(Árpád- házi) Mária királyné – Nápoly

1301-ben III. Andrással férfiágon kihalt az Árpád-ház, s néhány zavaros esztendő után 1308-ban a francia eredetű, ám az itáliai Nápolyban uralkodó Anjou-család tagja, I. Károly Róbert szerezte meg Szent István koronáját.

Ebben nagy szerepe volt nagyanyjának, V. István magyar király leányának, Máriának (1254–1323), aki 1270-től II. (Sánta) Károly Anjou herceg, később nápolyi király feleségeként sokat tett unokája magyarországi „karrierjéért”.

Magyarországi Mária, Maria d’Ungheria – ahogy az itáliaiak nevezték – máig tartó tiszteletben részesül egykori „felségterületén”. Házasságában összesen tizennégy gyermek született, közülük az elsőt, Martell Károlyt szánta a magyar trónra. Ám azt követően, hogy a herceg fiatalon, 1295-ben elhunyt, annak fiát, Károly Róbertet „protezsálta” – eredményesen.

Férje 1309-ben bekövetkezett halála után az özvegy Nápolyban maradt, ott halt meg, ott temették is el. Művészetpártoló tevékenysége máig elismerést kelt a kultúra barátaiban, a város újjáépítőjét tisztelik személyében. Emellett – mint életrajzírói aláhúzzák – folyamatos kapcsolatban állt a magyarországi politikai élettel, sőt, formálni is tudta, közvetve talán még halála után is – I. (Nagy) Lajos királyunk ugyanis a dédunokája volt…
Magyarországi Mária Tino di Camaino szobrászművész által készített nápolyi síremléke páratlan művészettörténeti jelentőségű.

Ez az egyetlen, épségben fennmaradt Árpád-házi síremlék, amely a Mária támogatásával épült Santa Maria Donnaregina templomban található. A monumentális gótikus templomot pompás freskódíszek ékesítik a neves római festőművész, Pietro Cavallini és műhelye munkásságának köszönhetően. Közülük is kiemelkedik Árpád-házi Szent Erzsébet története, amely Európában az első, és húsz jelenetével a legrészletesebb ábrázolása a magyar királylány életének.

Köszönöm dr. Réti Györgynek a segítségét.