Asselborn maga úgy magyarázta szavait, hogy nem egy országot akart kiragadni, a lényeg az volt, hogy az uniónak meg kell védenie alapvető értékeit. Mert meg lehet oldani a brit kiválás okozta helyzetet, de a közösség nem marad fenn, ha elvész az EU lényege. A jelentés hozzáteszi, hogy Orbán Viktor sok tagállamot feldühített, mert igen keményen nyilatkozik a migránsokról és távoltartásukra megerősíti a határkerítést.

Asselborn már máskor is bírálta Magyarországot a független sajtóval és igazságszolgáltatással szembeni bánásmód miatt, de az még nem fordult elő, hogy egy tagállam a másik kihajítását sürgette volna a szervezetből – írja a Financial Times. Az incidens beárnyékolja az unió vezetőinek próbálkozását, hogy két nap múlva, Pozsonyban közös jövőt dolgozzanak ki a brit kiválás utáni időkre. Magyarország keményen viszonyul a menekültekhez, már több mint 15 millió eurónak megfelelő összeget költött a népszavazás előtti kampányra. Orbán – más kelet-európai politikusokkal együtt – ismételten támadta az EU válságkezelési lépéseit. Másfelől mind Budapest, mind Varsó jó ideje szópárbajt folytat Brüsszellel olyan kérdésekről, mint a jogállam.  

Luxemburg azt üzente a konzervatív magyar kormánynak, hogy itt az ideje távozni az unióból – így a Foreign Policy Magazine. Amikor az Orbán-kabinet tavaly arra utasította a rendőrséget, hogy vessen be könnygázt és vízágyút a menedékkérők családtagjai ellen, egyértelműen értésre adta, hogy nem kíván menekülteket befogadni. A holnaputáni pozsonyi csúcsnak éppen az a feladata, hogy meghatározza, miként lehetne a leghatékonyabban kezelni a válságot. A lap ugyanakkor emlékeztet arra, emberi jogi szervezetek azzal vádolják Magyarországot, hogy az megsérti a menedékjogot. Egyébként a népszavazás előtt pár nappal lesz az a magas szintű ENSZ-konferencia, amelynek célja, hogy legalább a menekültek áttelepítésével összefüggő gondok egy részére megoldást találjon. Ám az Amnesty International főtitkára kijelentette, hogy a tanácskozás csúfos kudarcra van ítélve. Véleményét osztja sok más emberi jogi szervezet is.

Az európai zöldek strasbourgi frakcióvezetője egyáltalán nem ért egyet a luxemburgi diplomácia vezetőjének nyilatkozatával – adja tudtul a Der Tagesspiegel. Mint mondta, így nem lehet reagálni a populisták visszatérésére, az erős ember politikájára. Rebecca Harms szerint az a helyes, ha a józan ész alapján, jó politikával válaszolnak, és nem helyénvaló olcsó módon Magyarország eltávolítását követelni. Példaként említette meg, hogy a magyar–szerb határon tényleg rettenetes a menekültek helyzete, de azon csak akkor lehet segíteni, ha jogállami módszerekkel gondoskodnak a külső határok védelméről. Továbbá sürgősen tisztázni kell, miként tesz eleget az EU a menekültek befogadását előirányzó nemzetközi kötelezettségének.

Arról, hogy a Bizottság elnöke ma ismerteti összefoglalóját Strasbourgban az unió helyzetéről, a zöld politikus azt mondta, hogy Junckernek néven kell neveznie a gondokat, így a migránsválságot, valamint a jobboldali populizmust. Az EU választ jelent a nacionalizmusra, mert közösen jobban meg lehet találni a kiutat menekülthullámra, mint a nemzeti csigaházból. A migránspolitika kudarcait pedig nem Brüsszel, hanem egyes tagállamok számlájára kell írni. 

Bement az oroszlánbarlangba, azaz a két különc tagállam, Lengyelország és Magyarország fővárosában tárgyalt az Európai Tanács elnöke, hogy megpróbálja elsimítani az ellentéteket az unió jövője ügyében a két nap múlva esedékes pozsonyi csúcstalálkozó előtt – írja a Bloomberg. Ám mind a két helyen röpködtek a szikrák, nem utolsósorban Asselborn kijelentései és a Szijjártó-féle válasz miatt. Ez is alátámasztja, hogy mennyire megoszlanak a vélemények a közösségen belül a „hogyan tovább?”-ról. A nyugati államok egy része mélyebb integrációt akar, a magyarok és a lengyelek viszont azt szeretnék, ha Brüsszel kevésbé felügyelné őket és így nagyobb mozgástérhez jutnának ahhoz, amit szövetségeseik úgy értelmeznek, hogy visszalépnek a demokratikus értékekben.

