Van értelme idén nyáron elfogadni a jövő évi költségvetést? – Nincs sok – válaszolja Mellár Tamás országgyűlési képviselő, közgazdász-professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja –. Olyan időszakban vagyunk, amikor még kevés releváns számot ismerünk, még a 2018-as évről sincs végelszámolás, 2019-re vonatkozóan pedig csak az első negyedévre vannak előzetes adatok. A kormány mégis ragaszkodik hozzá, hogy most mondja meg, mekkora lesz például a GDP, a fogyasztás, az infláció vagy a szektorok termelése.
– Miért?
– Egyrészt mert megbízható számok híján jobban elrugaszkodhat a valóságtól, és nem kérhető számon. A másik, hogy a kormányzatot nem nagyon érdekli, mi van leírva a költségvetésben. Bármit belefogalmazhat, mert ettől akár jelentősen is eltérhet, nem kell hozzá pótköltségvetést benyújtania. Rendszerint év közben módosítanak, illetve beraknak a büdzsébe egy jelentős nagyságú tartalékot, amivel szintén tudnak játszani. Egyetlen dolgot vesznek komolyan, hogy az államháztartási hiány valóban három százalék alatt legyen.
– De azt is csak az EU miatt.
– Így van, az meg nem baj, ha többi adat nem teljesül. Tavaly azt mondták, hogy idén 2,4 százalék lesz az infláció, most négy százalék fölött jár. Az euró árfolyamát átlagosan 311 forintra tervezték, közben 320 fölött van tartósan. De ez mind nem számít, mert az van, amit Orbán Viktor akar. Amit ő mond, azt a Pénzügyminisztérium megvalósítja, például pénzek átcsoportosításával.
– Meg játszik a tartalékkal. Ez a módszer Fidesz-újítás?
– Korábban nagyon szigorúan megszabták, hogy a tartalékot mikor és mire lehet felhasználni. Mostanra ezt a szabályt jelentősen felpuhították. Ráadásul ha úgy látják, esetleg elszállhat a költségvetés hiánya, elkezdenek pénzeket zárolni a tárcáknál. Az elmúlt években ezek az elvonások elsősorban az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát és a szociális támogatásokat érintették. Belátható, hogy számukra sokkal jobb, ha mindezt menet közben csinálják, mintha a költségvetés tárgyalása alatt történne, ugyanis kitennék magukat annak a kritikának, hogy tessék nézni, milyen kevés pénzt szán a kormányzat ezekre a területekre.
– Úgy tervezték meg a 2020-i költségvetést, hogy az egészségügyre vagy az oktatásra is több pénz jut, mint az idén. Ez is csak látszat?
– Igen, és szakmailag semmi értelme az egésznek. Vissza kellene térni ahhoz a gyakorlathoz, hogy szeptemberben kezdjük tárgyalni a költségvetést, és valamikor novemberben fogadjuk el.
– Akkor az az érv sem igaz, hogy a korai tervezés kiszámíthatóvá teszi a vállalkozások és a gazdaság számára a mindennapokat?
– Egyáltalán nem. Ha megnézi a versenyképességi rangsorokat, mindig azt találja, hogy Magyarország azért is szerepel hátul a listán, mert a kormányzati munka minősége és a gazdasági környezet kiszámíthatósága a harmadik világ országainak szintjén áll. Fényévekre vagyunk attól az ideális elképzeléstől, miszerint a felelős kormány egy évvel előre bejelenti, hogy például 2021-től ilyen és ilyen adókat fog bevezetni, és az úgy is történik.
– Az világosan látszik, hogy Magyarországon pénzbőség van, és emiatt nagy a kormány mozgástere. De honnan van a pénz?
– Abban a tekintetben van pénzbőség, hogy a költségvetésben a fejlesztési oldalba állandóan berakják azokat a pénzeket is, amelyek az Európai Unióból érkeznek támogatásként. Az elmúlt években a GDP 4-5 százalékát jelentette ez a jelentős extra külső forrás. De azért is van így, mert a kormányzat alapvetően arra építette fel az adórendszerét, hogy nem a jövedelmeket adóztatja jelentős mértékben, hanem a fogyasztást. A magas béremelkedési ütem rekordmértékű bevételt hoz a 27 százalékos áfán keresztül. Továbbá évről évre nem adják meg a normatívákat olyan szektoroknak, mint az egészségügy, a kultúra, a szociális vagy az oktatási ágazat. Tíz éve nem emelték például a családi pótlékot sem.
Az interjú itt folytatódik, tessék kattintani!