Orbán Viktor a kármentésre állt rá Versailles-ben, miután villámgyorsan takaréklángra tette oroszbarát retorikáját. A választás közeledtével az ukrajnai háború megrendíthette volna a Putyin-hívő politikus helyzetét, ám a kormányfő megerősödve kerül ki a viszályból. Ehhez először is: ki nem ejti a száján Ukrajna nevét, és ha csak lehet, elkerüli, hogy Oroszországról kelljen beszélnie. Inkább olyan nyakatekert kifejezéseket használ, mint a „háború a szomszédságunkban”, vagy „bizonytalan időszak” – írja a Le Figaro.
A politikus, aki az utóbbi években nem győzött büszkélkedni a felemelkedő keleti hatalmakkal kialakított jó viszonnyal, szélsebesen módosította a kommunikációs stratégiát. A fordulat együtt járt azzal, hogy immár szinte fenntartás nélkül támogatja az európai döntéseket. Már nem vétózza meg, hogy Ukrajna csatlakozzék az uniós intézményekhez. Ideértve, ami még meglepőbb, hogy tudniillik Kijevet gyorsított ütemben vegyék fel az EU-ba.
Viszont gondosan ellenez minden szankciót, amely érintené a Roszatomot, vagy távozásra kényszerítené Budapestről a Nemzetközi Beruházási Bankot, noha az orosz kémfészek hírében áll. Nem pártolja az orosz földgáz és olaj embargóját sem.
A kormánybarát sajtó továbbra is hűségesen a Kreml véleményét adja tovább, beleértve, hogy az ukrán állam elnyomja a kisebbségeket. Orbán ugyanakkor képes menteni a saját arcát, amikor azt hajtogatja, hogy a háború napról napra közelít a magyar határokhoz. Ideális ürügyet talált, hogy megint felvegye kedvenc szerepét a veszélyben lévő nemzet védelmezőjeként.
Márki-Zay Péter akkora vehemenciával támadja az Orbán–Putyin-viszonyt, hogy azzal tönkreteszi saját mondandóját. Ezért a zászló a miniszterelnöknek áll, aki hasznot húz a menekültek iránt mutatkozó óriási társadalmi szolidaritásból is. A vezető nem is késlekedett, hogy visszafogja migránsellenes retorikáját.
Ugyanakkor az infláció, az emelkedő energiaár ott lebeg a választási kampány hajrája fölött. És lehet, hogy ennek nem örülnek a fideszes választók, akiket az „alacsony” árakkal etettek.
Magyarország gazdasági teljesítménye mostanság nem éppen rózsás, de ezen belül az infláció a legnyomasztóbb gond. Ezt Richter Sándor mondta, aki vagy 30 éve a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet elemzője. Szerinte az irányítás a gazdaságban is a központosítás felé tolódott el, ami persze nem meglepő egy ilyen miniszterelnök mellett. Ugyanakkor a kormány nem sokat tett az ipar korszerűsítéséért, nagy hiányosságok mutatkoznak az oktatásban, és súlyos hátulütő a korrupció, bár a konkrét eseteket nehéz bizonyítani – állapítja meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Ugyanakkor az igazságszolgáltatás szinte teljes egészében a politika befolyása alatt áll, a fontos tisztségeket pedig a hatalom kiszolgálói töltik be. Egyébiránt pedig az államadósság szintje pont ott tart, mint 12 éve. Az árak 15 éve nem voltak ennyire magasak, ennek részben az az oka, hogy a Fidesz bőkezűen osztogat a választás előtt. Viszont szorult helyzetben vannak a hivatalos pénzügyek, ember nem hisz az MNB függetlenségében. A jegybanknak különben már régen be kellett volna avatkoznia az infláció visszaszorítására, de rosszul mérte fel a helyzetet.
Ha április 3. után a jelenlegi ellenzék alakíthat kormányt, és megígéri a jogállam helyreállítását, akkor gyorsan mozgósítani lehet az uniós támogatásokat. Ha ellenben Orbán marad, akkor ez erősen kétséges. A pénzek nagy részéhez rövidtávon nem lehet majd hozzáférni, és ez nagy károkat okoz Magyarországnak.
De bárki jön is, fő feladata a költségvetés megszilárdítása, illetve az infláció legyűrése lesz. Az helyből hatalmas változást jelentene, ha Márki-Zay rögtön felvenné a harcot a korrupció ellen. Viszont fenyeget az intézményi blokád, hiszen a mostani hatalom emberei ülnek a kulcspozíciókban.
