Évtizedek alatt sok ezer emberrel ismerkedhettem meg: segédmunkással, tanárral, mozdonyvezetővel, miniszterelnökkel, államfővel, fiatallal, időssel…Közöttük különös tisztelettel és megbecsüléssel tekintettem azokra, akikben volt elegendő akarat, erő, igyekezet ahhoz, hogy képességeiket, tudásukat, ismereteiket gazdagítsák – önmaguk és közvetlen környezetük, a közösség javára is. Ilyen volt Berke György is, akit igyekeztem írásos portréban bemutatni a Kisalföld olvasóinak. Mikor is? Amikor egy napilap-számot 50 fillérért adtak…Hatvan esztendővel ezelőtt, 1965. május 12-én. (A nyitó képről: madártávlatból a győri Magyar Waggon- és Gépgyár a 19./20. század fordulóján.)

«Kerekre formált mondatokban, csöndesen, logikusan és láthatóan nagy kedvvel beszél Berke György, a Járműipari Művek (ismertebb nevén: Rába Vagon- és Gépgyár – a szerk. megj.) központi szerszám gyáregysége szerszámszerkesztője. – A műszaki könyvtár vezetője ajánlotta ezt a negyven év körüli férfit, mondván, hogy szorgalmasan használja a könyvtár anyagát; szenvedélye a böngészés, az újdonságok állandó szemmel tartása.

Szerszámlakatos volt. Tizenöt esztendős korában került a vagongyárba inasnak. Régi munkatársai „jókezű fiúnak” jellemezték, olyannak, aki értette a szakmáját. – Tíz év óta dolgozik a szerszámszerkesztésben.

Miért cserélte föl a satut, a vésőt és a kalapácsot a rajzasztallal, a vonalzóval, a körzővel és a ceruzával, mikor lakatosként jóval többet keresett? – „Az ember telhetetlen, kíváncsi” mondja Berke György, és látva kétkedésemet, hozzáteszi: „Miért? Ön talán nem kíváncsi, nem nyughatatlan? No, ez hajtott engem is.”

A jobb oldali képen: Berke György; köszönet a felvételért fiának, Berke György Attilának.

Aztán vallott. Arról, hogy először csak olvasgatott, aztán tovább olvasott és könyveihez hozzáolvasott. – Egy pillanatra szünetet tart, megkérdezi: elég világos-e, hogy mit akar éreztetni az „olvas” ige különféle alakjaival. „A fejlődésre gondolok”. – Később tanulgatni, majd tanulni kezdett, és megszerezte a gépipari technikumban az érettségit. – Közben családot alapított, gondoskodott az övéiről – és tanult, tanult… Megszállottja lett a könyveknek. „A fiamat is erre akarom nevelni” – mondotta később.

– „A tudás szeretetére”. – Lehet, hogy közhelyként hangzik másoktól, ő komolyan veszi.

Beszélgetés közben előkerül az asztalfiókból a „Berke-féle” képes angol–magyar műszaki szótár. Benne saját maga rajzolta ábrák, mellettük kézzel írott – a kiejtést is jelölő – szavak. Kinek csinálta és miért?  – A könyvek olvasása közben nehéz eligazodni az angol kifejezéseken. Általában nem szó szerint fordítják a műszaki fogalmakat, ezért írtam a képes szótárt – társaimnak, magamnak.”

Mennyit dolgozott vele, míg a lakatos, a forgácsoló szakmákra összeállította a szótárt? Hány hónapba tellett, míg megtalálta az edzés és hőkezelés angol szavainak magyar megfelelőjét? –„Sohasem számoltam… Három év óta tanulok angolul. Hátra van még az államvizsga. Ha valaki oda akar állni a bizottság elé, annak előbb ismernie kell szakmájának angol szavait, kifejezéseit. No, nem a vizsga, nem a papír a fontos, hanem hogy egyáltalán használok-e tudásommal a többieknek, magamnak.”

Újra a könyvtárra terelődik a szó. Miben segített sokat a műszaki könyvtár Berke Györgynek és társainak. A süllyesztékgyártást jelöli meg. – „A szakács sem ismeri minden étel receptjét…” – A rajzteremben kihelyezett fiókkönyvtár működik. Berke György szokta hozni a friss könyveket, szaklapokat. Bárki kiveheti az őt érdeklő könyvet, újságot. – „Nem vezetek nyilvántartást, ki, mit vesz magához…”

Gazdag élet tárulkozik Berke György vallomásából. Vezetőségi tagja a Gépipari Tudományos Egyesületnek. Azt mondja, hogy a műszaki ember nem elégedhet meg a nyolc órával, minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy gyümölcsöztesse képességeit, tudását.

„Szenvedélyem a gyűjtés”. Füzeteket mutat, amikbe belevázolta régi rajzokról az ismeretlen szerszámelemeket. („A szakács sem ismerheti minden étel receptjét.”) – „Valamikor, szerkesztés közben majd csak hasznát veszem”. Jó néhány ezer szerszám és készülék rajza, rövid jellemzése – hasznosan eltöltött szorgos évek munkája.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)