Az emberek többsége úgy választ filmet, hogy megnézi a címét. Különösen az újdonságoknál szokás ez, még nem beszélnek róla, véleményt csak az előzetesből, esetleg a forgatásról kiszivárgott pletykákból alkothat, igazából tehát nem tud semmit, kíváncsisága üres zsák, ezt kell az alkotóknak valami emlékezetessel megtölteni.
Mindez igaz lenne, ha a film nem lenne magyar, nem Magyarországon játszódna, és címe, Mellékszereplők nem sejtetne többet vagy legalább is mást, mint a többi „tizenkettő egy tucat” alkotás. A közéletben jártas néző tudja, hogy szűkebb világát egy főszereplő uralja, körülötte néhány alak sündörög, osztja az észt, kapja a pénzt, törvénnyé formálja az erkölcstelenséget, és mindenki más, tudásától, munkájától, vallásától, bőrszínétől, nemi identitásától függetlenül mellékszereplő, filmes nyelven statiszta, és mert ezt tudja, a néző azt is gondolhatja, hogy a nagybetűs „Mellékszereplő” érte a kisbetűs mellékszereplőről szól, és a történet abba a világba viszi, ahol otthon érezheti magát. Várakozását erősíti a Mellékszereplők” forgatókönyvének születése, a rendező, Sopsits Árpádot barátja, a 41 évesen elhunyt fotós, zenész-festő, Telek Balázs élete ihlette, ezért, a hitelesség kedvéért, az ex-span testvére, és lánya, valamint szülővárosa, Balassagyarmat is szerepel a filmben.
Telek Balázs (1974-2015) folyamatosan gondolkodó, a világot, és benne az emberi kapcsolatokat érteni próbáló művészként él az utókorban, a Mellékszereplőkben szellemével együtt a képei is megjelennek, egy kicsit töltve, egy kicsit lyukasztva azt a zsákot.
A történetről, előre nem szabadna senkinek, semmit sem elmesélni, egyrészt a bonyolultsága miatt nehéz lenne, másrészt a feszültsége csak így tartható fenn, és ha eleinte lassan is töltődik a batyu, a végére megtelik, és a feszes forgatókönyv minden lehetséges kérdésre választ ad. Maradjunk tehát annyiban, hogy egy börtönlelkész, és két család tagjai a Mellékszereplők, egy kicsivel az átlagosnál jobban, de hazugságban élnek, van fedél a fejük felett, étel az asztalukon, egyszer szöknek az igazság elől, máskor keresik, de amikor megtalálják, és tele lesz a zsák, akkor ezt a zsákot átveszi a néző, ő roppan meg a teher alatt, talán még arra is gondol, hogy a tévé bazmeges, nagycsöcsös, röhögős showműsorai mennyivel könnyebbek.
A filmnek, megszokott, van stáblistája, lehetne szemezni, az alkotókat így vagy úgy minősíteni, de a neveknél fontosabb a pénz, az hiányzott, nagyon hiányzott, kis költségvetésből lett a csoda, a Mellékszereplők nem a köz mecénásait, az osztogatókat, hanem valóban a valódi mellékszereplőket kápráztatja el, a saját keresztnevüket használó színészek esetlensége, az olykor zavaró hanghiba a film tartozéka, így szerethető.
Mellékszereplők: magyar, dráma, korhatár 16 év. 110 perc. Rendező: Sopsits Árpád.Forgatókönyvíró: Sopsits Árpád, Maruszki Balázs. Szereplők: Farkas Franciska, Jászberényi Gábor, Dömök Edina, Sopsits Árpád, Telek Zoltán Tibor, Telek Babita, Jászberényi Gábor. Operatőr: Tímár Gergely, Vajda Gergely. Vágó: Balogh Máté, Barsi Béla. Zene: Farkas Dániel, Pásztor Mihály, Telek Zoltán Tibor, Rédei Reni, Pálmai Krisztián. Producer: Sopsits Árpád