(Forrás: www.muosz.hu) Orbán Viktor a nemzeti konzultációval kelti a hangulatot a szankciók ellen, de igazából az vezérli, hogy az EU hamarosan dönt a befagyasztott alapokról, ott szeretne eredményt elérni – írja a Süddeutsche Zeitung. A Fidesznek persze bevett módszere, hogy a sajátos közvélemény-kutatással mozgósítja a táborát saját álláspontja megerősítésére, és mindig is elérte ily módon a kívánt célt. Azt azonban a kormányfő elhallgatja, hogy ő maga minden esetben megszavazta a büntető intézkedéseket Moszkva ellen.

Csakhogy a kérdőívet úgy állították össze, hogy úgy hangzik, mintha Magyarország a tévúton járó brüsszeli bürokrácia áldozata lenne. A magyar érvelés szerint az EU nem csupán alaposan túllőtt a célon, hanem főként a magyarok igencsak szívnak az uniós törekvések miatt. A plakátkampány ugyanakkor eltakarja, hogy valójában orosz rakéták rombolják le az ukrán városokat.

A miniszterelnök úgy állítja be, hogy országában Brüsszel miatt drámaiak a következmények. Ám egyértelmű, hogy mire megy ki a játék, miután az Európai Tanács néhány héten belül eldönti, megfelelő lépéseket tett-e a magyar vezetés a korrupció visszaszorítására, illetve ennek függvényében, a jogállami eljárásban, megvonják-e tőle a források egy részét, miközben Orbánnak úgy kell a támogatás, mint egy falat kenyér.

A jelek szerint a Bizottság arra hajlik, hogy a politikus kedvére tegyen. Ennek egyik oka az, hogy Budapest az Ukrajna-politikában az esetleges vétóval zsarolni tudja a közösséget. Ám álláspontjához most hivatalos felhatalmazást óhajt szerezni a lakosságtól a kérdőívekkel. Azok azonban erősen manipulatívak, sugallják a választ. Ugyanakkor Orbán egyidejűleg erősíti a kapcsolatokat a Kremllel, egyedül az EU-tagok közül.

A Die Pressevezércikke óva inti a német kancellárt attól, hogy Orbán Viktort mímelje. Merthogy az uniós csúcson az derült ki: a gázválságban Olaf Scholz is a saját, illetve a németek pecsenyéjét igyekszik sütögetni. A magyar vezető megint csak ragaszkodott ahhoz, hogy rá ne vonatkozzék a közös elhatározás, azaz továbbra is sok orosz földgázt szerezhessen be, illetve hogy evégett kerüljék meg az uniós szabályokat.

Csakhogy ezúttal háttérbe szorult, mert a nemzeti önzés miatt a német miniszterelnök kapta a legtöbb bírálatot. Ő ugyanis a gázársapka ellen lépett fel, mivel odahaza 200 000 millió eurós támogatást kíván adni a lakosságnak, illetve a vállalatoknak az energiagondok enyhítésére. Akadnak más államok is, amik hasonló eszközt vetnek be, de a többség nem tudja megengedni magának. Így látnivaló, hogy Németország a szorult helyzetben versenyelőnyhöz próbál jutni az egységes piacon.

Ám Berlin logikája rövidlátó, mert ha Scholz belegondol, akkor be kellene látnia, hogy előbb-utóbb visszaüt a hatalmas pénzügyi csomag. Az előnyök odalesznek, legkésőbb akkor, amikor mások nem képesek megvenni a német autókat, illetve más exportcikkeket.

Sokba kerül Európában az energiaárak támogatása – mutat rá a Financial Timesszerkesztőségi állásfoglalása. A kormányok különféle úton-módon próbálkoztak, amikor előbb a járvány, majd az invázió felhajtotta a gázárakat. Támogatást adtak, hatósági árat vezettek be stb. De minél tovább tart a válság, annál inkább finomítani kell a módszereket, hogy csökkenjenek a költségek, illetve visszafogják a keresletet.