Putyin háborújának nagyon sok áldozata van, a hadművelet rengeteg szenvedéssel és rombolással jár, és a következmények közé tartozik az is, hogy jól hazavágta Közép-Európa gazdaságát. Menekülnek az ukránok, akiket első körben a szomszédállamok fogadnak be. Ellátásuk már most milliárdokba kerül, de ez még csak a kezdet. Hiszen egyhamar aligha térnek vissza hazájukba – olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzésében.
Ráadásul a környező országok erősen sebezhetőek. Mély nyomokat hagyott rajtuk a járvány, a sok halott mutatja, milyen szinten áll a szociális ellátás, noha az évek során azért javult az életszínvonal és kedvezően alakult a növekedés. De alig indult be újra a fejlődés a covid után, a harcok miatt újból elakadt a folyamat.
Az autógyártásban leállt a szállítási lánc, de még ennél is nagyobb megrázkódtatást okoz az energiaárak robbanása. Az államháztartásra hatalmas teher nehezedik, megrendült a pénzügyi stabilitás, pl. Magyarországon, ahol a kormány nagy osztogatásba kezdett a választás előtt.
Az infláció kétszámjegyű, a növekedési görbe ellapul. Ezek az országok erősen függenek az orosz energiahordozóktól, ideértve a hasadóanyagokat. Magyarországon éppen új orosz reaktorok épülnek, de hogy mi lesz belőlük a szankciók miatt, az nem tudható. A megtorló intézkedésekhez még a Putyin-barát Orbán is csatlakozik. Az biztos, hogy szükség lesz az új reaktorokra, legfeljebb amerikai segítséggel készülnek el.
Tibor Fischer nem érti, hogy az EU még a mostani helyzetben sem segít Magyarországnak, hanem változatlanul ostorozza. Az angol író, aki 56-os szülők gyerekeként már a szigetországban jött a világra, időről időre kiáll a nyilvánosság előtt Orbán Viktor rendszerének védelmében. Most éppen a Daily Telegraphbanazt írja, Brüsszel továbbra is kisszerű politikát folytat a magyar és a lengyel vezetés ellen, noha mindkettő kulcsszerepet tölt be a menekültek fogadásában.
Ez a civakodás azonban szerencsétlen, amikor a háború már az unió határaihoz közeledik. Budapesttel szemben visszaköszönnek a vádak. A kontinentális baloldal visszatérően fegyverként használja fel az uniót. Ám a vizsgálatok jóformán semmi terhelőt nem tárnak fel. Az egyik ilyen vád a Fidesz médiafölénye, ám abból egy szó sem igaz. Azonkívül biztosan visszaélnek uniós pénzekkel, de hol nem? Az ország ellen módszeresen kettős mércét alkalmaznak. Az a hiedelem, hogy ott valami alapvetően félrement. Ám Orbán legnagyobb bűne a bírálók részéről az, hogy sikeres jobboldali vezető.
Az meg, hogy Putyinnal üzletel, csak úgy igaz, hogy már amikor hozzáfér az elnökhöz a Moszkvában tülekedő német, brit és amerikai üzletemberektől, akiknek az orosz pénz és gáz kell. Viszont Merkelnek tudnia kellett volna, hogy akivel boltot köt, az kemény KGB-s csirkefogó.
Az ukrajnai háború súlyos gazdasági károkkal jár Magyarországon. De az ellenzék zavarórepülései (mármint hogy Orbán könyörtelen erős ember) csak segítik Orbánt, aki ha megnyeri a választásokat, képes lesz szembe szállni, bármivel hozakodjék is elő az Európai Parlament.
Soros György arra figyelmeztet Project Syndicate hasábjain, hogy az orosz és a kínai elnök veszélybe sodorhatja az egész emberi civilizációt. Putyin az orosz birodalmat igyekszik visszaállítani, és ehhez a pekingi olimpia megnyitója alkalmából lezajlott maratoni egyeztetésen megkapta Hszi áldását. Csakhogy úgy látszik, hogy a keleti kettős rosszul mérte fel az esélyeket, ám ily módon felvetődik akár a világkatasztrófa lehetősége is, de remélhetőleg már előtte mindkettőjüket menesztik.
