Forrás: litera.hu 2026 irodalmi Nobel-díjazottja a kanadai költő, kritikus, esszéista, műfordító, a klasszika-filológia professzora Anne Carson. A bizottság indoklása szerint „merész és ötletes életművéért” kapta a díjat, „amely a klasszikus hagyományokkal folytatott játékos párbeszéd révén új formákat teremtett a kortárs irodalom számára”.
Anne Carson kanadai költő, kritikus, esszéista, műfordító, a klasszika-filológia professzora kritikusai és az olvasók egyaránt a legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költők között tartják számon.
Eddig egyetlen verseskötete, A vörös önéletrajza olvasható magyarul, Fenyvesi Orsolya fordításában.
1950-ben született Torontóban. Hosszú ideig élt Montréalban és az Egyesült Államok több városában is, többek között New Yorkban és Princetonban, ahol ókori görög irodalmat tanít. „Carson, aki középosztálybeli hivatalnokcsaládban nőtt föl (apja banktisztviselő volt, anyja egy biztosítótársaság titkárnője), és gyerekkorát Ontario állam kisvárosaiban töltötte (apja munkája miatt gyakran költöztek), szinte véletlenül találkozott az antikvitás költészetével.
1965-ben egy hamiltoni bevásárlóközpont könyvesboltjában akadt a kezébe egy kétnyelvű Szapphó-kötet, melyet végiglapozva azonnal az ókori költőnő bűvkörébe került. Egy évvel később pedig végképp megpecsételődött a sorsa, amikor új lakóhelye, Port Hope középiskolájának latintanáráról kiderült, hogy ógörögül is tud, és hajlandó diákjának különórákat adni az ebédszünetben (…)
A komoly tudományos karriert (Torontótól kezdve Montrealon és Michiganen át a Princetonig számos egyetemen tanított és tanít a mai napig) maga mögött tudó Carson nem azt a megszokottabb utat választotta, mint sokan, hogy a szakmai szövegek mellett vagy után kezdett szépirodalmi műveket írni, hanem a szakmai munkákat (illetve ami nála kiemelten fontos, a klasszikus művek fordításait) továbbgondolva és kibontva egymásba írta a különböző rétegeket” – írja Krusovszky Dénes Anne Carson 1998-ban megjelent, Vörös önéletrajza című kötetének utószavában.