Csakhogy ezen a télen magasak lesznek az árak és nem könnyű megtalálni azt a politikát, ami képes egyfelől viszonylag kevés kiadással megsegíteni a leginkább rászorulókat, másfelől nem növeli meg az államadósságot, illetve az inflációt. De mindenekelőtt mérsékelnie kell a fogyasztást, hiszen a beszerzési források jelenleg csak szűkösek.

Mindegyik metódusnak vannak előnyei és hátrányai. Az árplafon könnyen áttekinthető, de nem ösztökél a takarékoskodásra. Emellett sokba kerül és leginkább azoknak jó, akik nemigen szorulnak rá a gyámolításra. Az IMF azt javasolja, hogy emeljék a kiskereskedelmi árakat, viszont adjanak adókönnyítést a legszegényebbeknek. Ez ideális lenne, csak nehéz kikalkulálni.

Az is jobb az ársapkánál, ha sávos gázárat alkalmaznak és a legtehetősebbek a piaci árat fizetik meg. Ez ugyanis olcsóbb, továbbá a kisebb energiaigény irányába hat. A mostani tél döntő lesz. A politikusok kemény alkukra kényszerülnek, amikor enyhíteniük kell a megélhetési költségek meglódulását.

The New York Times A vezetők beleremegnek, ahogy az infláció becserkészi Európát. A kérészéletű brit kormányfő bukása figyelmeztetés, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az inflációt, illetve az életszínvonal csökkenését, akármi is az oka. Nagy-Britannia gazdasági lecsúszása persze nagyrészt hazai tényezőkre vezethető vissza, mivel teljesen megalapozatlanok voltak a kabinet adójavaslatai, de a helyzet talán még sanyarúbb a kontinensen.

Az áremelkedés éves szintje évtizedek óta nem volt ennyire magas az EU-ban, a múlt hónapban már csaknem elérte a 11%-ot; egy éve csupán 3,6%-nál tartott. Javarészt abból fakad, hogy a szervezet próbálja megbüntetni Putyint, ezért véget vet a függésnek az olcsó orosz gáztól.

Ám a tél közeledtével ez egyre jobban érezteti hatását a háztartásoknál, egyes államokban már kikezdi a szankciók támogatását. Ezért sztrájkok és tiltakozások következnek a megélhetési költségek megdrágulása miatt, a 70-es évek óta nem fenyegetett ekkora elégedetlenség. A kedvezőtlen jelenségek erősen sújtják a balti államokat, bár számukra változatlanul Oroszország a legfőbb ellenfél.

Az infláció Magyarországon már meghaladja a 20%-ot – a háztartási energia árának ugrásszerű növekedése miatt. Emiatt az euroszkeptikus Orbán Viktor ráerősített az oroszellenes megtorló lépések bírálatára. Közben pedig külön ügyleteket köt pótszállításokra a Gazprommal.

Bloomberg Nem csak Nagy-Britannia, Lengyelország is látja már, mi történik akkor, ha nem törődik az inflációval és a befektetők attól tartanak: a kormánynak a jövő évi választások miatt fontosabb, hogy addig valahogy eldöngicséljen a gazdaság.  Az állampapírok tömeges eladását az okozta, hogy a jegybank meglepetésre változatlanul hagyta az alapkamatot, noha robognak felfelé az árak. Ez megingatta a bizalmat a politika iránt, főként, hogy a kabinet nyakló nélkül költ mindenre, mert meg akarja nyerni a szavazópolgárokat.

Pont akkor, amikor befejeződik az olcsó pénz korszaka. Az MNB a múlt héten rendkívüli kamatemeléshez folyamodott, hogy mentse a forintot, ily módon azonban a lengyelek még jobban elszigetelődtek a maguk gyenge kezű pénzpolitikájával. Szabó Viktor, a londoni Aberdeen alapkezelőtől azt mondja, amit Varsó csinál, az minden szempontból a lehető legrosszabb.