A befektető furának nevezi, hogy a házigazda kitöltetlen csekket adott orosz kollégájának, de a jelek szerint Hszi nem gondolja, hogy a megállapodás hátráltatná az esélyeit, mármint hogy élete végéig az ország első számú vezetője legyen. Putyin ugyanakkor elképesztő kegyetlenséggel kezdte meg a háborút. Nagyon úgy látszik, hogy abból indul ki: most vagy soha. Minden bizonnyal meg van győződve arról, hogy személyében a népnek egy új cárra van szüksége, akit fenntartás nélkül lehet követni.
Soros szerint ez a megközelítés tönkre teszi az erősen érzelmes orosz lelket, annál is inkább, mert 1945-ben sorra azt tapasztalta Budapesten a megszálló orosz katonáknál, hogy azok az utolsó falatjukat is megosztják veled, ha megkéred őket. Putyinról viszont ordít, hogy milyen mértéktelenül könyörtelen. A földdel tette egyenlővé a csecsenek fővárosát, és most ugyanez a terve Kijevvel is.
Láthatóan egy rögeszme rabja, már nincs kapcsolata a való világgal. Tévedett, amikor abban bízott, hogy az ukrajnai oroszok felszabadítóként fogadják. Az ellenállás teljesen egységes és rendkívül bátor. Ugyanakkor leszerepel az agyon dicsért orosz hadsereg, de ebben szerepe van annak, hogy a korrupció a haderők eszközeinek beszerzésénél is masszívan jelen van.
Putyin azonban teljesen elborult, mozgósítja összes katonáját, nem tartja meg a hadviselés normáit, célpontnak tekinti a civil lakosságot. Ugyanakkor akaratlanul, de egybeforrasztotta az uniót. Kína már látja, hogy rossz lóra tett, de cseppet sem érdemes fogadni arra, hogy Moszkva meghallja Peking intő szavát. A világ elpusztítását csak úgy lehet megakadályozni, ha Hszi és Putyin mielőbb megy.
A Financial Times vezércikke szerint Ukrajnában mutatkoznak a kompromisszum jelei, de a legfőbb, hogy mielőbb tűzszünet szülessék. Semmi sem lett Putyinnak abból a tervéből, hogy gyors győzelmet arat. A saját hibák, illetve a derék ukrán ellenállás folytán az orosz erők elakadtak, miközben rommá lövik az országot. És még csak ezután várhatók a még rosszabb esetek. Ám e pillanatban úgy látszik: Moszkva csak azért pártolja a tárgyalásokat, hogy közben átcsoportosítsa erőit és még keményebb harcokat kezdeményezzen.
Viszont már érkeznek jelzések, hogy az oroszok lemondtak a kijevi kormány megbuktatásáról. Ám követeléseiket, ha azokat ultimátumként terjesztik elő, a másik fél semmiképpen sem tudja elfogadni. Zelenszkij ezzel együtt utalt rá, hogy a semlegességről viszont lehet beszélni. Ő dönti el, hogy hajlandó-e a párbeszédre és milyen formában. Az, hogy meg tudta tartani Kijevet, erősíti a pozícióit.
Ugyanakkor sokkal erősebb biztosítékokra van szükség, mint a 1994-i Budapesti Memorandum esetében. Szó sem lehet azonban a Krím és Kelet-Ukrajna átengedéséről. De ha létre jön is a megállapodás, Putyin mindenképpen pária lesz a nyugaton. Egy sor gazdasági kapcsolatot már nem lehet helyreállítani. Európa és az USA meg akar szabadulni az orosz energiaimporttól. Az egyezség kiút lehet Moszkvának a maga által előidézett helyzetből, ami még az elnök uralmát is megrendítheti. Ha a politikus komolyan gondolja a dialógust, elsőként bele kell mennie a fegyvernyugvásba és le kell állítania a támadást.
Kijózanodás megy végbe az amerikai jobboldalon: sokan elhatárolódnak Putyintól, bár pl. Tucker Carlson még most sem tudja teljesen elengedni az elnököt – írja Paul Krugman a The New York Timesban. A Nobel-díjas közgazdász rámutat, hogy ezzel együtt eljött az igazság pillanata ezen körök számára. Nem elsősorban azért, mert látnivaló, hogy az orosz vezető zsarnok, aki kész sok ártatlan embert megöletni, hanem mivel kiderült, hogy az általuk imádott erős ember feltűnően gyenge. És nem véletlenül. Oroszországra katasztrófa vár, hiszen olyasvalaki áll az élén, aki nem tűr meg semmiféle bírálatot, elégedetlenséget.
