Győr ipara szerfölött érdekes történetéből is kiemelkedik a helyiek által Gráb-gyárként ismert, emlegetett – és az országban egyedülálló – jancsifalui iparvállalat (a nyitó kép a 20. század első évtizedében készült a gyárról), a későbbi Pamutszövő- és Műbőrgyár. Amikor a megyei napilap kezdő újságírójaként időről-időre a Gráb-gyárból/gyárról kellett híreket szereznem, sejtelmem sem volt róla, hogy a 19./20. század fordulójának kiemelkedően jeles (a négy folyó városáért, szülővárosáért többet azóta sem tett senki!) városvezetőjéhez, Zechmeister Károly nevéhez fűződik ennek az ipari vállalkozásnak is az alapítása. Csak jóval később találtam rá a cég történetére, és arra levélre, amelyben a prágai Grab M. Fiai Bőrvászon-, Viaszosvászon- és Linóleumpadlógyár alapítására tesznek ajánlatot Győr szabad királyi város tekintetes polgármesteri hivatalának.:
A cseh tőkések 1903. november 30-án kelt, Zechmeister Károly győri polgármesternek megküldött levelét tekintik az ipartörténészek a magyarországi műbőrgyártás első írásos dokumentumának. Két hónappal később már határozott is a győri városháza: igent mondott az 1905-re fölépítendő és üzembe helyezendő gyárra.
A Győr iparáról készült, az Országos Széchényi Könyvtárban föllelhető tanulmányban olvasható:
„…Legújabban keletkezett Győrött a Grab M. fiai czég viaszkosvászongyára. E czégnek Csehországban több nagyobb textil-gyára van. Ez a telep egyike Győr legkiválóbb gyárainak, mind modern berendezés, mind nagyság tekintetében. A gyár több millió korona befektetéssel épült és azonnal, megnyitásakor (1905 végén) 300 munkást foglalkoztatott…”
Aki a részletekre is kíváncsi, annak jó szívvel ajánlom a Győri Ipartörténeti Alapítvány tudományos igényű, kiváló összeállítását a Grab M. Fiai Bőrvászon-, Viaszosvászon- és Linóleumpadlógyárról. Az alábbi tudósításom valójában termék-/gyártmányfejlesztési beszámoló; 55 esztendővel ezelőtt, 1966. december 17-én jelent meg.
A Graboplast napjainkban; Andorka Zsolt légifotója 2018-ból.
«A Grabó-család Győrött, a Fehérvári út 16. szám alatt lakik. A házon nagy betűkkel ez áll: Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. A kerítés övezte udvaron épületek magasodnak. A népes Grabó-családnak sok hely kell. Évente legalább nyolc-tíz Grabó gyerek születik. Születésüknél mintegy ezren bábáskodnak: férfiak, nők vegyesen, szeretettel, vigyázattal, lelkiismeretességgel. Megvárják, amíg a kicsik kinövik gyermekbetegségüket, aztán életerős, szép felnőttként világhódító útjukra bocsátják őket.
Az idén is sok Grabófi született. Mutatkozzanak be az olvasónak!
– GRABONA–F a nevem. 1966-ban születtem. Cipő leszek, ha megnövök. Műfelsőbőrnek szánnak, és úgy érzem, sikerem lesz.
– Nem titok már: nehéz szülés voltam. Képzeljék, a hátam ragasztott szövedékből van! Nagy újdonság ez! Vliesstoffe a német nevem: emlékeznek még a „flíszpapírra”? Az itatóst hívták így valamikor. Olyan vagyok, csak éppen más rendeltetéssel: nincsenek kitüntetett irányaim, mindenfelé egyformán nyúlok.
– Hamarosan utazom: a Duna és a Savaria Cipőgyárba. Lyuggatott víkendcipőt csinálnak belőlem, a pvc alapú, habszerkezetű felsőműbőrből.