Az Oxford Economics egyik szakértője erről azt mondja, hogy az illiberalizmus megerősödésének politikai és biztonsági következményei vannak. A felfogás összeegyeztethetetlen az EU normáival, csak nagyobb politikai patthelyzethez vezet az unión belül, azon kívül további fertőzéssel fenyeget. Orbán Viktor a német menekültpolitika leghangosabb bírálói közé tartozik, összeköti az idegeneket és a terrorizmust. Ezzel együtt az ország nem kíván kilépni az EU-ból, mivel gazdasága bőven profitál a közösségi támogatásokból. Ezt bizonyítja, hogy az első negyedévben váratlanul visszaesett Magyarország teljesítménye, amikor leapadtak a Brüsszelből érkező pénzek.

A földrész középső része azt üzeni az Európai Tanács elnökén keresztül Brüsszelnek, hogy a tekintélyelvű Bizottságot terheli a felelősség a Brexitért, továbbá, hogy az uniónak fel kell adnia szövetségi álmait, mert különben az EU szétesését kockáztatja – olvasható a The Daily Telegraphban. A megosztottságra csak ráerősített a luxemburgi diplomácia vezetőjének felhívása. A keleti tagok elvetik a kvótákat és a multikulturalizmust. Nemzeti demokráciákat akarnak, ezzel szemben a németek, franciák és az olaszok a szorosabb összefogás mellett teszik le a garast. Egyelőre messze nem látni, hogy a visegrádi csoport, amely gazdaságilag erősen függ a nyugattól, mennyire lesz képes érvényesíteni álláspontját. Mindenesetre a tekintélyes brüsszeli Bruegel Intézet azt javasolta, hogy alakítsanak ki kontinentális partnerséget, azaz a vonakodó országok csupán lazábban kapcsolódjanak ez EU-hoz, ám ezt mind Brüsszel, mind Berlin visszautasította.

Európa sorsa ismét a német kancellártól függ, noha Merkel még soha nem volt ilyen nehéz helyzetben – állapítja meg a The Times. Pozsonyban tisztázni kellene, hogy mi van akkor, ha ismét megindul a menekültözön, továbbá hogy egyes tagállamok nem kérnek a brüsszeli ellenőrzésből. Közép-Európa országai úgy érzik, hogy a Bizottság hatalmaskodik felettük és kezdenek szembeszállni az unió bizonyos alapvető elveivel. És a térség jelenti a feljövő erőt. Orbán a Brexitben kitűnő lehetőséget lát, hogy szabaduljon az unió tolakodó felügyeletétől és visszatérjen a nemzeti, illetve regionális akciókhoz. Nem csak ő gondolja a régióban, hogy össze fog omlani a törökökkel kötött megállapodás. Ezért a külső határok védelmét szorgalmazza. A népszavazás valószínűleg megerősíti a kvóták elutasítását és ez várhatóan ugródeszka lesz más, környező államok számára, hogy kevesebb Európát és több nemzeti szuverenitást sürgessenek. Merkel nem szereti túlzottan a magyar miniszterelnököt, ám annak igaza van. Így amikor megmondta, hogy politikai ideológiaként vége a multikulturalizmusnak, és amikor azt fejtegette, hogy a menekültek azért jönnek, mert Európa gazdag, de gyenge.

A világban egyre töredezettebbnek látszanak olyan háború utáni intézmények, mint az unió, az ENSZ, sőt a NATO. Veszélyes az időszak, mert a régi rendet éppen most váltja fel az új. 

A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy értékeli, hogy Asselborn rossz szolgálatot tett az EU-nak, amikor ostoba módon nyilatkozott Magyarországról. Inkább arra kellene összpontosítania, hogy miként lehetne választ találni a legsürgetőbb kérdésekre. A brit népszavazás és a menekültválság feltárta, milyen komoly kifelé tartó erők vanak az unióban, illetve hogy nehéz témák ügyében mennyire eltérnek az álláspontok. Utóbbiakat csak sok jóindulattal, valamint meggyőző erővel lehet összehozni.

Ebben a helyzetben már csak azért is buta a luxemburgi politikus felvetése, mert egyáltalán nem lehetséges keresztül vinni. Igaz, a magyar kormány már sokakat kihozott a sodrából. De mi értelme van annak, hogy Asselborn most meglengeti a nagy bunkót? Inkább abban kellene egyetértésre jutnia a partnerekkel, hogy mi köt össze bennünket. Mennyire lényeges az, ami elválaszt és mi következik abból? Hol van szükség több szolidaritásra? Hol és miként kell erősíteni a nemzetállamokat? Ami teljesen felesleges, az az Asselborn-féle kirohanás és a hasonlóan finom riposzt, illetve provokáció.