A 10 legnagyobb ukrán város közül még egyet sem tudott elfoglalni, bár rommá lövette mindet. A gazdaságban nem tudta függetleníteni országát a szankcióktól, nagyon úgy látszik, hogy súlyos visszaesés következik. Megint csak az derült ki, hogy ami látszólag erő, az valójában a gyengeség forrása. Az orosz haderők messze nem olyan ütőképesek, mint ahogy azt a hírük alapján hinni lehetett. Nincsenek jól felkészítve, a katonai vezetés borzasztó, és gond van a hadsereg felszerelésével is.
A behatolókat megdöbbentette az ukrán ellenállás ereje. Ám ezen nem lehet csodálkozni, hiszen melyik hírszerzési vezető merte volna megmondani Putyinnak, hogy alábecsülik az ellenfelet. Vagy odaállt volna elé, hogy gazdaságilag téveszme az „Oroszország-erőd”. Pedig könnyen ki lehetett volna sakkozni, hogy a félre tett 630 milliárd dolláros hadikassza javarésze elérhetetlen lesz, ha az orosz bankok jó részét kizárják a világ pénzügyi rendszeréből.
Úgy áll, hogy nem csupán az igazság és erkölcs szól a nyílt társadalom mellett. Az ilyen rendszerek többnyire hatékonyabbak is, mint a zárt autokráciák. Gondolhatja persze bárki, hogy sok előnye van annak, ha egy erős ember megmondja, mi a teendő, ám ennek alaposan alávág, ha nincs szabad vita és független gondolat. Senki sem közli a nagy emberrel, hogy nincs igaza, és senki sem szólítja fel, hogy jól gondolja meg, mielőtt meghozza szörnyűséges döntését.
Ivan Krasztev úgy látja, hogy Putyin nem képes elfoglalni Ukrajnát, hiszen még az ország keleti felét sem képes ellenőrzés alatt tartani. A lakosság még ott is sokkal ellenségesebb a vártnál. Békét kell kötni. A Süddeutsche Zeitungnak adott interjúban a bolgár elemző emlékeztet arra, hogy Moszkva a jelek szerint már nem ragaszkodik az ukrán vezetés menesztéséhez. Belátja, hogy tárgyalnia kell Zelenszkijjel. De a sikertelenség láttán, egyelőre csak még brutálisabb lesz a támadó hadsereg, így akarják kikényszeríteni a megbeszéléseket.
Ám a helyzet mindenki számára katasztrófa. Az ukrán infrastruktúra romokban, miközben az ország eredendően szegény. De oda a jó viszony is az orosz és az ukrán nép között, legalább egy nemzedéknyi időre. Ám ezzel együtt Kijevnek is kell tennie engedményeket. A szankciók célja közben az, hogy Oroszországot a lehető legjobban meggyengítsék.
Keleten ugyanakkor pl. a lengyeleknél azt látni, hogy Brüsszel átértékelődött, már nem fenyegetés, hanem a biztonság garanciája. Viszont a megtorló intézkedések nem térítik el ugyan Putyint a háborútól, de járulékos hatásuk, hogy alighanem megmentették Tajvant. Mert Kína immár tisztában van vele, mi a gazdasági ára, ha belevág egy háborúba.
Ugyanakkor Oroszországban sokan már azt kérdik: tudja egyáltalán még Putyin, hogy mit csinál? Ez azért fontos, mert a lakosságot igencsak meglepte az invázió. Persze nem könnyű szembe szállni a vezérrel, mert nagyon nagy lett az elnyomás. Ám a politikus teljesen elvesztette a mértéket, megszállottként hajtogatja, hogy a Nyugat mennyire képmutató.
Az államfő a személyes találkozások alapján úgy véli: Putyin butaságokat beszél, ám hisz abban, amit mond. Ha tüntetés van, nem az okokra kíváncsi. Számára a kérdés: ki irányítja ezeket az embereket. És a tárgyalásokon is logikai bakugrások tapasztalhatók nála. Viszont azt hitte, hogy Ukrajnában simán meg tudja ismételni a Krímben elért sikert, ám ez tragikus tévedés volt a részéről. A világ új korszak küszöbén áll, már látja, hogy rosszul ítélte meg Oroszországot. Meg kell szabadulni az orosz olajfüggőségtől, nincs más választás.