Volt egyszer egy Rádió, ami mindenkihez szólt. A közt szolgálta tartalmasan, hitelesen, színesen, választékosan, felejthetetlen hangokkal. A médiával azonban, így a Magyar Rádióval is akkor már évek óta küzdött az MDF vezette kormányzó többség, amely nem volt elégedett azzal, ahogy a sajtó „szolgálta”. Ezért a szakma krémjét, első körben 129 rádióst bocsátottak el akkor, amikor a MIÉP-es Csurka István volt a legfőbb ideológiai hadúr. Két hónappal az 1994-i országgyűlési választások előtt, március 4-én döntött Csúcs László, az MR ügyvezető alelnökeként az elbocsátásokról, illetve nyugdíjazásokról.
A Csúccsal hadakozó rádiós érdekvédők március 3-ra – még nem tudván, hogy másnap adja ki az alelnök a rádiósok útját – békés tüntetést hívtak össze „a készülő politikai hátsó szándékú tisztogatás” miatt, aminek célja, hogy a köztévé után felszámolják a rádióban még megmaradt függetlenséget. A tüntetésen több mint ezer szakmabeli vett részt.
A Pesti Hírlapban megjelent Csúcs László interjúja, amelyben úgy nyilatkozott, hogy az úgynevezett sztárriporterek többségénél a sokoldalú, objektív tájékoztatás kötelezettségének vállalása helyett sokkal erőteljesebben jelentkezett egy bizonyos politikai-ideológiai kötődés, kinek a múlthoz, kinek a jelenhez.
A létszámcsökkentés azonban az index.hu beszámolója szerint leginkább a 168 Óra című, szombatonként 16 órakor jelentkező belpolitikai magazinműsort érintette (és meglepő módon a zenei főszerkesztőséget). Rákerült a listára a 168 Óra felelős szerkesztője, Mester Ákos és helyettese, Bölcs István is. (Az 1971-ben indított, rendkívül népszerű rádióműsor anyagaira alapozva a két szerkesztő 1989-ben elindította az azonos című hetilapot is, ami 1994. március 15-én közölte e sorok írójának levelét, amiben Japán budapesti nagykövetének a rádiós tisztogatásról szóló véleményét írta meg a szerző – lásd illusztrációnk.)
Csúcs László a Magyar Nemzetben megengedhetetlennek nevezte, hogy „rádiósok pocskondiázzák a vezetőket”. Mint mondta, nem a szólásszabadság, hanem a szabadosság ellen lép fel. Szerinte a listázott sztárriporterek sorozatban megszegték az etikai normákat, mások pedig azért kerültek az utcára, mert szakmailag gyengék voltak.
Íme néhányuk neve: Barát József, Havas Henrik, Frei Tamás, Pásztor Magdolna, Márványi Péter, Neuman Gábor, Bölcs István, Lantos Gabriella, Szénási Sándor, Ráday Eszter, Mester Ákos, Nej György, Szörényi Péter, Vicsek Ferenc, Bolgár György, Róka Zsuzsa, Fiala János, Farkasházy Tivadar, Göczey Zsuzsa, Herkovits Iván.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége szolidáris volt, a Magyar Újságírók Közössége viszont azért sajnálkozott, hogy miért csak akkor nyúltak hozzá a rádiósokhoz, hiszen már 1989-ben lépni kellett volna.
Közleményt adott ki a „menni vagy maradni” problémával birkózó, a listára fel nem került 118 rádiós. Ebben az írták, hogy őket egyelőre nem érinti az elbocsátás, de egyértelmű, hogy politikai tisztogatás történt. „Mi a rádióhallgatókat kívánjuk szolgálni, ezért maradunk és végezzük a munkánkat, amíg lehet. De fontos, hogy mindenki tudja: azt, ami történt, felháborítónak tartjuk. Szolidárisak vagyunk az elbocsátottakkal, és reméljük, hogy mielőbb ismét együtt dolgozhatunk velük a rádióban.” Volt olyan rádiós, aki ennél is tovább ment: Vajda Zsuzsa, a „Mindennapi gazdaság” című műsor szerkesztője a névsorolvasás után, miután kiderült, hogy nincs rajta a listán, azonnal felmondott. Követte őt Tarnói Gizella, és néhányan mások is.
A televíziósok is közleményt adtak ki: „Tiltakozunk! Elítéljük a Magyar Rádióban kollégáink ellen hozott politikai indíttatású intézkedéseket.” Aláírók: Szegvári Katalin, Wisinger István, Benda László, Sárközy Erika, Kepes András, Horvát János, Kopper Judit, Vitray Tamás, Baló György, Érdi Sándor, Antal Imre.
(Még Bayer Zsolt is szolidaritásáról biztosította a kirúgottakat, igaz ez akkor volt, amikor – néhány hónapig a Fidesznek hátat fordítva – a Népszabadságnak dolgozott.)
A történet folytatását már mindenki tudja – és a következményeit a saját bőrén érzi…
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)