Auschwitz, 75: a gyűlölet párosult a közönnyel – Orbán nekiment a jogállamiságnak is

Az auschwitzi haláltábor felszabadításának közelgő 75. évfordulója alkalmából a The New York Times véleménycikket közöl Rivka Weinbergtől, a kaliforniai Claremontban található Scripps College filozófia-professzorától, aki azt az alighanem kisebbséginek számító – véleményét fejti ki, hogy az Auschwitzhoz vezető út nem a közönnyel volt kikövezve, és hogy nem kell felkelőnek lenni ahhoz, hogy elkerüljük a népirtást – elég annyi, ha nem segítjük azt elő.

A szerző szembeszáll azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jó emberek tétlenek maradjanak. Amellett érvel, hogy igazuk van ugyan azoknak, akik szerint az Auschwitzhoz vezető utat a gyűlölet építette, de azt szerinte nem közönnyel, hanem kollaborálással kövezték ki. Az antiszemitizmus – írja – évszázadokkal a holokauszt előtt befészkelte magát Európában, és „a holokauszt alatt a helyi lakosság, a rendőrség és a hadsereg a nácikat segítette. Természetesen nem mindig. Voltak ellenállók (hősök), valamint tétlen szemlélők (átlagemberek). Egy dolog azonban világos: a holokauszt alatt ott, ahol a helyi lakosság körében erősebb volt az antiszemitizmus, nagyobb mértékben hajlottak a kollaborálásra, ami érzékelhetően több gyilkossághoz vezetett” – írja a The New York Times szerzője.

Azzal érvel: olyan nincs, hogy a németek bevonulnak Lengyelországba vagy Franciaországba, és csodálatos módon azonnal tudják, kiket kell begyűjteni, és ők hol laknak. Nagy segítség, ha a helyi rendőrség végzi a begyűjtést, amint az egyes esetekben történt Litvániában, Franciaországban, illetve Magyarországon. A szerző Raul Hilbergre és Hannah Arendtre hivatkozik, aki kimutatta az erős korrelációt a helyiek lelkesedése és a népirtás halálozási arányszáma között.

Bulgáriában és Olaszországban, ahol a gondolkodásmód nem volt antiszemita, a helyi lakosság nem működött együtt a zsidók legyilkolásában, és a legtöbb bolgár, illetve olasz zsidó túlélte a vészkorszakot. Ezzel szemben Romániában és Ukrajnában, ahol virulens volt az antiszemitizmus, sok román és ukrán tevékenyen közreműködött a zsidók megölésében, és így kevesen maradtak életben. Lengyelország szintén nagyon antiszemita volt, és bár akadtak, akik bújtattak zsidókat, sokan inkább feladták és kifosztották őket, némelyek pedig saját maguk is öltek zsidókat. A lengyel zsidók közül nagyon kevesen maradtak meg.

Rivka Weinberg azt a nézetet képviseli, hogy a tétlenséget nem helyes kárhoztatni, mert az ellenállás lehet ugyan hatékony és ösztönző, de attól még veszélyes dolog, és a legtöbb ember nem hős. Nem könnyű hősnek lenni, és kockára tenni saját biztonságodat idegenek megsegítése érdekében. Ez túl nagy elvárás – vélekedik. Olyan kutatásokra hivatkozik, amelyek azt mutatták ki, hogy a hősies cselekedeteket rendszerint ösztönösen, alaposabb végiggondolás nélkül követik el. A hősiesség – írja Weinberg – nem tanítható, és erkölcsileg nem kötelező. A The New York Times véleménycikke szerzőjének a szemléletből az következik, hogy csak a gyűlölettel való pusztító együttműködés az, amit tilalmazni kell.

A londoni Reuters beszámol arról – és ezt a tudósítást a The New York Times is átvette –, hogy Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, vezető büntetőügyvéd, a hírügynökségnek nyilatkozva a jogállamiságba vetett közbizalom aláásásával vádolta Orbán Viktor miniszterelnököt, aki elutasítóan nyilatkozott arról a két bírósági döntésről, amelyek közül az egyik az embertelen bánásmód miatt a bebörtönzöttek javára, a másik pedig az iskolai elkülönítés miatt egy kelet-magyarországi roma közösség javára ítélt meg kártérítést. A Reuters megjegyzi, hogy a kormány időközben elrendelte a bebörtönzötteknek járó kártérítés kifizetését – igaz, hogy csak a jog által lehetővé tett legkésőbbi időpontban.

Nyilatkozatában Bánáti felhívta a figyelmet arra, hogy ha egy állam szembeszegülhet a bírósági ítéletek végrehajtásával, akkor az emberek akár úgy dönthetnek, hogy az általuk méltánytalannak tartott adót nem fizetik be, vagy figyelmen kívül hagyják, hogy a bíróság miként határozott például a gyermekek láthatása ügyében. „A demokratikus állam azt jelenti, hogy mindenki elfogadja a bírósági döntéseket” – szögezte le az ügyvédi testület vezetője.

Ismerteti a Reuters Magyar György ügyvéd nyilatkozatát is, amely szerint a kormány szemezgetni akar az ítéletek között, ki akarja válogatni, hogy melyiket tartja tiszteletben, és melyiket mellőzi. Ebben az esetben mi szükség van bíróságokra? – tette fel a kérdést Magyar György. A hírügynökség mindehhez hozzáteszi:

a nacionalista Orbán rendre azt állítja a magyarországi jogállamiságot illetően megfogalmazott aggályokról, hogy azokat politikai ellenfelei fabrikálják, mégpedig gyakran Soros György utasítására.