Az újságíró archívumából – A világkiállítás a bécsi Hofburgból

Napjainkban, amikor (finoman szólva is) meglehetősen paprikás a hangulat hazánk és Európa sok országa között, és bizony legközelebbi nyugat-európai szomszédunkkal sem felhőtlen a kapcsolatunk, üdítő olvasmánynak számíthatnak az akár negyven, pláne a harmincöt, harminc esztendővel ezelőtti újságcikkek, amelyek a közeli múlt archívumjaként kínálják föl a kölcsönös előnyökre alapozott együttműködés folytatását, elmélyítését Budapestnek mindenekelőtt közvetlen szomszédainkkal. Rá kellene jönni újra, hogy azt érdemes fejleszteni, szorgalmazni, ami összeköt bennünket, európaiakat – immár legalább évezred óta. Az újságíró archívumából elővett újabb dosszié az 1990-es évek közepére tervezett Budapest–Bécs világkiállítás címet viseli. Egy szerfölött reményes közös vállalkozás egyik fontos fejezetét örökítette meg az a sokoldalú interjú, amelyet az akkor tekintélyes és nagy példányszámú Magyar Hírlap színeiben készítettem 1989 júniusában Bécsben. (Nyitó kép: ezt a makettet láthatta a krónikás a Hofburgban rendezett kerekasztal-beszélgetés idején.)

Azóta, hogy tavaly szeptember végén Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke és akkori vendége, dr. Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár aláírta a szándéknyilatkozatot Budapest és Bécs újabb együttes tervéről, közvéleményünkben meglehetősen nagy az érdeklődés a közös világkiállítás iránt. Munkatársunk, Kulcsár László az osztrák kormány sajtóhivatala segítségével kerekasztal-beszélgetésen találkozott a minap azokkal, akiknek a többi között egyik fő feladata az 1995–96-i magyar–osztrák világkiállítás előkészítése. A bécsi Hofburg asztalát a következők ülték körül: Enno Grossendorfer, a kancellári hivatal gazdasági koordinációs osztályának vezetője, Dk. Alfred Pschorn, a gazdasági minisztérium osztályvezetője, Ernst Stock, a világkiállítást előkészítő egyesület főtitkára, dr. Harald Vavrik követ, a külügyminisztérium gazdaságpolitikai főosztályának helyettes vezetője, és dr. Wendelin Wanka, Bécs város tanácsa koordinációs osztályának vezetője.
• Hol tart most a kiállítás ügye?
Stock: Együttes előkészítő munkánk révén május 19-én a párizsi osztrák és magyar nagykövet írásban kérte a BIE-től (Kiállítások Nemzetközi Irodájától), hogy Bécs és Budapest közösen rendezhesse meg az 1995. évi világkiállítást. Nálunk megalakítottuk a világkiállítást előkészítő egyesület végleges elnökségét, melynek élén dr. Rudolf Kirchschläger volt államfő áll. Dr. Alois Mock alkancellár most lezajlott budapesti tárgyalása után bejelenthette: megalakult az osztrák–magyar közös bizottság, amely a világkiállítás politikai és szakmai feladataival foglalkozik.
• Világkiállításról beszélünk, és az önök levélpapírján szakkiállítás szerepel. Melyik az igaz?
Stock: A szakkiállítás kifejezés a helyes. A különbség a világ- és szakkiállítás között csupán egy mondatnyi. Világkiállítás esetén a részt vevő nemzetek önmaguk építik meg saját pavilonjaikat (lásd: Sevilla), szakkiállítás esetén viszont, amilyet mi is szeretnénk, a létesítményekről a rendezőknek kell gondoskodniuk, és a részvevők oda költöznek be a termékeikkel.  
Dr. Pschorn: Azért, hogy még világosabb legyen a kép, hadd tegyem hozzá: valójában mindkét esetben világkiállítást értünk. Az egyik általános, egyetemes, a másik viszont szak-világkiállítás. A miénk ilyen lesz, ez utóbbi.
• Véleményük szerint hány ország vesz majd részt kiállítóként itt, illetve Budapesten?
Stock: Az ausztráliai Brisbane-ben most 40 ország és 20 cég van jelen. De túl korai most még a részvevők számáról beszélni. Lehetnek ugyanis olyanok, akik mindkét helyszínen jelen lesznek; ezek a statisztikában akár kettőnek is számíthatnak…
Dr Vavrik: …Vállalkozásunkban inkább az egyedit kell hangsúlyozni, azt, ami még nem volt. Nevezetesen: két ország, két szomszéd, ráadásul eltérő gazdasági-politikai-társadalmi berendezkedésű ország közösen csinál olyan nagy dolgot, ami eleve növeli a rendezvény vonzerejét, amire biztosan kíváncsi lesz a világ.
• Kifizetődő lesz-e a közös kiállítás?
