Kiemelkedően szép és ritkaságszámba menő könyv bemutatásának adott helyet a szombathelyi megyeháza díszterme: Balló László író, költő, műtörténeti kutató „Értékes óráink, Európai órakincsek gyűjteményeinkben” című óratörténeti könyvét mutatták be az érdeklődő nagyszámú közönségnek.

A témához méltón megalkotott, fotók sokaságával ékesített albumot a Szülőföld Könyvkiadó gondozta. Farkas Csaba, a kiadó igazgatója elmondta, hogy a mű széles és színes válogatást nyújt a Vas megyéhez és Szombathelyhez valamilyen módon kötődő legjelesebb egyedi készítésű órákról, óratörténeti eseményeinek teljes körű leírásával: a szerző százharminc, 18-19. századi órát mutat be egész oldalas képekkel és részletes leírással.

A bemutatón megjelent dr. Balázsy Péter megyei jegyző szerint büszkék lehetnek a szombathelyi polgárok a most napvilágot látott értékes, egyedülálló tartalmú kiadványra, amely a városban láthatóan értő közönségre talált, hisz’ a mostani könyvbemutatót különösen nagyszámú érdeklődő tisztelte meg.

Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója köszönetet mondott a szerzőnek és a fényképészeknek a csodálatos mű létrehozásáért: a Savaria és a Smidt múzeum óragyűjteményének rejtett kincsei ténylegesen közkinccsé váltak. Balló László a két múzeum gyűjteményéből összesen 55 órát mutat be könyvében fotókkal és óratörténeti leírással.

Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtő, aki a könyv egyik előszavának írója, érdekes hozzászólásában „Az antik órák helye a 21. század emberének életében” témával kapcsolatosan osztotta meg gondolatait a közönséggel. Órástanulóként, nagyhírű órásdinasztia tagjai mellett megtapasztalta, hogy miként működik az egykedvűen dobogó gépszív, miközben egészen bensőséges viszonyba került az órákkal és az idővel.

Számára az okos óra az Orloj a prágai Óváros téren; a városháza oldalán működő óracsoda, amely szerinte a világ egyik legnagyszerűbb mechanikai szerkezete, és már 600 éve vonzza a látogatókat. Ott áll a téren a 21. század embere és várja, hogy elkezdődjék a káprázat, az a csoda, amit a szerkezetek köré építettek értő mesterek. Spiegler bevallotta, hogy ámulva nézi az órák megszállott gyűjtőit, az őket körülvevő csengő-bongó, ketyegő órákat és úgy gondolja, hogy ők sokkal védettebbek az idő múlásával, mint más halandó: ha egy napon nem húznák fel az óráikat, akkor az idő egy darabkája elveszne.

A könyvbemutató est második részében a szerző Balló László beszélt legújabb művéről. Elmondta: ritkaság a hazai könyvkiadásban a hasonló kivitelű, reprezentatív, régi órákkal foglalkozó kötet. Ismeretei szerint eddig mindössze kettő jelent meg, azok is fele ekkora terjedelemben és szerényebb kiállításban. Ez alkalommal mondott nyilvánosan köszönetet kedves, segítő szándékú barátainak, Vas megye múzeumainak és a magánszemélyeknek, akik lehetővé tették a rendkívül gazdag képanyag összeállítását.

Előadását vetített képekkel tette színesebbé; a közönség régi fotókat láthatott az 1912-i és 1934-i szombathelyi műtörténeti kiállításokból, ahol elsőként jutottak szerephez Szombathely városának közgyűjteményeiben, illetve magántulajdonban lévő régi, díszes óraművek. Elmondta a többi között, hogy a szombathelyi püspöki palota egyik díszóráját, amely a palota legszebb szalonjában állt a 18. században, Veszprém kapta. Ezzel összefüggésben felidézte Mikes János püspök, a megszállott műgyűjtő alakját, aki a 20. század elején, amikor beköltözött a már elhanyagolt palotába, nagy erőfeszítéseket tett a díszes szalonok újrabútorozására. Akkor sikerült a korabeli órákat is visszaszereznie, közülük egy ma is látható a Szent Pál-teremben.

A műtörténeti kiállítások hatására valóságos órakultusz alakult ki Szombathelyen. Ehhez nagyban hozzájárult három kimagasló tájékozottságú műbarát: Horváth Tibor Antal premontrei kanonok, tudós régész, aki a Vasi Szemle hasábjain jelentette meg összegező munkáját a régi szombathelyi órásmesterekről. Ugyanekkor teljesedett ki a fáradhatatlan műgyűjtő, dr. Smidt Lajos ma is megcsodálható díszóra-gyűjteménye. Harmadikként említette Boltizár Endrét, Szombathely legfelkészültebb műbarátját, akinek iránymutatásai szerint felnőtt egy újabb műgyűjtő generáció, amely a Savaria Múzeumban megrendezett órakiállításon mutatkozott be féltett szerzeményével 1982-ben.

A szerző évekig tartott, aprólékos utánjárással kutatta fel Vas megye műgyűjtőit és dokumentálta legszebb óráikat az album számára, majd a megye múzeumait járta végig, ahol szintén a legremekebb óratörténeti ritkaságokat válogatta össze. Ennek eredményeként 70 köz- és 60 magángyűjteményi díszórát mutat be részletesen a könyv második felében. A képek leírása által esztétikai és stilisztikai ismeretekkel gazdagítja a látványos óratörténeti seregszemlét.

A vetített képes előadás gazdagon és látványosan adott ízelítőt a pompás kandallóórák világából. A szöveges oldalakon pedig olyan hasznos információkhoz juthat az olvasó, mint például a minőségi szerkezet ismérvei az óraház egyes külső jegyein.

Bepillanthatott a könyvbemutató közönsége az aranyozott bronz ékítmények világába, és az előadás kiemelte a régió legjelesebb bronzműveseit is. Az antik órák világának megismertetését színesítik a könyvben azok a részletek, amelyekben a szerző hóbortos, ám nagy műgonddal restaurálgató óragyűjtők bogaras gyűjtési szokásairól beszél.

A széles körű kutatómunka negyvennégy magyar órást mutat be a 18–19. század fordulója körüli évtizedekből, olyanokat, akiket eddig nem ismert a magyar órások történetével foglalkozó szakirodalom.

Balló László reprezentatív óratörténeti munkája gazdag tartalmával és pazar megjelenésével új színt hoz a magyar iparművészeti tárgyú könyvek megjelentetésébe. A már a könyvesboltokba is megérkezett album értékes ajándék lehet a fenyőfa alatt a család régi szépségek iránt fogékony tagjainak. Főleg azokban az otthonokba, ahol az ünnep meghitt óráiban időnként felcsendül egy régi ingaóra gyönyörűen zengő hangja…