Amit eddig nem tudtál a kávédról, teádról…

Két, igazán jól hasznosítható kiadványt jelentetett meg a Corvina Kiadó a koffein szerelmeseinek. Valódi zsebkönyvekről van szó, méretük és formájuk az XL-mobiltelefonokéhoz hasonló, így könnyen kézbe fogható, zsebre vágható, ezáltal magunkkal vihetjük őket akár a bevásárláshoz, akár kávézáshoz-teázáshoz, ha rendeléskor „puskázni” szeretnénk. (A nyitó képen: a könyvek szerzője.)

Candace Rose Rardon személyében remekül egyesül a világjáró utazó az igényes kutatóval és a háziasszonnyal, így nemcsak legfontosabbá vált élvezetei szereink történetéről, előállításáról és a világ sok táján meghonosodott hagyományairól tudhatunk meg rengeteg hasznosat és érdekeset, de például a hozzájuk felszolgálható sós és édes sütemények receptjeit is megtaláljuk a kötetekben.

Persze a falfestésben és könyvillusztrációban is rendkívül tehetséges fiatal szerző (akinek érdemes a honlapjára is ellátogatni) hamisítatlan angolszász érdeklődéssel ír mindarról, amit a kávéról és a teáról a világ több mint ötven országában járva elsajátított, ami különösen a teával kapcsolatban talán a magyar olvasó számára néha túl részletes is, ám a 150-160 oldalas kis könyvecskék annyi lebilincselően érdekes részt tartalmaznak, hogy könnyedén átsiklunk ezeken a kissé „száraz” bekezdéseken.

Kézikönyvekről van szó, ezért egyes információk a különböző szempontokból íródott fejezetekben időnként ismétlődnek, azonban így biztosak lehetünk abban, hogy akkor sem sikkadnak el fontos dolgok, ha csak egy-egy kiragadott témakört akarunk elolvasni belőlük.

Érdekességben és információban pedig igazán nincs hiány ezekben az írásokban, holott könnyen az a téves képünk lehetett már, hogy mindent tudunk már a kávéról és a teáról. Sokan talán a könyvek elolvasása előtt még egyetértenek a 16. századi japán teamesterrel, Szen no Rikjúval, aki annak idején ezt vetette papírra:

Teaföld.

„A tea csupán ennyi: vizet forralsz, felöntöd vele a teát, végül illendően elfogyasztod, ahogy kell. Ez minden, amit tudnod kell róla”.

Valószínűleg ezt a megállapítást a híres szakértő maga sem gondolta egészen komolyan, de aki nem sajnál pár órát ezekre a zsebkönyvekre, az egész biztosan megcáfolja őt. A különféle fajták és típusok rövid bemutatása mellett pompás ötleteket kapunk a számunkra legmegfelelőbb ital elkészítéséhez éppúgy, mint ahhoz, hogyan tudjuk a teázást vagy kávézást társas eseménnyé nemesíteni.

A legizgalmasabb azonban mindkét kötetben a történelmi visszatekintés, és valószínűleg ezek okozzák számunkra a legnagyobb meglepetéseket is. Mindkét növény termesztését hosszú évszázadokig egy-egy ország szinte monopóliumának tudhatta, ahonnan csak kalandfilmbe illő módon tudták kicsempészni a cserjéket az erre vállalkozó bátor kalandorok, ami azt is magyarázza, hogy a tea és a kávé csak jóval azután vált világszerte kedvelt élvezeti cikké, mint elsőre gondolnánk.

Valószínűleg kevesen vannak tisztában azzal is, hogy a kávézás a legtöbb kontinensen, így Európában is a teázás előtt már elindult hódító útjára, és az angliai „kötelező” ötórai tea csak 1880 körül kezdett divattá válni, ami pedig ennél is meglepőbb: a manapság Törökország-szerte elterjedt çaj (az oroszok is így hívják: csaj) csupán az első világháború után vált népszerűvé. De az ír kávénak a második világháború zűrzavarában történt kiötlése vagy a filteres tea véletlenszerű feltalálásnak története is lebilincselő epizódokként jelennek meg a kötetekben.

Candace Rose Rardon az útibeszámolóitól eltérően a kávéról szóló könyv esetében sajnos, másra bízta az illusztrációkat, Lucy Engelmanre, de az ábrák így is korrektek, és remekül segítenek például a sokféle italféleség tömör bemutatásában.

Gálvölgyi Judit (kávé) és Németh Anikó (tea) fordítását külön meg kell dicsérnünk, hiszen az angolszász kultúrában megszokott kifejezések vagy éppen a kínai nómenklatúra könnyen érthető magyar tolmácsolása nem lehetett éppen könnyű feladat.

Vágjuk zsebre tehát ezeket a könyveket, és induljunk felfedezőútra Kolumbiába vagy Tibetbe, de legalábbis a pesti Belváros valamelyik kávézójába vagy teázójába, és (mint a szerzőtől megtudhattuk, az élvezetet nagymértékben fokozó) szürcsölés közben olvasgassunk egy kicsit kedvenc forró vagy jeges italainkról. Garantált kikapcsolódás!