Stock: Ez is egy kicsit a jövő zenéje; kérdés, mennyiben szabjuk meg a részvevők beugróját, a belépőjegyek árát és hányán keresik föl a kiállításokat stb.
• Vannak-e már konkrét terveik abból a célból, hogy a látogatók könnyen, gyorsan közelíthessék meg a kiállítási helyszíneket? Egyáltalán: hol lesz Bécsben a világkiállítás?
Dr. Wanka: Az utóbbi kérdésre: javaslat több is van. Így a vásárterület (a Messegelände), az Északi pályaudvar (Nordbahnhof) és az ENSZ-városi új konferenciaközpont (Austria-Center) környéke jöhet szóba: döntés egyelőre nem született.
Stock: Négy hagyományos közlekedési útunk is van: a víz, a közút, a vasút és a levegő.
Addigra kiépül a Rajna–Majna–Duna-csatorna, hajók jöhetnek, s akinek ideje van, az kellemesen utazhat. Ami a gépkocsi-közlekedést illeti, az osztrák szövetségi kormány két héttel ezelőtt határozott a keleti autópálya (Ostautobahn) továbbépítéséről Fischamend és a határ között. Az út Bécsből a schwechati repülőtérig, sőt tovább, már kész. Tudomásunk van róla, hogy magyar barátaink hasonlóan cselekednek: a hegyeshalmi határátkelőtől Győrön át megépítik a még hi-ányzó autópálya-szakaszt a fővárosig a következő 6–7 évben.
A budapesti repülőteret néhány évvel ezelőtt világszínvonalúvá fejlesztették. A schwechati reptér bővítése két hónapja fejeződött be, és további bővítésről is szó van már. A vonatközlekedés az új menetrend óta meggyorsult: a Lehár Intercity expressz 168 perc alatt rohan végig a Bécs–Budapest-pályán.
Már tárgyal a két ország közlekedési minisztériuma a vasúti összeköttetés további korszerűsítéséről. Szeretnénk úgynevezett korridorvonatokat közlekedtetni – megállás nélkül. A magyar és osztrák útlevélkezelők és vámosok az utasokkal együtt a két végállomáson szállnának be, illetve ki. Az olyan vonat, amely 1,5–2 óra alatt teszi meg a mintegy 250 kilométert a két főváros között, mindenkor attraktív lehet.
Dr. Pschorn: Kiegészítésül mondom, hogy az osztrák autópálya-szakasz 1990-ig megépül Parndorfig/Pándorfaluig, a hátralévő rész pedig már nem olyan hosszú a határig. Ez összesen 1,5–2 milliárd schillinges beruházás.
• Május közepétől a magyar fél – a repülőtéri gyakorlathoz hasonlóan – a magyar–osztrák közúti átkelőkön is bevezette a zöldfolyosós rendszert. Tervezi-e ugyanezt Ausztria is?
Dr. Vavrik: Az NSZK– és a svájci–osztrák határon már működik hasonló rendszer. Arról egyelőre nincs tudomásom, hogy a magyarokkal ilyen megállapodás készülne. Mindenesetrere üdvözöljük ezt az egyoldalú magyar intézkedést, amiről hivatalosan még nem értesültünk…
• …holott írt róla az osztrák sajtó, a rádiójuk is többször bemondta…
Dr. Vavrik: …a magyar hírközlés?
• … nem csupán, hanem az osztrák is. De kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz! Ugyancsak az itteni lapokban olvastam: Linz is szeretne legalább egy szeletet a világkiállítási tortából. Mi az elképzelésük?
Stock: A kiállítás osztrák nemzeti ügy. Ilyeténképp érthető a többi város, helység érdeklődése, igénye az együttműködésre. Ezt a szervezőbizottság szem előtt tartja. A kísérő – kulturális, sport-, műszaki, tudományos stb. – rendezvények, netán kongresszusok vonatkozásában számíthatnak is tortaszeletekre. Miután azonban a kiállítás másik fele Budapesten lesz, elsősorban hazánk keleti régióját kívánjuk bevonni a munkákba.
Dr. Pschorn: Épp a napokban volt egy gazdasági szeminárium Grazban, ahol a linziek újra szóba hozták a világkiállítást, mondván: a város a Duna mellett van, kikötőjét jól hasznosíthatnák. Összeköthetnék a híres linzi Klangwolke (Zengő felhők) rendezvénnyel. Ez a fesztivál százezreket vonz a városba. Attrakció lehetne ez is…
• Önök minden bizonnyal tudják: volt-e már a múltban is hasonló közös, magyar–osztrák kiállítási vállalkozás?
Dr. Wanka: 1873-ban már volt világkiállítás Bécsben, Kettős világkiállításra azonban még gondolni sem lehetett mindaddig. amíg meg nem változtatták a Kiállítások Nemzetközi Irodája alapszabályát, Sevilla és Chicago ugyanis szintén ilyent kíván rendezni, csakhogy már elkésett az ötlettel. Éppen ezért úttörőnek számítunk mi, osztrákok, magyarok – ebben a vonatkozásban is.
