Apának lenni jó – jó apának lenni bonyolult

Tillmann Prüfernek, a hamburgi Die Zeit szerkesztőjének sikerkönyve (Apának lenni) immár – Tallai Gábor remek fordításában – magyarul is olvasható. A kötetet a Multiverzum Kiadó munkatársa, Péczely Dóra szerkesztette.

Tillmann Prüfer

Prüfernek nem ez az első könyve az apaságról, a német kritikusok szerint viszont ez a legjobb, a legtartalmasabb. Az idén ötvenéves szerző maga is családapa, négy lányt nevelt föl, illetve nevel még most is, eltekintve a legnagyobbiktól, aki már „kirepült”.  

A kötet olvasmányos stílusban nyújt áttekintést a családon belüli szerepek változásáról, az apák „térnyeréséről”, ami szerinte a feminizmus hozadéka.

Változni látszik ugyanis a hagyományos minta, amikor a családfenntartó, pénzkereső apa a gyereknevelésből szükségképpen kimarad, vagy csak igen kevéssé veszi ki a részét, mert elsősorban az anya gondoskodik a gyerekekről és a háztartásról.

A változás mostanában szembeötlő, hiszen egyre több apukát látunk, amint tolja a babakocsit, kenguruban cipeli a csöppséget, pelenkázik, és bekapcsolódik a szerteágazó házimunkákba. Németországban mind gyakrabban fordul elő az is, hogy az apa részmunkaidőben dolgozik, s így több időt tölthet el otthon a gyerekeivel.

Napjainkban egyre inkább magától értetődő, hogy az utódokról való gondoskodás egyaránt anyai és apai feladat. A konzervatív felfogás szerint az anya állítólag „jobban ért” a gyerekhez, mert ez veleszületett képessége. Csakhogy az apai feladatok betöltéséhez is biológiailag kódolva vannak bizonyos képességek, nincs szüksége tehát a férfinak sem különleges erőfeszítésekre, hogy eleget tegyen az apai kihívásoknak.

Azonban Prüfer szerint – amióta a fejlett világban végleg befellegzett a patriarchátusnak – bonyolultabbá, kalandosabbá vált az apák szerepe. Az emancipációs folyamatok ugyanakkor esélyt nyújtanak a férfiaknak arra, hogy kilépjenek a korábbi, tekintélyelvű klisék mintáiból és „új apákká” váljanak.

Azt már régóta tudjuk, hogy milyen a jó anya. De milyen (legyen) a jó apa? Milyen lehet egyáltalán – az anya közreműködésével? Mert hogy a nőknek is változniuk kell, tisztelet a kivételnek. Vagyis a férfiakat ne csupán arra „használják”, hogy átruházzák rájuk a háztartási teendők (egy részének) elvégzését, hanem engedjék meg nekik az apai „szerep” kiélését, a nevelés felelősségének vállalását is.

Tillmann Prüfer történeti áttekintést nyújt az apaságról – az Atyaúristentől a Télapóig. A patriarchális felfogás szerint a szoborszerű, fensőbbséges apa parancsol, büntet és jutalmaz. Az „új apa” viszont merőben más. A gyereknek nem kell félnie tőle, kultikusan tisztelnie, utasításait lesnie. Csak hát az új apa korántsincs könnyű helyzetben. Hogyan legyen egyszerre hancúrozó játszópajtás és a gyermek fejlődésének hatékony irányítója? Hogyan szoktassa a porontyot némi rendszeretetre? Hogy ne csak szétszórja a játékait, ruháit, hanem szedje is össze őket. Hogy „normálisan” viselkedjék, és egy idő után tudjon rendesen, késsel-villával enni.

A könyv szerzője szerint sok-sok trükköt kell bevetnie az apának, követnie kell bizonyos „parancsolatokat”, amik eredményt hozhatnak. Prüfer tizenkét pontban foglalta össze ezeket a tanácsokat. Ezek egyike-másika nem teljesen ismeretlen, nem minősül újszerűnek. Amit e könyvajánló írója kiemelne: az érzelmi intelligencia pallérozása. Például: merje az apa – férfi létére – kifejezni az érzelmeit, legyen gyengéd. Vállalja, ismerje be, ha hibázott, legyen türelmes, hallgassa végig a gyereket. S mindenekelőtt bízzék benne.

Érdemes elolvasniuk az Apának lenni című kötetet kezdő és haladó apáknak egyaránt, s ezt-azt átültetniük a gyakorlatba. Remélhetőleg sikerül.