Az infláció 17,2%-os, a reálkamatok zuhanása két számjegyű. Ráadásul a gazdaság főként a német kereslettől függ, de az euróövezetben is recesszió fenyeget. Közben a jogállami vita miatt a PiS nem jut hozzá a brüsszeli pénzekhez. De még ha kap is valamennyit, akkor is adósságba kell vernie magát a következő negyedévekben, hogy tudja előfinanszírozni az előirányzott fejlesztéseket.

Ám hiába osztogat a kabinet, a kormánypárt népszerűsége hanyatlik. Szabó Viktor szerint a hatalom egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoz, pedig ez nem az a pillanat, amikor szabad politikai hibákat elkövetni.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Ivan Krasztev arra hívja fel a figyelmet, hogy Putyin újabban apokaliptikus beszédeket tart, ez pedig növeli annak a veszélyét, hogy radikális megoldásokhoz folyamodik. Bár az egyik vereséget a másik után szenvedi el a fronton, megy tovább, de felsülhet a győzelembe vetett hitével.

A jeles bolgár politológus szerint a közeli múltban tartott népszavazásokkal az elnök meg akarta erősíteni a világ számára: ezek a területek soha nem térnek vissza Ukrajnához. Stratégiája az, hogy az európai és amerikai közvélemény fáradjon bele a viszályba és bírja visszakozásra saját kormányait.

Moszkva azzal számol, hogy a következő hat hónapban jobb helyzetbe kerül. A harcok a hideg miatt leállnak. De hosszabb távon minden attól függ, hogy a két oldal mennyire tudja megőrizni a társadalmi támogatást. Pont ezért érdekes Lengyelország, mert könnyen úgy járhat, mint annak idején Törökország a menekültekkel. Nem bírja a terheket a súlyos gazdasági helyzet és a jelenleg másfél millió menedékkérő miatt.

Viszont: ha Európa átvészeli a gazdasági válságot, és viszonylag egységes marad, akkor bajban vannak/lesznek az oroszok. Tartalékaikból legföljebb további fél évre futja. Hiszen ipara a nyugati technológiától függ, ugyanakkor kiderült, hogy Oroszország már nem nagyhatalom. És kérdés, mennyire tart ki odahaza a tömegtámogatás, amikor ennyi koporsó érkezik vissza a frontról.

Putyin azonban a vereség elkerülésére meglengette az atomfegyvert, számára az a szuverenitás fontos forrása. Lényeges hajtóerő nála az is, hogy ne csökkenjen a lélekszám. Ám a mozgósítás kudarca láttán kezdi megérteni, hogy az ő rendszerében a lakosság nem aktív részvevő, csupán szemléli a politikát és abba nem kíván beszállni.

The Guardian A balti államok és a lengyelek hosszú kívánságlistát terjesztettek elő az újabb szankciók elrendelése kapcsán, ám kérdés, mekkora még itt az EU mozgástere. Az oroszok már nem exportálhatnak szenet Európába, decembertől leáll olajkivitelük 90%-a, ugyanakkor nem kaphatnak meg a földrészről egy sor stratégiai terméket. Emellett az unió befagyasztotta 1239 politikus, tábornok, üzletember és újságíró, továbbá 116 társaság külföldi vagyonát, köztük bankokét és fegyvergyárakét is.

Csakhogy egyre kevésbé fűlik a kormányok foga a további megszorításokhoz. Lengyelország és a három balti köztársaság ezzel szemben azt szorgalmazza, hogy állítsák le a cseppfolyósított orosz gáz importját, és szüntessék be Moszkvával a nukleáris együttműködést. A dánok, svédek és finnek támogatják őket. Ezzel szemben a németek, franciák és belgák óvatosságot ajánlanak. Vagy ahogy egy európai diplomata megfogalmazta: ami az asztalon van, az többet ártana a földrésznek, mint Oroszországnak.

Sokkal hangosabb az ellenkezés magyar részről. Orbán primitívnek minősítette a szankciókat és azt állította, hogy azok tönkreteszik a kontinens, illetve Magyarország gazdaságát. A cseppfolyósított gáz idáig azért maradt ki a szórásból, mert miközben Moszkva visszafogta a vezetékes földgáz kivitelét, egy sor ország szép csendben többet rendelt ebből a fajtából. Egy brüsszeli forrás szerint ebben a kérdésben igen nehéz lenne kompromisszumot találni. Ezért az LNG várhatóan ezután is mentességet fog élvezni.  

