Magyar-szerb-román főútterv a Tiszántúlra, sőt azon túl is – erről adott hírt szerzőnk a Népszabadságban. A kelet-közép-európai rendszerváltások utáni egy-másfél évtizedben nem voltak ritkák a hasonló elképzelések tájainkon, de többségük nem állta ki az idők próbáját. A cikkünkben vázolt merész gondolat megvalósítása is várat magára, bár egy-két részeleme – pl. az M43-as autópálya – már működik. A legnagyobb példányszámú hazai napilap olvasói 2007. október 31-én ismerkedhettek meg a tervvel. (A nyitó képhez: a magyar történelemben különösen sokat szerepelt, hatalmas vár-erődítményéről ismert Szendrő egy részlete.)

A Duna Belgrád alatti szakaszától, Szendrőtől indulna ki és három – de teljes kiépítése esetén öt – országot kapcsolna össze az új főút, amelyet a szerbiai CIP szállítmányozási intézet kezdeményezett, és a Magyar Közút Kht. Csongrád megyei igazgatóságán is látnak benne fantáziát.

A Tiszától keletre nincs településeket elkerülő, észak–déli vonalvezetésű autóút, ilyen típusú tervek csak a Duna térségére készültek. Márpedig – vélekednek az elgondolás hívei – a Szendrőtől (Szmederevo) induló, Nagybecskerek (Zrenjanin) és Kikinda mellett elhaladó út a bánáti térséget összekötné Magyarországgal, amelyet a magyar–szerb–román hármas határpontnál érne el. Innen további húsz kilométeres szakasszal összekapcsolnák a hamarosan épülő M43-as autóúttal (ez Szegedtől vezet Makó felé, hogy aztán Romániában folytatódjék, Bukarest végcéllal).

A téma komolyan foglalkoztatja a román szomszédokat is. Erre lehet következtetni abból, hogy a Temesvárról Obéba (Beba Veche) felé vezető országút szélesítéséről és korszerűsítéséről a közeli múltban döntöttek a régió illetékesei, márpedig román oldalon Obéba a hármas határhoz legközelebb eső település. (Az elképzelésről írtunk lapunk szeptember 14-i számában, Merész tervek a hármas határnál címmel.)

Rigó Mihály mérnök, a Magyar Közút Kht. területi igazgatóságának osztályvezetője a Népszabadságnak további részleteket mondott el a tervről. A három ország találkozási pontján – amit most obeliszk jelöl – körforgalmat létesítenének, ezen át mindenhonnan el lehetne jutni a másik két állam területére. Egyelőre meg kellene oldani a magyar–román határátlépéshez szükséges úti okmányok ellenőrzését, szerb vonatkozásban pedig a vámvizsgálatot is, ám bízva a fejlődésben, remélhetőleg Szerbia is a nem túl távoli jövőben uniós taggá válik, és a schengeni rendszer előbb-utóbb e pont mindhárom szereplőjére kiterjed. A szerbek Kikindától leágazást terveznek Temesvár irányába, biztosítva maguknak az ottani nemzetközi repülőtér, és általában a gyorsan fejlődő kelet-bánáti régió jobb elérhetőségét.

Szegeden a szakemberek megállapították, hogyha az új út a jelenleg is használt 43-as főútvonalhoz kapcsolódnék, és a délről érkező forgalom ezen át érné el az M5-ös autópályát, ami minden eddiginél nagyobb terhelés lenne a szegedi átkelési szakaszra. És miután az országos területrendezési tervbe korábban beillesztettek egy kapcsolatot a meglévő 43-as főút és a leendő M43-as gyorsforgalmi út között (ami keresztezné a Marost), az új út és a folyó metszéspontjában hidat is kellene építeni. Az erre vonatkozó elképzelést mind a szerb, mind a román oldal tudomásul vette.

Magyar részről – az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (ÜKIG) közreműködésével – elkészítették a magyar szakasz és a Deszk melletti Maros-híd tanulmánytervét. Az elgondolásról tájékoztatták az M43-ast építő Nemzeti Autópálya Zrt.-t, ahol már úgy terveztek csomópontot, hogy módosítás nélkül tudja fogadni a délről befutó új utat. így lehetővé válhat a Bánát felől érkező forgalom közvetlen – tehát Szegedet kikerülő – ráhordása az M5-ösre is. 2005-ben az Interreg III/A pályázaton indulva a Magyar Közút Kht. megyei igazgatósága forrást nyert az út magyar szakaszára vonatkozó tanulmányterv, továbbá az előzetes környezeti hatásvizsgálat elkészítésére.

A Maros és annak ártere természetvédelmi szempontból a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozik ugyan, s mint valamiféle zöld folyosó, természetvédelmi területként része a Natura 2000 uniós hálózatnak, ahol bárminemű változtatást az illetékes EU-bizottság jóváhagyásával, „csak jelentős társadalmi érdekre” történő, megalapozott hivatkozással lehet véghezvinni. Kardos Sándor, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség megbízott igazgatója lapunknak elmondta, hogy feladatuk a legkisebb környezeti károsodás elkerülése is. A szakember méltányolta, hogy a tervezők több nyomvonal-változatot is előterjesztettek, egyben kifejtette, hogy az útpálya és a Marost keresztező új híd által elhódítandó természeti területet más módon, a természetvédelmi egyensúly megőrzésével (hangterelő falakkal, új költési helyek kialakításával stb.) kompenzálni kell. Kardos Sándor azzal is egyetértett, hogy a Szegeden most áthaladó forgalom okozta károk helyreállításának költségéből akár új sztrádaszakaszokat lehetne építeni.

Az elképzelés megvalósításához szükséges az Európai Unió jóváhagyása is, ez viszont nélkülözhetetlen előfeltétele bármiféle EU-támogatás megszerzésére irányuló pályázat sikerének. Politikai szempontból egyébként az esélyek nem rosszak: Brüsszel mindig jó néven veszi, ha szomszédos országok (különösen konfliktusos történelmi háttérrel) együtt kezdenek határon átnyúló projektek megvalósításához. További kedvező körülmény, hogy a leendő M43-as nem szab határt a tervezők fantáziájának. A Bánátból induló főút akár folytatható is Észak felé, mégpedig nem vadonatúj szakaszokkal, hanem a már használatban lévő közutak korszerűsítésével, szélesítésével, települések elkerülésének megoldásával. Így lakott területeket nem érintve kialakulhat az M43-tól Hódmezővásárhely–Szentes– Kunszentmárton–Szolnok–Hatvan (M3)–Salgótarján vonalon Szlovákiáig érő folyosó. Sőt, ezt északi szomszédaink a Tátra keleti oldalán tovább vezetve Poprádnál keresztezhetnék a D1-es autópályát, majd a lengyel határon túljutva,

Az újszandeci királyi vár romjai.

Nowy Sącznál (magyarul Újszandecnél) a szendrői Duna-partról indult út elérhetné a Dunajec folyót.

Egyelőre azonban még a Maroson kellene átjutni.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)