Nincs testi egészség lelki egészség nélkül – negyvenéves a Magyar Pszichiátriai Társaság

Már megalakulás sem volt könnyű egy olyan korban, amikor még bőven eretnekségnek minősült a pszichiátria önálló létének gondolata is. Az ideg- és elmeorvoslás az igen, no de a pszichiátria doktorainak önálló társasága: az nem lehet komoly.

Aztán negyven éve a tudós orvos, Schulteisz Emil miniszter óvatos javaslatára megpróbálkoztak a szakma lelkes képviselői egy aláírásgyűjtéssel (ez sem volt kockázat nélküli a Charta 77 árnyékában!), hogy a végül hetvenegy kérelmező szignó birtokában felterjesszék az igényt, amely szerint legyen önálló szakmai tömörülés a Magy Pszichiátriai Társaság.

Print

Volt ellenállás rendesen az orvostársadalomban, mondván: a pszichiáterek felelőtlen álmodozók, akik, ha magukra maradnának, azonnal egymásnak ugranának, mármint a biológiai és a szociál-pszichológiai irányzat képviselői. Azonban a szövetség felett a törvényes felügyeletet az egészségügyi miniszter gyakorolta. Így azután az előzetesen kivívott két „nem” dacára Schultheisz Emil igent mondott.

A múlt 40 év eredményei látványosan átalakították a gyógyítás tudományát, óriási fejlődést hozván a pszichiátriában is. A mentális betegségek gyógyításának értékét, orvostudományon belül felismert szerepét, a holisztikus szemlélet szükségességét a betegek gyógyításában ma már senki nem vitatja, így az MPT napjainkra kereken 1200 szakembert összefogó orvos társasággá érlelődött.

Véleményüket kikérik, meghallgatják – aztán vagy figyelembe veszik, vagy nem – igazgatási, szervezeti, törvényalkotási szinteken. Napjainkban inkább a gesztusok, a kis lépések, a részsikerek idejét konstatálja a Magyar Pszichiátriai Társaság, amely most, fennállása 40. évfordulóján különösen sokszínű és izgalmas éves vándorgyűlését rendezi meg „Életutak a pszichiátriában” címmel Budapesten január 22–25-én.

A mentális betegséggel élők ellátásában dolgozó szakemberek tudományos seregszemléje az utóbbi négy évtizedben az egyik nagy orvos-kongresszussá nőtte ki magát. A múlt évekhez hasonlóan a rendezők 1200–1400 résztvevőre számítanak, a pszichiátria szakterületén kívül a társszakmák és a szociális ellátásban dolgozó szakemberek részéről nagy az érdeklődés és az igény a lelki betegségek gyógyításában elért eredmények megismerése iránt. A négy napban 250 tudományos értekezés hangzik majd el. A programfüzet szerint szerfölött izgalmas témákban. A szakmához kapcsolódó (nem csak szigorúan szakirodalom) könyvbemutatók is lesznek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2013-ban deklarálta: „Nincs testi egészség lelki egészség nélkül”.

Ijesztő mértékben emelkedik a modern társadalmakban a lelki betegségek száma. Ma az Egyesült Államokban minden ötödik ember diagnosztizálható mentális betegség kockázatát hordozza. Az Európai Unióban a lakosság több mint 7 százaléka depressziótól szenved, a halálesetek 4%-a mentális zavar következménye. Bár az utóbbi két évtizedben Magyarországon az öngyilkosságok száma több mint felére csökkent, európai és világviszonylatban még így is riasztóan magas.

Scream

A várható élettartamot a pszichés betegségek 10–25 évvel rövidítik, annak ellenére, hogy a társuló testi betegségek kezelési költségeit megduplázzák. Magyarországon a depresszió a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka. Az adatok magukért beszélnek, nem kell külön hangsúlyozni azt az össztársadalmi terhet, amelyre a megoldást a pszichiátriai ellátórendszer dinamikus fejlesztése nélkül nem találhatunk. Erre a hatalmas ellátási igénynövekedésre nem nagyon volt a világ felkészülve, így Magyarország sem, ezért a mentális zavarok ellátása elég szűkös. Mindezek miatt Magyarországon – és a világ más tájain is – szükség van a mentális zavarok ellátásának kapacitásnövelésére. Ennek részei az elsősorban járóbeteg-ellátás formájában igénybe vehető szolgáltatások, és olyan életpálya-modell létrehozása is, amely a fiatal kollégákat hosszú távon a hazai betegellátásban tartja.

