Egykori kollégistaként tudom: Neil Simon nem fantáziálva viccelt pl. a Furcsa pár megírásakor. Koleszszobák is mutatnak harctéri állapotokat. Egy valaki reménytelenül küzd az elemi rendért, de nem nyerhet. Túlsúlyban a káosz okozói. Ugyanott a szerencsejáték tétje: a vesztes hónapos retektől átszíneződött zoknikat undorodva mos ki. Volt így, anno Szegeden, nálunk. (A nyitó képen a két zseniális főszereplő, Gálvölgyi János és Szervét Tibor; foto: Madách Színház.)
Jack Lemmon és Walther Matthau legénylakásbeli harca hasonlít erre, mely folyik a porszívózsinórért, a falra hányt spagetti „kaparós sorsjegyéért”.
Neil Simon klasszikus színi tréfáinak listája végeláthatatlan. A két néhai zseni: Lemmon és Matthau közös filmes bolondozása felülmúlhatatlan. A Furcsa pár (The Odd Couple) népszerűségét jelzi, hogy az 1968. évi alapfilmet (rendezte Gene Saks) 30 évvel később velük megismételtették. A két főhős játékát új rendező (Howard Deutch) vitte mérsékeltebb sikerre.
Az is e darab mellett szól, hogy még 1968-ban a Pesti Színházban Várkonyi Zoltán rendezésében, Tomanek Nándor és Bárdi György kulcs-játékával, hatalmas sikerrel mutatták be. Az előadás a neten ma is előkereshető. A teljességhez tartozik: a Furcsa párnak női változata is készült, s talált megfelelő fogadtatásra.
Aztán a Madách Színház állt elő ezzel a legendás komédiával; hozott létre egy lendületes, jópofa, romantikus és nagyon kedvelt vígjátékot. Az 1965. évi színdarab alapját fordította Örkény István (!), rendezte Márton András. Oscar szerepében Gálvölgyi János, Felixként pedig Szervét Tibor brillírozik; aztán megfordítva is. Ez fut ma 2011 ősze óta.
Mitől kiváló a darab? Attól, hogy benne tempósan és ízléssel ötvöződik a verbális humor és a helyzetkomikum. A nevetésre ösztönző szituációkat leírni képtelenség; látni kell. A verbális bonmot-okból, ősforrású, filmbeli humor-bombákból talán adható ízelítő. Így: lökött dolog öngyilkosnak táviratot küldenie; Felix még az autós moziban is felvenné a biztonsági övet? – Hová mész? – A vécére. – Egyedül?! – Halálra moshatod a fogad. Oscar: –Kiscicám, borravalónak ma a lakásom kulcsát hagynám itt. Felix: – Újra főztem az élteleket, kifőztem magam a házasságból. Oscar Felixnek: – Szedd le a feleségem nevét a törölközőkről. Kártyázók: – Ez nem igaz, kimosta még a kártyákat is. Oscar: –Miért alszol altatóval, ha lánnyal is lehet. Felix: – Bullszítiszem van (utalás a kicsavart angol–amerikai káromkodásra). Részletek voltak a moziból!
Felix sírós hírgyártó; nyakfájós, tisztaságmániás figura (ja, az utóbbi kettőt nagyonis megértem). Oscar laza, rendetlen, trehány nőbolond baseball-rajongó. Antagonisztikus ellentétek; barátok. Szótlan, durcás párbajuk az otthon lelakásában a legpocsékabb házastársi veszekedést idézi; csakhogy ez itt bizarr, kivételes bohózat.
Pár idézett mondatocska módot ad kalaplengetésre N. Simon és alkotótársai előtt, s biztatás az előadást (újra) megnézni.
Így: „Keresünk egy pasast, aki a bőröndjén ül és sír, de ettől boldog. Mamlaszoknak áll a világ.” Meg is enyhülnek a veszekedő fiúk: „téged még kirúgni sem lehet!” Zárszóként: „A feleségek jönnek-mennek, de a póker örök.”
