Ötvenöt esztendővel ezelőtt már javában termelt a Győri Házgyár, tekintettel arra, hogy Északnyugat-Dunántúl ipari, oktatási, kulturális központja örvendetes gyarapodásnak, fejlődésnek indult 1945 után. Csakhogy a második világháborúban Győrt ért, különösen súlyos tizenhárom bombatámadás rengeteg lakást, középületet elpusztított, mindenekelőtt a nagyváros lakásállományát kellett sürgősen bővíteni az ezrével betelepülni szándékozók elhelyezése céljából. Otthont kellett adni a város nagy lendülettel fejlődő ipari létesítményei dolgozóinak, családjaiknak. A történelmi léptékű igyekezet egyik fejezetéről írtam a megyei lap, a Kisalföld 1969. szeptember 7-i számában. (A nyitó kép forrása: Győri Szalon.)
«Sokat emlegetik a Győri Házépítő Kombinát egyik hiányosságát: mostani termékeiből csak három-négy fajta épület szerelhető össze. Nemcsak a szakemberek, az építészek, hanem a városukat szerető, féltő és szépíteni kívánók is aggódnak: elszürkítheti a városképet a házgyár révén megvalósult tömeges lakásépítés. A néhány épületforma ismétlődése egyhangúvá teszi az új városrészeket.
Ezt igyekszik megszüntetni, megelőzni Cserhalmy József, a Győri Tervező vállalat műteremvezető építészmérnöke. A panelos épületek fejlesztéséről szóló tanulmánya a minap készült el. Cserhalmy József két lakáscsaládra tizenháromféle épülettípust alapoz.
Tömeg- és formajátékok
Bebizonyítja a tervező, hogy a GYI-IK (elnézést, kedves Olvasó, ám az 55 esztendővel ezelőtti irásomban megjelent rövidítést ma már nem tudom föloldani, ám ha valaki tudja a jelentését, köszönettel fogadom – a szerző) gyártmányaiból lehet korszerű, szép, változatos várost építeni. Mi szükséges hozzá? Csupán néhány apró módosítás az elemeken, az általa javasolt két lakáscsalád és természetesen a mostani lakásfajták. A tanulmány készítője szellemesen „játszik” az épületek tömegével, kapcsolási módjaival úgy, hogy közben megtartja a házgyári alapszabályokat, azaz: annak méretrendszerét.
Figyelemre méltó újdonság, hogy 47,5–70,0 négyzetméter alapterületű otthonok szerepelnek az imént említett lakáscsaládokban. Többségük 55–65 négyzetméter!
Helyszűke miatt csak a négyes és az ötös jelű lakásokat ismertetjük. Az egyik előnye: három lakóhelyiséget kínál azáltal, hogy kiszolgáló és mellékhelyiségei részben kettős szerepet játszanak, részben a lehető legkisebbek. A konyha és az étkező tetszés szerint üvegfallal elválasztható vagy összenyitható.
Negatív sarok, toronyház
Az ötös jelű lakás kb. hét négyzetméterrel nagyobb a négyesnél, tehát eggyel többen lakhatják. Minden irányban tájolható az átmenő nappali helyiségek révén. A konyha jól világított, jól szellőztethető. Házgyári elemmódosításra jóformán nincs szükség, viszont a beugró, szaknyelven negatív sarkot szükséges ügyesen megszerkeszteni. Ez sem ördöngösség, a Győri Házépítő Kombinát kiváló képességű mérnökei, technikusai bizonyára találnának rá megoldást…
Időszerű téma a győri Gorkij utca (ma Teleki utca – ismét – a szerk megj.) magas házakkal való betelepítése. Az ötszáz lakásra már rég elkészítette a programot a Győri Tervező Vállalat, megvalósítása a beruházón és a házgyáron múlik.
Cserhalmy József tanulmányából a IX. jelű épületet választotta ki a Gorkij utca beépítésére. Szellős, mozgalmas formájú, kilencemeletes házat jelöl a IX-es. Emeletenként két-két négyes és ötös lakás található, önállóan és egymással összeépítve is érdekes, új, változatos városképet alkot.
Kövér házak utcája
Szakkörökben sok szó esett a kövér házakról; tömör, gazdaságosan építhető házfajta, nagy hibája, hogy konyhája az épület magjában van, nehezen szellőztethető. Londonban súlyos balesetet is okozott ez a hátrány: gázrobbanás történt az egyik ilyen házban.
Cserhalmy József különlegesen kövér házat tervezett, javaslatai között ez a XIII. számú. Majdnem kétszer olyan széles, mint a most készülő házgyári épületek, ennek ellenére biztonságos, könnyedén „szuszoghat”, szellőzhet. Földszintje árkádos, az első emelettől egy 7,2×2,7 méter alapterületű légudvar világítja meg és szellőzteti a konyhákat. Emeletein négy-négy lakás elhelyezhető.
Ha a XIII. jelű épületet egymással összeépítik, háromemeletenként folyosóval összeköthetik a szinteket, ezáltal a felvonókat is jól kihasználhatják a lakók. A tervező képzelőerejétől és ötleteitől függ, miként változtathatja a lakás-alaptípusokat, hány és mekkora lakást tervez egy-egy emeletre.
Néhány év múlva házgyárat kap Szombathely és Veszprém is. Számolni kell azzal, hogy a Győri Házépítő Kombinát piaca (napjainkban Északnyugat-Dunántúl) összeszűkül. Nem elegendő tehát a lakások tömeges termelése, növelni kell a választékot is. Most még idejében van hozzálátni a fejlesztéshez. A Győri Tervező Vállalat mérnökei már sokszor asztalra tették javaslataikat.
Tessék, nyúljanak érte az építők, beruházók, állami és társadalmi szervek!»
(Cikkünkhöz jó szívvel ajánljuk a Győri Szalon című, rangos, kiválóan szerkesztett folyóiratból Borbély Tamás remek írását; címe: „Adyváros első évei – örömök és kihívások” (kattintással elérhető, elolvasható).
„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)