A 30 évvel ezelőtti határnyitásra emlékezik és nosztalgiázik is a Deutschlandfunk cikke, és ezzel egyidőben a rádióban is elhangzott riport. A cikk címe szerint a magyar–osztrák határ mindig is a szabadság kapujának számított. Nem így most. Egészen Haydn koráig tekint vissza, arra az időszakra, amikor még a Fertő/Neusiedler See is (ahol mintegy 340 madárfaj él) Magyarországhoz tartozott. Amikor még Haydn legfőbb patrónusa, az Esterházy család is ott élt, és ahol a magyar nemesek is megtartották az íratlan szabályt, németül beszéltek.
A cikk legizgalmasabb része az a visszaemlékezés, amely az NDK-ból érkezett menekültek szervezett átmenekítését írja le, azt, ahogy a tó környékén élők összefogtak – legalább 20 család lehetett – és küldetéstudatból is segítették a keletnémet menekülteket. Egyébiránt szükség is volt rájuk, mert a környék mocsaras/nádas útvesztői közt idegenvezető vagy kalauz nélkül a Fertőtől talán nem is tudták volna átvergődni a magyar–burgenlandi határon, hogy útjukat – Magyarországot elhagyván – Bécs felé, majd onnan Nyugat-Németországba, az NSZK-ba vegyék.
A cikk még arra is kitér, hogy évtizedek során a nyelvek is változtak, hatottak egymásra, így számos rokonságot, megegyezést mutatnak a szókészletükben.
A Der Spiegel Kovács Éva Juditot, az MTA szociológusát interjúvolta meg az tudományos kutatóintézet kormányzati ellenőrzés alá hajtásának körülményeiről és várható következményeiről. Szabadon kutathat? – hangzott az első kérdés, amire majdhogynem kitérő választ adott arra panaszkodva, hogy a média nem számol be a kutatásairól, míg egykoron mindig nyomon követték a legfrissebb elemzéseket. Az idegengyűlölet és a migráció kérdéseit nem vitatják meg nyilvánosan a kormány megváltozott politikája miatt. Kormányzati puccsnak nevezte, amikor az akadémiának 45 percet adtak arra, hogy reagáljon a felterjesztett beolvasztás kormányzati tervére. Elmondta azt is, hogy a tüntetések során rengeteg volt a pártolójuk, de igazából az Európai Uniónak kellene sokkal nagyobb nyomást gyakorolni a kormányra. Mert csaknem biztosra vehető, hogy rövid időn belül teljesen megszűnik a kutatás szabadsága is.
Az amerikai Right Wing Watch is ezzel a témával foglalkozik, cikkének címe: harc a kutatói szabadságért, mert az illiberális demokrácia áldozatává esett. A jobboldal minden rezdülését figyelő és elemző portál megállapítja, hogy szerte a világon harcot indítottak a tudományos szabadság felszámolására a jobboldali politikusok, még olyan országokban is, ahol elég erősnek látszik a liberális demokrácia. Ez zajlik nem mellesleg az Egyesült Államokban is, ahol a konzervatívok rátámadtak egyetemekre, mondván nemcsak a liberalizmust propagálják és radikális nézeteket vallanak, de a konzervatív gondolkodású diákokat egyenesen diszkriminálják. Ezért is hozták létre a „professzor-ellenőrző rendszert”: név szerint jelentik és tartják nyilván a liberális egyetemi tanárokat. Miközben sorra veszi a Lex CEU-tól kezdve az akadémiai függetlenség kérdéseit Magyarországon, kitér az Országos Széchényi Könyvtár tervezett eltulajdonítására is, mivel értékeit jobboldali intézmények birtokába akarja juttatni. Ezek a folyamatok mind oda vezetnek majd, hogy Magyarország marginalizálódik, elveszti versenyképességét és végső soron elszegényedik.
Az amerikai–kanadai Life Site a magyar családokat ösztönző gyermekvállalási programról ír részletesen, címben kiemelve, hogy 33 ezer dollárt kapnak a gyermekvállalók. A keresztény értékrendet valló újság elfogulatlanul számol be a magyar kormány ígéreteiről, és idézi korrekten Dunja Mijatovicsnak, a témában legilletékesebb uniós biztosnak a véleményét is, aki szerint a törvénytervezet nem akar mást, mint az asszonyt otthon tartani a gyerekekkel.
A New York-i székhelyű, angol nyelvű Algemeiner a múlt hét keddjén Budapesten kezdődött maccabi játékok kapcsán idézi a Zsidó Világkongresszus elnökének, Ronald Laudernek ebből az alkalomból elhangzott véleményét: ő ebben nemcsak egy sporteseményt lát, hanem látja ebben a zsidók jövőjét is.