Financial Times A volt ausztrál kormányfő úgy értékeli, hogy a Kínai Kommunista Párt főtitkára által mondott kongresszusi beszéd rávilágított: Hszi Csin-pin világnézete agresszív, ugyanakkor statikus, viszont egyértelmű, hogy a politikus immár nem zárja ki a háborút Tajvan-ügyben. Kevin Rudd, aki rangos Peking-szakértőnek számít, kiemeli, hogy ennyire ideologikus irányadó programot 40 éve nem hallott kínai vezetőtől a világ.

Egyértelmű, hogy a kiindulási pont a marxista-leninista világnézet, és hogy az elnök a század közepére a világ vezető hatalmává kívánja tenni országát. Az is világos, hogy mind jobban feladja a szabadpiaci elveket, és az állami irányítás, illetve ellenőrzés felé halad. A tudományban és a technológiában a hangsúly azon van, hogy saját lábra kell állni.

A fő üzenet azonban az, hogy ismét első számú érv lett a külső fenyegetés, tehát a nemzetbiztonság immár fontosabb, mint a gazdaság. Azaz feladták Teng Hsziao-ping stratégiáját. Hszi maói babérokra tör, a jövőben az ideológia határozza meg mind a bel-, mind a külpolitikát, ez ordít a beszéd alapján.

Die Zeit Leváltották a Berliner Zeitung kulturális rovatának vezetőjét, miután bírálta a saját kiadóját, amiért az Orbán Viktor legutóbbi látogatásakor társműsorvezetőként közreműködött a magyar vezető pódiumbeszélgetésében. Hanno Hauenstein azt írta a twitteren: nem kellene meghívnia a kormányfőt ilyen programokra. De kifogásolta azt is, hogy a kancellár találkozott a vendéggel. Azzal érvelt, hogy Orbán bezáratta a CEU-t, nekimegy a sajtónak és civil szervezeteknek, gyűlöli a muzulmánokat, eltorzítja a történelmet és olyan összeesküvésről képzeleg, amelyben állítólag Soros játssza a főszerepet. Miként lehet ilyesvalakit vendégül látni a kancellári hivatalban?

A főszerkesztő azt közölte, hogy a döntést egyedül ő hozta meg, mert nincsenek ugyan szabályok, mikor, milyen véleményt lehet közzétenni a közösségi oldalakon, de az újságíró már több más kérdésben is a nyilvánossághoz fordult. Pedig jobb lett volna, ha előbb a berkeken belül, saját kollégáival vitatta volna meg az adott ügyeket.

Az Orbán-látogatás kapcsán a lap első embere hangsúlyozta, hogy élesen elválasztják egymástól a kiadót és a szerkesztőséget. Emellett az újságnál nagyon is lehetséges, illetve kívánatos, hogy kifogásolják a magyar miniszterelnök tevékenységét. Ezt bizonyítja, hogy cikk tette szóvá a kiadó és a vendég közös fellépését, valamint a magyar politikát.

Neue Kronen Zeitung Magyar katonák újjáépítették a legendás andaui hidat, amelyen keresztül 1956-ban a kétszázezer menekült közül több mint 70 ezren jutottak át a biztonságot jelentő Ausztriába. Az építményt a szovjetek a forradalom után felrobbantották és 40 éven át csupán a romok álltak, de azután az osztrákok rendbe hozták.

Csakhogy a pillérek annyira elkorhadtak, hogy tavaly le kellett zárni a hidat. A magyar honvédség emberei most eredeti formájában állították helyre, mindkét oldalán emléktábla hirdeti a szerkezet történelmi jelentőségét. Az andaui polgármester bejelentette, hogy 9 kilométer hosszúságban rendbe teszik az egykori menekülőutat.