A múlt négy évtized gyökeresen átalakította a gyógyítás tudományát, fejlődést hozott a pszichiátriában is. A kutatási eredmények és a bővülő diagnosztikai eszköztár segítségével egyre több esetben ismerhetőek meg a mentális betegségek biológiai folyamatai, összefüggései kórképen belül és további faktorokkal.

Az egyre célzottabb terápiás beavatkozást biztosító lehetőségek számos komoly betegségről alkotott véleményt megváltoztatták. Az elzártan történő szenvedést az aktív élet lehetősége váltotta fel, ma már számos olyan betegséggel élhető teljes és aktív élet, amivel negyven éve még egy életre zárt intézménybe kellett volna az érintettnek vonulnia. Fontos, hogy e változások mentén aktív szerep és felelősség jut a gyógyító közösségeknek és maguknak az érintetteknek is.

Az egyre modernebb terápiás módszereknek és gyógyszereknek köszönhetően a gyógyítás középpontjába mára az életminőség megőrzése lépett, kedvezően megváltoztatja a mentális betegéggel élők életútját. Mindezen gyors és pozitív változást nem minden esetben ismeri és követi gondolkodásában a társadalom (a közvélemény), így a mentális betegséggel élőknek sokszor még mindig több százéves stigmákkal kell szembesülniük.

Az ellátórendszernek is alkalmazkodni kellett és kell a terápia változásaihoz. Ahogy előtérbe kerül a mentális betegséggel élhető teljes és aktív élet, úgy szorul hátrébb a nagy klasszikus fekvőbeteg-intézetek szerepe, és lépnek előtérbe az ellátást inkább járóbeteg gondozás formában kínáló szervezetek. Nem véletlen, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság már jó ideje harcol a pszichiátriai gondozóhálózat további megerősítéséért, és a pszichoterápiás kezelés minél szélesebb hozzáférhetőségéért, a lakóhely közeli közösségi ellátóhelyek fejlesztéséért. Együttműködés kell az oktatási intézményekkel, a háziorvosokkal. Kidolgozott mentális egészségfejlesztési programok várnak megvalósításra.

Az egyre több érzelmi labilitást mutató, depresszióval küzdő, vagy az élet nehéz helyzeteit, a konfliktusokat kezelni képtelen, vagy addiktológiai (szenvedélybetegségi) problémával küzdő ember önmagára, a társadalomra és környezetére gyakorolt negatív hatásai naponta mutatják meg, hogy mekkora szükség van hathatós lépésekre törvényi és orvos-szakmai értelemben is. A bulvársajtó napi jelentései és érzelmi vihargerjesztései, amelyek előszeretettel tesznek címlapra riasztó eseteket, rendre felébresztik a vitákat. Sajnos, nem mindig, sőt többnyire egyáltalán nem a bölcs megoldáskeresés, a veszélyek minimalizálása irányában hatva.

Sok év után az egészségügyi szakmai szervezetek talán meghallották a pszichiátria segélykiáltását, és a következő néhány évben az EFOP (Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program) -pályázatok megvalósítása révén, komoly infrastrukturális fejlesztés kezdődik meg a pszichiátriai ellátásban. A felépülő infrastruktúrát szakemberekkel, megfelelő szakmai tartalommal kell megtölteni, ami évekre előre meghatározhatja a magyar pszichiátria fejlődését. Nem mellesleg, az új, jobb fizikai körülmények és a megfelelő szakmai tartalom hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több fiatal orvosjelölt válassza hivatásának a mentális betegségek gyógyítását.

A Magyar Pszichiátriai Társaság aktuális kongresszusa is szolgálni kívánja a megoldások keresését, hiszen szakmai eredményeket, érdekes kutatásokat, működő új kezdeményezéseket prezentál. A résztvevők nagy száma, az érdeklődés mindenesetre derűlátásra ad okot.