és azt is pazarlóan használjuk fel

Ez az alacsony hatásfok nem lenne probléma abban az esetben, ha egy korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásról beszélnénk, de az erdészeti biomassza közel sem az. A Másfél fok című portálon publikált cikkben már bemutattam, hogy a fakitermelés miért van negatív hatással az erdő szénegyenlegére. Természetvédelmi szempontból pedig egyértelmű a helyzet: a legjellemzőbb erdőgazdálkodási üzemmódokban a fakitermelések eredményeként egybefüggő vágásterületek jönnek létre, komplett élőhelyek szűnnek meg hosszú évtizedekre. 

Milyen célból vágják is a fát? Sokat hangoztatott vélekedés, hogy a fakitermelésnek a mellékterméke a tűzifa. Ez a szabályos, négyzethálós ültetésű faültetvények esetében valóban így van. Ezekben az erdőkben a kitermelt fa közel 60%-ából lesz a faipart szolgáló fűrészáru, negyedéből papír- és rostfa készül, és kb. 15%-ából lesz tűzifaválaszték. Ezen erdők ökológiai értéke csekély, és az összes erdőterületnek mindössze 6%-át adják.

Az összes többi, magasabb természetességű erdőterület döntő részén, 95%-án történik fakitermelés, viszont ezekben a választékok aránya merőben más: a fűrészáru aránya mindössze 20%, az energetikai választék viszont kb. 55%. Így az országos átlagot nézve inkább az az állítás igaz, hogy a tűzifa az erdőgazdálkodás legfőbb eredménye, és amellett termelődik valamennyi magasabb minőségű fűrészipari választék.

A biomassza-létesítmények részletes adatokat szolgáltatnak az Agrárközgazdasági Intézetnek a felhasznált biomasszafajtákról és mennyiségeiről. Az egyéni kérelmünkre adott adatszolgáltatásuk alapján az összes energetikai választéknak a fanedvességtől függően kb. 30-33%-át a fent említett öt darab erőmű fogyasztja el, vagyis a teljes fakitermelés kb. 17–18%-át ezekben az erőművekben égetik el. Ez az arány az Oroszlányi Erőmű belépésével csak még magasabb lesz, mivel annak a kalkulált 775 ezer tonnás faapríték-igénye a jelenlegi erőművi összkereslet kb. 80%-a!

Az alacsony hatásfok miatt a hozzáadott értékük az energiarendszerben minimális: a teljes villamosenergia-fogyasztás 2-3%-át fedezték az utóbbi években.

Azoknak is árt, akik a legkiszolgáltatottabbak és fával fűtenek

Mivel papíron szén-dioxid-semleges erőforrást használnak, amellett, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében (EU ETS) való részvételtől is mentesülnek, állami támogatást kaphatnak.

Ennek összege 2003 óta 323 000 millió Ft-on áll jelenleg, ehhez képest a nap- és szélerőművek összesen 185 000 millió Ft támogatásban részesültek mostanáig.

Az állami támogatás a tűzifapiacot is torzítja, ahol az erőművek együtt versenyeznek a háztartásokkal, így az is könnyen belátható, hogy ez a támogatott plusz kereslet is hozzájárul a tűzifa magas árához.

Mivel elsősorban az alacsonyabb jövedelmű háztartások fűtenek fával, ezért ez az árverseny azt a társadalmi réteget érinti negatívan, akik a leginkább ki vannak téve az energiaszegénységnek.

 A múlt év kivételével a tűzifa árát a rezsicsökkentés nem érinti, az egyetlen állami segítség az évek óta változatlanul 5000 millió Ft-os keretösszegű szociálistüzelőanyag-program. Összehasonlításképpen: a program 2011-i bevezetése óta (2021-ig) a kiosztott támogatások értéke 36 000 millió Ft volt, ez idő alatt a biomassza-erőművek 216 000 millió Ft támogatást kaptak (2011–21 között).

Ha nem történik semmi, ez a kiváltságos helyzet a jövőben is folytatódni fog: a megújulóenergia-támogatási kiírásnak köszönhetően, amit kimondatlanul döntő részt a biomassza-erőművekre írtak ki, az Ajkai és az Oroszlányi Erőmű a többi tenderben nyertes,  döntően napelemes projektekhez képest jóval több villamos energiára, hosszabb, 20 éves futamidőn keresztül fog élvezni egy jóval magasabb garantált fajlagos átvételi árat.

Kétségtelen előnye a biomasszának a nap- és szélenergiával szemben, hogy időjárástól függetlenül is termel. De amellett, hogy ezek a nagy, régebbi szenes erőművek rugalmatlanok, az állami támogatás is a zsinóráram (lényegében ingadozás, megszakítás nélküli) termelésre ösztönzi jobban az erőműveket.

A fenntarthatóságot egyre inkább szem előtt tartó vállalatoknak köszönhetően a piaci zöld áramra is egyre nagyobb a kereslet, így abban az esetben, ha egy erőmű nem is kap állami támogatást, a piacon magasabb áron tudja azt értékesíteni a zöldülni kívánó vállalatok felé, akik bizonyára nincsenek tudatában annak, hogy a „zöld” áram megtermeléséhez milyen, akár magas természetességű erdőket termeltek ki.

Hagyjunk a lakosságnak tűzifát és használjuk máshogy a biomasszát

Tehát a biomassza-erőművek úgy pazarolják el a kitermelt, jelentős részben magasabb természetességű erdőkből is származó tűzifát, hogy ehhez jelentős állami támogatást kapnak, cserébe viszont szerepük a villamosenergia-rendszerben marginális. Ezzel szemben a jövő energiarendszerében akkor tekinthető a biomassza minden szempontból fenntarthatónak, ha a felhasználása a csúcsigényeket szolgálja ki.

Ha az erőművek helyett például a lakások csaknem harmadát adó tűzifa-felhasználók épületenergia-hatékonysági beruházásait támogatná az állam, akkor a lakossági oldalon csökkenthető lenne a felhasznált tűzifa.

A tűzifa iránti kereslet csökkentése lehetőséget adhatna arra, hogy egyrészt csökkentsük a fakitermelést az erdők szénkészletének és természetességének növelése céljából, másrészt pedig hozzájárulhat a fatermékek arányának növeléséhez, amelyek szénraktárként éghajlatvédelmi szempontból is jobb alternatívát nyújtanak a műanyaggal, fémekkel szemben.