Az EU-ból ki lehet lépni, de tartósan senkit sem lehet kizárni, így a nagy kérdés már jó ideje az, mit kell és mit szabad az uniónak eltűrnie – szögezi le a Süddeutsche Zeitung. Pontosan ezt kérdezte igen éles szavakkal Asselborn. Mert az alapértékeket senki sem vonhatja kétségbe. Az Európai Parlament ma megerősíti a Bizottság álláspontját az ügyben, hogy Lengyelországnak vissza kell térnie a jogállamisághoz. Erről a konzervatív frakció német vezetője, Manfred Weber kifejtette, hogy amikor az alapértékek forognak kockán, akkor ragaszkodni kell az emberek alapjogaihoz is. Ám a luxemburgi politikus által indított támadással ő sem ért egyet. A lap utal arra, hogy a néppárti csoportban 11 Fidesz-képviselő ül, és ez némi védettséget nyújt az Orbán-kabinetnek. A CDU-s Elmar Brok ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a vitákat tárgyalások útján kell tisztába tenni és ez vonatkozik Orbán szerepére is a néppárti frakción belül. Bizonyos dolgok neki sem tetszenek a magyar politikában, de nem lehet csak úgy egy másik ország kizárását követelni. 

Asselborn ezzel szemben kitart a bírálat mellett, mert az értékek lerombolása miatt nagy veszélyben látja az uniót. Neki nem Magyarországgal vagy a magyar néppel van baja. Az Orbán-kormány mindent teleplakátolt menekültellenes jelszavakkal, és ez igen aggasztó. Ezért akart ébresztőt fújni Pozsony előtt. Szeretett volna mindenkit kizökkenteni a közönyösségből, mert különben minden tönkremegy Európában.

A politikus azzal is tisztában van, hogy a szavazati jog felfüggesztéséhez egyhangú döntés kell, épp ezért javasolta a szabályok megváltoztatását. De hát az EU Pozsonyban az egységet és cselekvőképességet akarja demonstrálni. Még akkor is, ha a V4-ek a minap érzékeltették Merkellel, hogy ők egy másik uniót képzelnek el.

A Die Presse úgy látja, hogy a magyar kormány köszönettel vette az Asselborn által feladott magas labdát, hiszen ily módon még inkább tudja gerjeszteni a hangulatot a népszavazás előtt. Megítélés dolga, hogy a referendum a miniszterelnök egyik legzseniálisabb, vagy éppenséggel legalattomosabb húzása. De azzal több legyet üt egy csapásra. A közhangulat miatt a győzelem biztosnak látszik. Ily módon a kormányfő újabb érzékeny ütést visz be az EU-nak. Egyben növeli saját európai mozgásterét. Azt mondhatja ugyanis, hogy a kvóták nem demokratikusak, mert azokat senki sem akarja, legalábbis Magyarországon. Viszont a magyar lakosság egyre inkább elveszti érdeklődését a népszavazás iránt, ezért a Publicus azt jósolja, hogy nem lesz meg október 2-án a szükséges részvételi szint. Erre utal az is, milyen sebességre kapcsolt a hatalom a kampányban. A vereség esélyét növeli, ha a Jobbik-hívek otthon maradnak.

Persze, a szavazók is tudják, hogy Brüsszel már letett a kötelező áttelepítésekről, vagyis nem létezik a sokat hangoztatott veszély. Ám ha a népszavazás kudarcot vall, az belpolitikai következményekkel jár, mert már szinte a menekültválság az egyetlen terület, ahol a kormány még figyelmet keltő támogatást tud felmutatni. Az oktatásban és az egészségügyben már jó egy éve védekezésre kényszerül.

A Die Presse kommentárja szerint a magyar népszavazás bohózattal ér fel, a hangos nacionalizmus idejét múlt. Az azonban csak Orbánnak segít, ha bárki azt követeli, hogy az országot tegyék ki az unióból. Asselborn  kiállása arra kényszerítette Európa-szerte a kollégákat, hogy kifejezzék szolidaritásukat Magyarországgal. A kormányfő pedig amúgy is ellenségképet csinál Brüsszelből a referendum előtt, így a támadás belpolitikailag tudja kiaknázni. Hiszen úgy állíthatja be, hogy az uniós elit gátolja az ország felemelkedését. Ráadásul azért is roppant jókor jön a bírálat, mert a népszavazás visszafelé sülhet el. Nem biztos ugyanis, hogy meglesz az érvényesség. Ezért pumpálja Orbán a fejekbe most fokozott erővel, hogy a terroristák migránsok. De az egész erőpróba inkább esetlen kísérletnek tűnik, hogy napirenden tartsák a menekültkérdést, és eltereljék a figyelmet a korrupcióról. Az ugyanis az Orbán-rendszer Achilles-sarka. A politikus tudja, hogy népszerűségét részben a nacionalizmusnak köszönheti. Az EU-nak szerződésszegési eljárást kellene indítania, ha a magyarok valóban megszegik a közösségi jogot. De abban Asselbornnak igaza van, hogy felül kell vizsgálni ilyen esetekben az egyhangú döntések szabályát.