Grossendorfer: Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy növeli a közös vállalkozás értékét a tény: eltérő rendszerű országok fognak össze a sikerért. Nem csupán 1995–96-ig kívánunk mi, osztrákok és magyarok olyan intenzíven együtt munkálkodni, ahogy kell a világkiállításért, hanem továbbra is. Világkiállításunkat katalizátornak, próbatételnek szánjuk, hogy kideríthessük: kik, hogyan és még milyen területen tudnak a lehető legjobban együtt gondolkodni és cselekedni?
Stock: Ráadásul már előtte is lesznek nem kis erőpróbáink: az evezős-világbajnokság, a Mozart-emlékév; kiállítások és kongresszusok is kilátásban vannak. Szándékunk továbbra is jól együtt dolgozni a magyarokkal, akikkel már a legelején kompromisszumot kötöttünk például a kiállítás időpontjáról. Mi ugyanis 1996-ban, a magyarok 1995-ben akarták a világkiállítást megrendezni. Azt mondtuk, rendben, kezdődjék ’95-ben, de folytatódjék is, mert Ausztria ’96-ban lesz ezer esztendős, amikor is egy újabb rendezvény kezdődik a millenniumunk alkalmából. Szeretnénk a „világot” Ausztriában vendégül látni . ..
Grossendorfer:Már csak azért sem szabad gyengülnie az együttműködési akaratnak, mert Ausztria törekszik az EGK irányába. Ugyanakkor Bécs továbbra is találkozóhely kíván maradni Kelet és Nyugat, a KGST és a Közös Piac között.
Dr. Wanka: Ha már a találkozásokról esik szó: a két főváros vezetőinek a találkozói ugyancsak előbbre vihetik a munkát. A budapesti tanácselnök szeptemberben jön hozzánk dr. Zilk polgármester meghívására. Hadd mondjak el még egy fontos értesülést: van egy svájci cég, a Prognoswerbung, amely évente megjutalmazza a legkiválóbb ötleteket, teljesítményeket. Tavaly a La Manche alatti alagút tervét tüntette ki, az idén viszont Bécsnek és Budapestnek ítélte a díjat a kettős világkiállítás ötletéért. Szeptember 23-án Bázelben adják át erről az oklevelet, és persze mindkét polgármestert is meghívták az ünnepségre. Újabb lehetőség ez arra, hogy közös tervünket – bizonyára a mostaninál is részletesebben – újra előadjuk a világsajtó előtt!
• Mi a világkiállítás megrendezésének osztrák politikai háttere?
Dr. Vavrik: Az egyik legfontosabb indítékunk alighanem az, hogy Ausztria éppen földrajzi fekvésénél fogva Európa egyik határvonalává vált a múlt évtizedekben. Emiatt politikai szerepet is magára vállalt, hogy bebizonyítsa: a kelet–nyugati határ átlátható, átjárható, átléphető, és inkább összeköt, mint elválaszt! A bizonyítás legfrappánsabban éppen Magyarország közreműködésével sikerült. Új hangsúlyok és új nyitások révén. Olyan szintet értünk el kapcsolatainkban, amilyent bizonyos nyugati országokkal sem sikerült. Hadd említsem példaként Franciaországot, ahová vízumot kell váltaniuk az osztrákoknak, miközben a kommunista Magyarország felé erre már évek óta nincs szükség.
Ami a két ország közös gazdasági vállalkozásait illeti: mi sem vagyunk elégedettek a millió dollárban vagy schillingben kifejezhető értékekkel, de ha a többi keleti országot tekintjük,mindjárt kedvezőbbé válik a kép. A beruházásokról: az alkancellár úr mostani budapesti látogatásán aláírta a beruházás-védelmi megállapodást Magyarországgal. Ez az első ilyen szerződés Ausztria és egy szomszédos ország között. Azt jelenti, hogy a magyar beruházót nálunk az osztrákkal azonosnak tekintjük; és persze fordítva is ez a helyzet, ami az előnyöket illeti. Alighanem ez is növelheti a világkiállítás sikerét.
Grossendorfer: A világkiállítást további nyitásnak tartjuk, egyfajta politikai joint ventures-nek, amellyel minden kétkedőnek bebizonyíthatjuk: a különbözőségek ellenére is vannak még mindig fölfedezhető érintkezési pontok és érdekazonosságok. amelyekkel folyamatosan számolni lehet, s kell is.
Dr. Vavrik: Az osztrák–magyar közös világkiállításban nem a közös az igazán történelmi jelző, hanem az, hogy egy kelet- és egy nyugat-európai ország együttesen rendezi. Egészen más ez, mint mondjuk Brüsszel és Párizs hasonló vállalkozása lenne.  
• Uraim, köszönöm a beszélgetést!