(A sorozat legutóbbi folytatása: Egy nagykövet emlékei, avagy: a diplomata-karrier kacskaringói (5.) A magyar csapat elvégezte kétéves biztonsági tanácsi munkáját, de bennem azóta is megmaradt az a más alkalmakkor már felvetett kérdésem, hogy miért nem töltötte be külügyi apparátusunk azt a feladatát, amely egy ritkán adódó BT-tagság erőteljesebb központi támogatása, s mindenekelőtt a délszláv témák előtérbe helyezése lett volna? (Nyitó képünk: tanácskozik az ENSZ Biztonsági Tanácsa; forrás: Spiegel Online.)
Megjegyzem, hogy a magyar külpolitika 1990-es évekbeli délszláv vonatkozásairól szóló külügyi írásokból meglepő módon teljesen hiányoznak a világszervezetben e területen folytatott magyar tevékenységre való utalások, s tapasztalataink szerint a külföldi állomáshelyeken tartózkodó kollégáink sem tudtak sokat arról, mi történik az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
Warren Christopher (foto: Pinterest) amerikai külügyminiszter BT-tagságunk lejártakor, 1994. január 7-én a Jeszenszky Gézához írt levelében a többi között az olvasható, hogy
„…Az Egyesült Államok Kormánya őszintén nagyra értékeli azt a kiemelkedő szerepet, amelyet Ön és a magyar kormány töltött be az ENSZ Biztonsági Tanácsában az elmúlt két évben…Részünkről különösen nagyra értékeljük azt a támogatást, melyet az Önök kormánya nyújtott a Biztonsági Tanács erőfeszítéseihez a volt Jugoszlávia tragikus helyzetének kezelésében, különösen abban, hogy biztosítsuk a humanitárius segélynyújtás folyamatosságát Boszniában, továbbá létrehozzuk és megerősítsük a Szerbia-Montenegrót érintő szankciós rezsimet…A kormányaink és ENSZ-küldöttségeink közötti szoros és gyümölcsöző együttműködés és konzultációk fontos tényező volt a tekintetben, hogy az lehetővé tette a Biztonsági Tanács számára a volt Jugoszláviában és másutt jelentkező kihívásokkal való szembenézést. Albright nagykövet tájékoztatott arról, mennyire értékelte a közös munkát az Önök tisztelt és rátermett állandó képviselőjével, Erdős nagykövettel és kollégáival.”
És – hogy még jobban hangsúlyozzam a budai Bem rakpart (azaz a Külügyminisztérium) és a New York-i magyar csapat közötti kapcsolat egyoldalúságát BT-tagságunk idején, s a Központ „vakságát” az általunk ott végzett tevékenység kapcsán – idézem Madeleine Albright (a Washington Times felvételén) akkori amerikai ENSZ-nagykövetet, későbbi külügyminisztert, aki 1993. december 20-án hozzám intézett levelében írja:
„Szeretném elmondani Neked, mennyire örömteli volt együtt dolgozni Veled a Biztonsági Tanácsban az elmúlt tíz hónap folyamán. Felbecsülhetetlennek tartottam tanácsaidat és véleményedet… Te és Képviseleted egy olyan irányadó mintát alakítottatok ki, mely felé a Tanács jövőbeni tagjainak is törekedniük kell. Hozzáértő módon irányítottál bennünket olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik Magyarországot, nevezetesen a volt Jugoszlávia vonatkozásában. Minden egyéb ügyben … független analízist és távlatokat bocsátottál rendelkezésünkre…”