(Kép: Madách Színház)
Nagy szó, ám igaz: a mai budapesti előadás felülmúlja minden előzményét. A Madáchban futó darab különlegessége, hogy két változatban megy. Rendezői poénból Gálvölgyi János és Szervét Tibor felcserélik a szerepeiket: mikor ki Oscar, illetve Felix. Van egy Furcsa pár – Furcsán is! Jó ötlet ez? Válaszformula: van, kiknek örömteli jutalomjáték, másoknak lehetetlenség. Szerencse dolga, hogy a néző melyik szereposztást fogja ki, és – ha nem látja mindkét produkciót, akkor – azt az egyet hogyan értékeli. Ismert: Matthau magas, Lemmon alacsony férfi volt; ha csak termetre mérnék, a Madáchban Szervét lenne a colos otthonlakó, s Gálvölgyi a kis befogadott precízke. Az ő szintjükön a játékban ez mit sem számít.
A két főszereplő csereberéje tekintetében a kritika megoszlott; ki Szervét intellektualitását, ki Gálvölgyi tökéletes, adekvát modorosságát emelte ki. Volt fordított besorolás is az – adott karakterek ellenére hitelesen és bravúrosan különböző – alakítások helyességének a megítélésében – teljes elismerésük mellett. Fenntartás jobbára arról szólt, hogy a színen lévő mellékalakok – a kártyacimborák, s a túl megértő angol csajok – bár jók, de kissé súlytalanok a „főhősök” árnyékában.
Két friss elismerő megjegyzés: 1. Gálvölgyi ma hozzá improvizált sok saját poént, csípőből jött, bravúros replikát a szövegéhez. Volt ezért közbeeső, nyíltszíni taps is. 2. Szervét pedig fantasztikusan tercelt hozzá; gesztusai, taglejtése, mimikája és mozgásparódiái önmagukban is poén számba mentek.
Például Miskolcon is játszották a darabot; kedvező kritikákkal. Igazolták a Neil Simont lekezelő elismeréssel „csak” poéngyártó iparosnak tituláló író valódi alkotó erejét. A Madách-beli rendezés értő, színészközpontú és dinamikus; az Örkény által írt, majd felfrissített szöveg működik, sőt megszámlálhatatlan friss bonmot-val bővült. A mellékszereplők lelkesek, köztük a lányok elbűvölően rámenősek is.
Jómagam az idén január 26-án este láttam az A-tervet; a B-re még nem volt érkezésem. Miután túl vagyok több film, illetve színi produkció négy változatán, némi spéttel tervezem kifogni a másik dealt, illetve projektet. Az eddig látott filmes és más produkciók közül ez volt a legjobb.
Tehát mind Gálvölgyi, mind Szervét bombaformában van. A premier után a 9. évvel sem fáradt, nem rutinmunka a játékuk. Talán, mert ők maguk is élvezik. A Furcsa pár különböző – filmes és más – megjelenítései 6,5; 7,7 pontokat kaptak az IMDb-én.
Én a mai előadásra 9-et adnék. A 10 pontot, s a perfekt élményt egy tényező rontotta le; a publikum egy részének viselkedése. Átlagban félpercenként csattant egy-egy poén a színen. A mi sorunkban két pár ezt nem bírta szó nélkül. Közvetítették egymásnak a csattanót, megismételték olykor, megjegyzést fűztek hozzá; kérdezgették egymástól: mit mondott, ez meg kicsoda, szünet lesz stb.?! (Idő)közben tovább ment a műsor – mindkettő – új dilemmába(n) zavarta egymást; minket meg csak úgy: folyton-folyvást. Ergo, volt, amit tőlük mi sem élhettünk át. Nézőtéri ügyelet sehol. Egy ízben egy férfi elnézést kért; a „családi csend” egy percnél tovább nem tartott. Mindhiába. Színházi belső ember nem tehet szemrehányást a nézőnek. Én mondom inkább: mindent eltűrni a publikum magatartásából nem kéne.
Amúgy Neil Simonnál persze sajátos hepiend van. Baj? Dehogyis. A pesszimista író/néző a jó szódás viszkiben is csak a vizet meg a buborékot látná. Hát, itt nem!
Főbb alkotók és közreműködők: Furcsa pár Nro 1., a Madách Színházban; Neil Simon legendás komédiáját fordította Örkény István; rendező Márton András; dramaturg Galambos Attila, a díszlet Horesnyi Balázs, a jelmez Jánoskúti Márta munkája; a szcenikus Szűcsborus János; szereplők: Gálvölgyi János, Szervét Tibor, Kautzky Armand, Pusztaszeri Kornél, Sándor Dávid, Galbenisz Tomasz, és a két odaadó hölgy: Ladinek Judit és Molnár Szilvia.