Harminc esztendővel ezelőtti (a főszerkesztőm, Horváth Pista által kellemes összeggel jutalmazott) írásom akadt a kezembe. A Mai Nap állandó rovatát, a Mi újság?-ot mintegy átköltve, a monarchia joggal vagy sem legendákkal övezett uralkodójával készítettem el. Most meg gondoltam egy nagyot, és kiválasztottam archívumomból – újra közlésre. Az olvasóra bízom, hogy megérdemelte-e az interjú a főnöki borítékot. (A nyitó képen: Ferenc József az alsó-ausztriai Aspangba érkezik 1910-ben – gépkocsival; MTI Fotoarchívum.)
«Ma 75 esztendeje annak, hogy 86 éves korában, a bécsi Hofburgban elhunyt I. Ferenc József, Ausztria császára, Magyarország királya. Munkatársunk a jeles évfordulón rövid véleménynyilvánításra kérte az Osztrák-Magyar Monarchia fejét.
– Felséged mit sem változott a leg utóbbi háromnegyed évszázadban. A világ viszont igen. Mit szól mindehhez?
– Egész életemben utáltam, sőt gyűlöltem a rebelliót, tűzzel-vassal irtottam még az emlékét is…
– Főleg mi, magyarok tapasztalhattuk ezt 1849-ben, és utána is…
– …mert nincs jobb dolog a változatlanságnál és a rendnél. Ebben magam is elöl jártam: gyerekkorom óta jóformán semmit sem változtattam a napirendemen, katonás életmódomon.
– Tudnék kivételt is említeni: ön, a bigottan katolikus uralkodó nagyon rövid idő múltán hátat s ágyat fordított világszép feleségének.
– Sissi nem engem szeretett, hanem magukat, magyarokat. Élt-halt a lovaglásért meg a pusztaromantikáért, miközben nekem fél európányi birodalmat kellett kézben tartanom, háborúznom…
– …és közben csatát veszíteni is, mint például Königgrätznél.
– Na ja, nem lehet mindig nyerni.
– Königgrätz után már egyetlen magyar is engedményre szorította Felségedet.
– Arra a furfangos, kövérkés és bajuszos fickóra, hogy is hívták, a Deákra gondol?
– Bizony, reá.
– Csak azt akartam azzal a bizonyos Ausgleichhel, a kiegyezéssel, hogy a magyarok elfeledjék Aradot.
– Azt aligha érte el! De lássuk a jelent: mi a véleménye a mai Magyarországról?
– Nem tudom, jót tesz-e maguknak, magyaroknak a fene nagy demokrácia. Ez már megint valami rebellió, és tudja, azt ki nem állhatom. Annyi szent: Torgyánból nem lesz Deák, Jeszenszkyből Andrássy. Azt a Hornt sem igazán kedvelem. Azzal, hogy elvágta a vasfüggönyt, a szegény osztrák népemre zúdította a románokat!»
Kiszállhatok, fiúk, tiszta a levegő? (foto:telex.hu)
Utóirat-kiegészítés 2022. november 13-án: Ami a demokráciát illeti, ne aggódjék, felséges ex-király úr, már az is a múlté. Miként nincs már sem Deákunk, sem Andrássynk, csak okunk, hogy visszasírjuk. A Felséged által nem kedvelt Horn is már réges-rég elfeledve, és ahogy nézem, már az a párt is inkább múlté, semmint a máé, amit Horn vezetett. Ha hiszi, ha nem: most valami sem ilyen, sem olyan állapotban leledzünk, leginkább afféle KISkirályságban, ami úgy alakulgat, hogy közben fenyeget is. Tudja, Felség, minél kisebb valaki, annál nagyobbnak véli magát, és ez szerfölött veszélyes. De vígasztalódjék, mi, magyarok ezt is átvészeljük, miként a tatár- meg a törökjárást, a Habsburgokat, Hitlert és az oroszokat. Félő csupán az, hogy ezt a mostanit nehezebb lesz, mint Rákosit meg Kádárt együttvéve is. Az ám, Felség, hallotta-e, hogy az ország nevéből kilopták a köztársaságot, és miután ott nincs, egyelőre itt is hiába keressük...