– A GRABONA-LAKK–402 nevet adták nekem. Lakkműbőr vagyok, bátyámhoz hasonlóan ugyancsak habszerkezetű. Elsősorban divatcikknek szántak a szüleim, mivel olyan fényes vagyok, mint a tükör. Fekete, piros, hófehér, sárga, kék – ki milyen színben kíván, olyanban vásárol. Szoknyát és kiscsizmát, nadrágot, köpenyt és lakkbőröndöt lehet készíteni belőlem. Nem vagyok kényes, fényemet megőrzöm…
– Magam sem tudom, miként sikerültem ilyen könnyűre – kezdi vallomását a GRABOSKIN. – Mindenesetre jól érzem magam, bár a hagyományos ruházati műbőrök súlyának egyharmadát nyomom. Lágy vagyok, hátamon trikó feszül. Mondják, hogy a korszerű öltözködés igényeit kielégítem e tulajdonságaimnál fogva. Az OKISZ-Labor divattervezői már kiszemeltek: kosztümöt, sportkabátokat, zakókat, csizmaszárat készítenek belőlem.
– GRABOTHAN vagyok! Csak nem fáznak? Hisz nincs is még hideg! Nézzenek meg engem: még ezen a hűvös napon is éppen olyan selymes, lágy a műbőröm, mintha langyos napsugarak cirógatnák.
Megpróbálhatják, bújjanak belém, a nők kosztümként, a férfiak kabátként használhatnak. Ne féljenek, legalább úgy lélegzem, mint a többi szövet, vagy akár az igazi bőr.
A GRABOTEX–HORTENS:
– Az én anyukám a Gardénia Csipkefüggönygyárból került ide. Édesapám sem idevalósi, hiszen batisztból készült. A papa és a mama keveréke vagyok. Nézzék csak: csipke! Megfordulok, rózsaszín batiszt. Még egyszer fordulok: most meg halványkék jersey! Hát nem érdekes? A szebbik nem gondjain szeretnék könnyíteni, azokén, akik nem tudják, mit vegyenek fel a csipkeruha alá. Egyébként is, a csipke nem elsősorban ruhaanyag. De jerseyre, batisztra kasírozva igazán mutatós. Szép estélyi ruha lesz belőlem!
– Engem hegeszteni is lehet – mondja GRABOLON.
– Nem autogénnel, mert attól elégnék, hanem különleges, nagyfrekvenciás műanyag-hegesztő géppel. – Tapintsanak meg, kérem! Ugye, ez már valami. Akárcsak a valódi bőr, olyan vagyok. A hasamon műszálas trikó feszül, rajta poliuretánhab, felette pvc-réteg. Csupa műanyag. Szép kabát, zakó válik belőlem! Tavasszal találkozunk. Addig is: a viszontlátásra!
– Ismernek már – szabadkozik a GRABOPLAN –, nem kell külön bemutatkoznom. Én vagyok a raktársátor alapanyaga. Csak annyit szeretnék mondani, hogy ötpercenként cseng a telefon, kilószám hozza a posta a leveleket: hol és mikor leszek kapható? Jövőre, és Győrött.
– Engem GRABOFLEXnek hívnak. Filc alapú padlókárpit vagyok, jó hang- és hőszigetelő. Kellemes járás esik rajtam. Filchátamat a Lakástextil Vállalat kőszegi gyára ügyes műszakijainak köszönhetem. Remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást az új lakásokban.
– GRABOLITnak kereszteltek. Lehet, hogy némelyiküknek már ismerős vagyok, bár azelőtt másféle alakban jelentem meg a könyvkötészetekben. Nem régiben új préseket kapott a Pamutszövő- és Műbőrgyár, azokon készültem. Ezentúl nemcsak könyvkötészeti papírként, hanem falkárpitként, sőt kisiskolások füzetének borítójaként is megjelenek majd. A GRABO-család nevében elmondhatom: nemsokára, jövőre.»,
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)