Hol keressem azt a győri gyárat, ahol az alábbi gyorsvázlat készült egy fiatal műszakiról, aki éppen csak elköszönt a műhelytől, az esztergapadtól, hogy a szürke köpeny helyett fehéret öltvén álljon a rajztábla elé, üljön az íróasztal mellé, és ott törje a fejét új megoldásokon? A gyárat, a magyar ipar fölvirágzásának legendás helyszínét már rég lebontották… Hol keressem azt a népes családból jött, friss házas fiatalembert, aki megtoldaná a nap 24 óráját, hogy mindenre jusson ideje, hogy aztán egyszer, nem is oly’ sokára mérnök úrnak szólíthassák, miként csinos feleségét egy ideje már mérnök asszonynak titulálják? Egy jellegzetes magyar karriert igyekeztem fölvázolni (megjelent: Kisalföld, 1967. január 22.) a múlt század hatvanas éveiből. Íme:
«Ha igaz ez a megállapítás, hogy a „lentről jött”, a műhelyből indult emberek vezető beosztásban is megmaradnak munkásnak, akkor Lászlóffy Alfrédből jó mérnök lesz. Mert ez a huszonöt esztendős fiatalember – ifjú kora ellenére – végigjárta a vasas szakmák kemény iskoláját. Jeles érettségi bizonyítvánnyal a zsebében esztergályosnak jelentkezett a győri Magyar Vagon- és Gépgyárba. Megtanulta, öreg szakiktól elleste nemcsak az esztergályozás, hanem a marás, a fúrás, a vésés, a fémgyalulás fogásait is. Esténként műszaki rajzoló tanfolyamra járt. Éjszaka rajzolt.
Most is rajzol éjszakánként. A budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának negyedéves hallgatója. Levelező úton tanul, Szabad idejében. Kétszer is meggondolja, hogy moziba menjen-e, vagy inkább a matematikával foglalkozzon.
A matematika. Legkedvesebb tantárgya Lászlóffy Alfrédnak. Azt mondja, hogy matematikai alapon nemcsak a tudományok fogas kérdései között igazodhat el az ember, hanem az életben is. A matematika mindenütt jelen van, még a nyelvészetben is, pedig ki gondolná…
Matematikus, de nem számító. Csupán józanul, nagyon is józanul gondolkodó férfi Lászlóffy Alfréd. Műszaki emberhez illő pontossággal, korával egybevágó lendülettel, ha a helyzet úgy kívánja, hát széles jókedvvel cselekszik, rakosgatja jövőjének a tudáson és tapasztalatokon nyugvó biztos-erős várát. A múlt félévben jeles rendű volt az egyetemen. Nagy szó ez, főleg a levelezőknél.
Otthon. Hatan voltak testvérek Az ilyen népes családban nyugodtan, elmélyülten tanulni nem könnyű dolog. És most, az albérletben, most talán gyerekjáték? Az ősszel megnősült Lászlóffy Alfréd. Felesége gépészmérnök, nemrég végzett, gyakorlóéves a Kötöttárugyárban. Kettejük két és félezer forintjából fizetik az albérletet, a kosztot. A majdnem két méter magas ifjú férjnek jó étvágya van! De ruha is kell, meg cipő, egy divatos táska, kalap, szép kendő, télre kiscsizma – megkopott a ruhatára az asszonykának az egyetemi évek alatt. No, de matematikusnak talán nem okoz gondot a pénz beosztása.
Meg hát takarékosak is a fiatalok. Sokat töprengtem azon, hogy honnan származik Lászlóffy Alfréd gyárszerte híres takarékossága? Mert nemcsak otthon, a nemrég rakott fészekben rakosgatja élire a forintokat, hanem a gyárban is. Miután felkerült az üzemből, anyagnormás lett, sokan megem[1]Legették Lászlóffy Alfrédot abban az időben. Ő végezte a vasúti tartálykocsik lemeztervezését. Azóta alig marad hulladéknak való a szabás után. „Csak néhány millió” forintot takarított meg ezzel a munkájával. Közben a főnökei már bosszankodtak is, hogy sokáig elbogarászik egy-egy feladatával.
Ez az! Elbogarászik a munkáján. Csiszolgatja, finomítgatja terveit, aztán hol itt, hol ott kisüti, hogy olcsóbban is megoldható a gyártás. Három hónapja gyártásvezető. Újabb előrelépés azon az úton, amelyik a mérnöki pályán fölfelé vezet. Mérnöki beosztás ez. És megkapta első, igazán nagy munkáját, az exportra kerülő vasúti kocsik légkondicionáló-szellőző berendezésének gyártástervezését.
Munkahelye alig csöndesebb, mint egykor az esztergaműhely. Majdnem mindegyik íróasztal körül tárgyaló csoportok. És ebben a lármában dolgozni kell, mert várják a rajzokat, a számításokat, az utasításokat – májusban kezdődik a sorozatgyártás.
Sorozat. Erről jut eszembe: egyik decemberi lapszámunkban sorozatosan említettük Lászlóffy Alfréd nevét újításai kapcsán. A „takarékos Fred” (Frednek szólítják munkatársai) húsz újítással állt elő októberban, és ezzel a rekorddal első lett a vállalati újítási versenyben. Húsz ötletéből tizenhatot elfogadtak, tizenegyet pedig már alkalmaznak is. A műszaki fejlesztésre, a korszerűbb gyártásra tett javaslatai az előkalkuláció szerint ötvenezer forint megtakarításával járnak. De lehet, hogy ennél jóval több lesz.
Négy esztendeje újít, észszerűsíit Lászlóffy Alfréd. Legtöbbször csak azért, hogy saját és társai dolga könnyebb legyen, meg azért, mert nem tudja megállni, hogy „ne szóljon közbe”: emberek, ez így olcsóbb, sikkesebb, egyszerűbb! Ötven újítását használják már négy év óta a vagongyárban.
Nem piheni ki az újításeső fáradalmait? Tréfásan válaszol: „Már amennyire pihenésnek számít a vizsgaidőszak! Erről jut eszembe, hogy átmegyek a szomszédba, és megkérdezem a kollégákat, mit szólnak a tegnap említett bérmegtakarító javaslatomhoz. Már egy hete foglalkoztat, miképpen lehetne megcsinálni…”
A nyitó kép forrása: www.daa-izf.de