(Írta: Pálfi Rita & Alasdair Sandford) Miközben Európában sokan fellélegeztek Emmanuel Macron francia elnök újraválasztásának hírére és szerte a világból kapja a gratulációkat, nem vár rá könnyű menet következő öt évben. Noha sikerült a választók 58 százalékát maga mögé állítania, Franciaország megosztottsága szembeötlő, ahogy Macron népszerűtlensége is a lakosság egy jelentős részének szemében. (A nyitó képhez: Macron bokszkesztyűben 2022- április 21-én a Párizs-közeli Saint-Denis-ben rendezett kampányrendezvényen; foto: Francois Mori/AP)
Az államfő első öt évének egyik legemlékezetesebb momentuma a sárgamellényesek sokszor erőszakba torkolló tiltakozáshulláma volt. Mandátuma egybeesett Donald Trump elnökségének túlnyomó részével, közben vált valósággá a brexit, majd két év világjárvány sújtotta, és a végén beütött az orosz invázió Ukrajnában.
Macron várhatóan második ciklusában sem dőlhet majd hátra nyugodtan, összeszedtük, hogy mi lehet az öt legsürgetőbb kihívás, melyre választ kell találnia.
1. Többséget kell szereznie a nemzetgyűlésben
Franciaországban a nemzetgyűlési választásokat harmadik fordulóban szokták nevezni, és nem véletlenül, az elnöknek programja megvalósításához szüksége van arra, hogy többsége legyen a nemzetgyűlésben.
2017-ben a demoralizált ellenzékkel szemben könnyebb dolga volt, pártja elsöprő győzelmet aratott, de most nem számíthat ilyen „ajándékra” a francia választópolgároktól.
Ellenállásra számíthat Marine Le Pen hívei mellett a szélsőbaloldal Jen-Luc Mélenchon szavazóitól is. A politikus már a második forduló eredmény-előrejelzésének megjelenésekor azt kérte híveitől, hogy támogassák politikusait a júniusi kétfordulós választásokon. Korábban pedig arra szólította fel Macront, hogy nevezze őt ki miniszterelnöknek. (Annak ellenére, hogy Mélenchon nem támogatta Macront, de azt kérte a szavazóitól, hogy ne voksoljanak Le Penre).
A vesztes szélsőjobboldali jelölt is megkezdte a kampányolást pártja, a Nemzeti Tömörülés minél jobb szereplése érdekében.
Macron bízhat azonban abban, hogy a kétfordulós választások ismét neki kedveznek, és a megcsappant támogatottságú hagyományos pártoktól bezsebel majd pártja is voksokat.
Arra is számíthat, hogy Eric Zemmour szélsőjobboldali jelölt pártja is indul, megosztva ezzel a második fordulóban egységes tábort.
„Szerintem Macron pártja nagyon vagy legalábbis viszonylag jól fog szerepelni a júniusi választásokon, még ha nem is számíthat olyan határozott győzelemre, mint legutóbb” – magyarázta Douglas Webber, az INSEAD üzleti iskola visszavonult professzora az Euronewsnak. „Legutóbb újoncnak számított még, nem kellett még a múltjával indulnia” – tette hozzá.
Webber szerint várhatóan szüksége lesz más politikai pártok támogatására is a többséghez, és talán a hagyományos jobb- és baloldali pártok képviselői közt talál is majd elég képviselőt.
2. Választói ellenállásra számíthat a megszavazása ellenére
Macron tisztában van vele, hogy sokan nem a programját támogatták, hanem a szélsőjobboldali jelölt ellen szavaztak a második fordulóban.
Az első forduló eredménye alapján három új politikai tömb alakult ki Franciaországban Macronnal szemben a szélsőjobboldali Le Pen nacionalista mozgalma, és Mélenchon szélsőbaloldali ellenállása. Ez utóbbi kettő között kevés a közös vonás, az egyetlen a Macronnal, és a rendszerrel szembeni ellenérzés. Mivel mindkét blokk támogatói 20 százalék felett vannak, és azon dolgoznak, hogy ennél jobb eredményt érjenek el júniusban várhatóan Franciaország mélyen megosztott marad.
Ez pedig megnehezíti Macron számára az olyan vitás kérdésekben ígéreteinek, programjának a teljesítését, mint például a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése, melyről a kampányban azt mondta, hogy fokozatos lesz. Sem Le Pen, sem Mélenchon nem tartja ezt a reformlépést szükségesnek, így a nemzetgyűlésben és utcai tüntetéseken is kemény ellenállásba ütközhet.
Webber szerint a „sárgamellényes” mozgalom újjáéledése sem lehetetlen, különösen ha tovább emelkednek a megélhetési költségek vagy felgyorsul az áremelkedés.
Macron győzelmi beszédében azt mondta, hogy felelősségének érzi, hogy választ találjon arra a haragra és elégedetlenségre, mely ahhoz vezetett, hogy ennyien a szélsőjobboldali jelöltre szavazzanak, ez azt mutatja, hogy tisztában van vele, hogy ezen a téren „veszély leselkedik rá”, győzelme ellenére.
