Mindent megmozgatott a Német Demokratikus Köztársaság polgára, hogy megvalósítsa álmát: fölépíteni a saját házát. Telket és építési engedélyt jóformán pillanatok alatt sikerült szereznie. Anyagot viszont nem egyszer csak – ma már hihetetlennek tetsző – csereügyletek árán. Mondják: Trabant-kipufogóért cement, tetőcserépért ananászkonzerv volt az ellentételezés. Az EW 58 típusú családi ház – a körülményeket és szándékokat tekintve – hasonlított a magyar „kockaházépítési mozgalomra”, ami viszont előbb, már az 1950-es évek első felében megkezdődött. A keletnémet típusházak a fő vonalvezetésüket illetően jól fölismerhetők (akár a magyarországi kockaházak), de változatosabbak. Első pillantásra föltűnik a meredek tetőzet, van tornáca, terasza, és akár ikerházként is megépülhetett. A szenvedélyesen barkácsoló németek a ház pincéjében irigylésre méltó műhelyt rendeztek be, csinos kertet varázsoltak a ház köré, és nemigen tűrték a kerítést (bár persze volt kivétel), mondván: országukat pártutasításra az állam akkurátusan és szigorúan bekerítette már… Viszont ezeregy jó ötletet valósítottak meg a típusterv ellenére. Az országegyesítést megelőző három évtizedben mintegy félmillió EW 58-as ház épült az NDK-ban. – A kelet-németországi lakásépítésről küldtem helyszíni beszámolót jó négy évtizeddel ezelőtt Drezdából lapomnak, a Magyar Hírlapnak (Megjelent: 1980. november 5.)
«Tízezrével épülnek a lakások évtizedek óta a Német Demokratikus Köztársaság nagyvárosaiban. Elsősorban a házgyári technológiának és az állam hatalmas anyagi erőfeszítéseinek köszönhető, hogy aránylag rövid idő alatt új városrészek létesültek egyebek között Berlin-Marzaahnban, Lipcse-Grünauban, Drezda, Halle, Suhl város peremén. Az ipari méretű építés ütemével versenyezni aligha lehetséges. Az NDK-ban azonban mégis sokan, egyre többen választják a fészekrakás hagyományos módját, a családiház-építést. Egy évtizeddel ezelőtt mindössze 2150, 1978-ban már 12 ezer családi ház épült az országban. Ez év végére a magánerőből épült lakás mintegy 13–15 százalékát teszi ki az összesnek.
A legtöbb családi ház a nagyvárosok peremén, illetve falun épül. A munkálatokat megelőző engedélyezési eljárás nagyjából megegyezik a magyarországiéval. A szükséges iratok, tervek beszerzése körülbelül fél esztendeig tart, és ami a lényeg: az engedélyek kiadása után sem hagyja mag ára az építkezőt a hatóság, a városi vagy járási tanács. Munkatársai, ha szükséges, tanácsadással, szakmai felügyelettel segítik a legtöbbször nem szakember magánépíttetőket.
A család nagysága szerint kiválasztott típusterv alapján épülő házak átlagosan 60–70 ezer márkába (körülbelül 300–350 ezer forintba) kerülnek. Ezt a pénzt még egy jól kereső munkáscsalád is csak nehezen tudná egy összegben előteremteni. Éppen ezért még 1971-ben törvényt alkottak (majd azóta többször kedvezően módosították is) a családiház-építők javára. Az építkező család eleve ingyen kap jó 500 négyzetméter (körülbelül 150 négyszögöl) telket. Az építési költségek 75 százaléka erejéig az itteni OTP, illetve takarékszövetkezet hosszú lejáratú, legnagyobbrészt kamatmentes kölcsönt ad. A kölcsöntartozás kamatköteles részére legföljebb négy százalék kamat számítható. Természetes – mint megannyi kedvezmény mérlegelésénél az NDK-ban – a családiház-építésre adandó kamatmentes kölcsön nagysága arányban van az igénylő család körülményeivel A sokgyermekesek, gyermeküket egyedül nevelők kedvezménye az átlagosnál nagyobb. A kölcsöntörlesztés nem lehet magasabb, mint egy lakónegyedi új lakás bére, tehát a család havi jövedelmének, 4–5 százaléka.
Azért, hogy az építkezés szakszerűen, gyorsan, különösebb anyagi megterhelés nélkül haladjon, a tanács, a hitelt folyósító pénzintézmény és nem utolsósorban az építkezők munkahelye is figyelemmel kíséri a munkálatokat. Lehetőség van arra, hogy a vállalatok dolgozóinak építőipari gépeket, szállítóeszközöket, sőt pénzt kölcsönözzenek, mérnököket, technikusokat kérjen föl a leendő háztulajdonos szakmai gondjainak a megoldására.
A vidéken dolgozó munkások, illetve parasztok aránylag kévés nehézséggel küszködnek a családiház-építkezés folyamán. A kalákában építés itt is bevált forma, ráadásul a termelőszövetkezetek meglehetősen nagyvonalúan segítik tagjaik fészekrakását. Az építkező család ezen kívül számíthat a falusi kereskedelmi szövetkezetekre is, amelyek gondoskodnak az anyagbeszerzésről, -szállításról, valamint különféle gépeket és berendezéseket kölcsönöznek a napi munkák megkönnyítésére, meggyorsítására.»