A magyar politikai kultúra, vagyis az az izé, amit ilyen szépen hívnak, de amihez olyan régen volt szerencsénk, hogy már nem is tudjuk, mi fán terem, és mi a termése, szóval ez a valami állítólag szintet lépett az elmúlt napokban. Lefelé természetesen.

Menczer Tamás és Magyar Péter afférjáról van szó persze, amivel kapcsolatban most nem térünk ki a kormányoldal sima projekcióira, amelyekkel Menczer verőlegény stílusát Magyarra próbálja rávetíteni. Ennek az okait értjük persze, de annak, aki megismerte a randinak a kép- és hangfelvételét, illetve olvasta Menczer fenyegetéseit, a Fidesz média erőlködései fárasztóan gyenge kísérletek. Ehhez tegyük gyorsan hozzá, hogy nyers, sőt durva hangvételre Magyar is képes, csak hát most a Fidesz kommunikációs igazgatója egyetlen svunggal mosta le őt a pályáról.

Ám vannak itt nemes elődök. Torgyán doktort, aki a többi között álliberális undorító férgekről, és édes hazánk nemes testét rágó dögkeselyűkről értekezett, Szájer József azzal vádolta a parlamentben (joggal), hogy politikai ellenfeleit kiirtással, akasztófával, és kötéllel riogatja. Csurka István 1992 augusztusában megjelent „gondolatait” párttársa, Debreczeni József komplett náci ideológiai alapvetésnek nevezte, ami a szerző egyébként tartósan és mélyen átélt, mondhatni szokványos antiszemitizmusához képest is szintlépés volt valóban.

De ha már szintek: Csurka a nemzetből zárt ki embereket, Torgyán az emberi fajból, és ha jól emlékszem, ez ügyben tele volt szörnyülködéssel, apokaliptiklus jóslatokkal a közélet, hogy tudniillik ennél lejjebb már nincsen. Csurka egyébként most kap szobrot, Orbán Viktor főtanácsadója, a rendszer egyik oszlopa, Schmidt Mária szerint az írónak az volt a legfőbb baja, hogy „mindenben túl korán volt igaza”. Mindenben.

A korszakból nem sok kutatómunka után több példa is gyűjthető lenne, de most ettől is eltekintünk.

Természetesen nem azt állítjuk, hogy Menczer Tamásnak az előbbi mondatokhoz bármi köze lenne, mert nincs, csak azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a pokolba vezető út többféle ösvényen, lépcsőn, ereszkedőn megközelíthető, és a kommunikációs igazgató a megközelítés egy különösen koncentrált formájával egészítette ki a Magyar Péter nevű jelenség földig való lerombolásának fideszes eljárásait.

A Magyar elleni karaktergyilkosság egyik lényegi eleme a feleség és a volt barátnő felhasználása volt, amihez ők felnőtt emberként hozzájárultak, jogi gond itt tehát nincs, a morális meg kit érdekel? Menczer, aki futtában M.P. férfimivoltát vontra kétségbe, ez utóbbi módszert Magyar gyerekeire is kiterjesztette: az apjuk állítólag megtagadására, illetve az apa velük szembeni szintén állítólagos érdektelenségére, ami a jogtalanságnak és az aljasságnak különösen minősített esete, már ha a magyar politikai kultúrában ez a fogalom negatívumként, a gyerekjog meg pozitívumként még létezik egyáltalán.

A kommunikációs igazgató egy másik újítását is említsük meg. Menczer fizikai közelségbe lépett az üldözött személlyel, ami a verbális behatások dinamikáját nyilván emelte (különösen a habzó száj, ha M.P megfigyelése pontos volt) és a testi erőszak lehetőségét is megcsillantotta, mint sajnálatos jövőbeli esélyt az ilyenfajta konfliktusokban.

Az lesz csak a szintlépés.