3. A klímapolitika teljes megújításának ígérete
A két forduló között Macron szemmel láthatóan a baloldali és zöld voksok megszerzését tűzte ki céljául, mikor Marseille-ben klímapolitikájának teljes megújítását ígérte.
A következő miniszterelnöknek közvetlen feladatai közé tartozna a környezetvédelmi tervezés, melyet két miniszter is támogatnak, akik a zöld átmenetet és annak végrehajtását felügyelnék – mondta, leírása erősen emlékeztet Mélenchon korábbi javaslatához.
Macron további ígéretei közé tartozik az energiatakarékosság, az atomenergiai fejlesztések (hat újgenerációs reaktor, további nyolc lehetségességéről tanulmányok), nagy beruházások a megújuló energiaforrásokba, 50 szélerőmű létesítése a tengeren, a vasúti és folyami áruszállítás ösztönzése, légszennyezés kezelése és a további faültetések.
Emellett az elnök szeretne egy külön francia elektromos autó ágazatot is kialakítani, melyhez könnyebb hozzájutást is biztosítana egy célzott lízingprogrammal. Még egy, a zene ünnepéhez hasonló a természet ünnepe rendezvényt is útjára indítana.
A környezetvédők azonban megkérdőjelezik Macron szándékainak őszinteségét, hiszen első ciklusa alatt „a klímavédelmi tétlenség elnökének” illetve a „kis lépések elnökének” bélyegezték”. Az elnökválasztási vita után az elnököt és kihívóját is bírálták azért, mert nem foglalkoztak számos fontos zöld témával (ehelyett egymást licitálva próbálták meggyőzni a nézőket, hogy a másik még rosszabb ebből a szempontból).
4. Az EU ambiciózus reformja
Macron egyik fő témája már 2017-es megválasztása óta a szorosabb európai integráció. Első megválasztásakor és most, újraválasztásakor is felcsendült Beethoven Örömódája, az Európai Unió himnusza.
Az európai intézmények vezetői nem kis megkönnyebbüléssel konstatálták győzelmét, és gratuláltak neki.
Az elnök európai ambíciói közt szerepel az „energetikai és stratégiai” önállóság, a schengeni övezet reformja, az EU külső határainak megerősítésével, valamint a közös menekültügyi politika. Szintén fontos számára, hogy az európai országok erősítsék meg védelmi kapacitásaikat, és szeretné fellendíteni az európai technológiai ipart is.
Macron olyan intézkedéseket javasol, mint például uniós szintű üzemanyagadó, az EU-s normák érvényesítését a kereskedelmi megállapodásokban, valamint uniós irányelvet a minimálbérről és a nemek közti egyenlőségről.
A fiatalok számára az Európai Bizottsággal közösen szeretne kidolgozni egy hathónapos „polgári szolgálatot”, ami lehet tanulmányi, szakmai gyakorlati, vagy önkéntes munkán alapuló csereprogram.
5. Egyensúlyozás az orosz-ukrán háborúban
Emmanuel Macron – a többi EU-s vezetőhöz hasonlóan – támogatta az Oroszország ellen hozott uniós szankciókat az ukrajnai invázió miatt, kormánya pedig azt mondta, hogy megfontolja az orosz olajimport tilalmát (sokan ennek bejelentésére számítanak a választás után). Az elnök a bucsai mészárlásokat háborús bűncselekménynek minősítette, és az elkövetőinek nemzetközi bíróság elé állítására szólított fel.
Ugyanakkor az egyik fő szorgalmazója annak, hogy folytassák a párbeszédet Moszkvával.
Alig három héttel Macron 2017-es választási győzelme után Vlagyimir Putyin nagy pompa és ceremónia közepette érkezett Versailles-ba, a szíriai háborúba való orosz beavatkozás és a Krím annektálása dacára. Az orosz elnök Macron dél-franciaországi nyári rezidenciájára is ellátogatott a G7-ek csúcstalálkozója előtt.
A párbeszéd fenntartása egyelőre nem hozott – látványos – eredményt, Macron hiába utazott Moszkvába, nem tudta megakadályozni az orosz elnököt abban, hogy háborút indítson Ukrajnában.
A francia elnök rendszeresen óva int attól, hogy tartósan megszakadjanak a kapcsolatok, és hangsúlyozza, hogy szükség van az európai befolyásra tűzszünet esetén. „Európának ott kell ülnie a (tárgyaló)asztalnál. Mindannyiunknak nagyon résen kell lennie. Nem kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy a török vagy a kínai elnök legyen a fő tárgyalófél, vagy mások, mert mi úgy döntöttünk, hogy nem állunk többé szóba Putyin elnökkel – mondta a France Internek.
Macron szerint arra is ügyelni kell Európának, hogy elkerüljék a közvetlen katonai szerepvállalást Ukrajnában, mert az szerinte a konfliktus eszkalálódásához, vagy akár egy új világháború kirobbanásához vezethetne. Tankok vagy repülőgépek küldése szerinte már „társháborúzást” jelentene.