Az újságíró archívumából – Átalakulás recept nélkül

Bár a Rajna menti Ludwighafenban született (1930. január 28-án), a Kurt Biedenkopf professzor gyerekkora óta szásznak tartja magát, édesapja ugyanis a chemnitzi Buna Művek műszaki igazgatója volt, ekként a család is ott élt. Később az apát áthelyezték az ugyancsak szász eredetű Halle-Schkopauba, a Buna Művek ottani nagy gyárába. Mielőtt az eredetileg amerikai fennhatóságú schkopaui Buna-gyárat átadták az oroszoknak, a vezető szakembereket evakuálták az ország nyugati felébe, Hessenbe. Biedenkopfékról még annyit, hogy lánya a német tévé (ZDF) szerkesztőségvezetője, egyik fia pedig a hazánkban is jelen lévő Bosch vezető jogásza. A napjainkban 92. évében járó Biedenkopf professzor különösen gazdag életutat járt be; politikusként is évtizedekig ismert volt, Kohl kancellár egyik bizalmasaként dolgozott, mígnem Németország egyesülése után 1990. október 14-i választáson az abszolút többséggel nyert CDU színeiben Biedenkopf lett a Szász Szabad Állam miniszterelnöke. Tizenkét éven át töltötte be a tisztséget, utána évekig a Dresden International University alapító elnöke volt; legalább annyi publikációja ismert, mint ahány magas német és külföldi kitüntetésben részesítették. (Az elsők között kapta meg 1973-ban „az év nyakkendős embere” díjat, amire különösen büszke… Szenvedélye egyébként a modellvasút-építés.) Ma a Meisseni Állami Porcelánmanufaktúra felügyelő tanácsának elnöke. (A nyitó képen “König Kurt”; választási plakát Drezdában – foto: Der Tagesspiegel.)

Kurt és Ingrid Biedenkopf (foto: dpa)

Miután 2002-ben becsukta maga mögött a szász miniszterelnöki hivatal ajtaját, Biedenkopfék Drezdából a „bajor tenger”, a Chiemsee mellé költöztek. Ám „szász szíve” pár évvel ezelőtt visszahúzta az Elba-parti nagyvárosba, és most ott él a feleségével együtt. Kurt Biedenkopffal – már szászországi működése alatt – néhányszor interjúztam. Az alábbi beszélgetés 1993. április 1-jén jelent meg a Mai Nap című, ma már nem létező, ám nagyon hiányzó déli napilapban:

Ma este kormányküldöttség élén háromnapos, hivatalos látogatásra érkezik hozzánk dr. Kurt Biedenkopf (CSU), Szászország miniszterelnöke. Ebből az alkalomból válaszolt munkatársunk kérdéseire.

Miniszterelnök úr, jó fél évvel ezelőtt, a Mai Napnak adott interjújában a kudarcairól is nyilatkozott. Önkritikusan megállapította: sem Kelet-Németország, sem Szászország gazdasági szerkezetének az átalakításában nem érték el a kívánt sikereket. Mi most a helyzet?

– Példátlan mértékű átalakulás részesei a szászok; ebből a nemegyszer fájdalmakkal is járó folyamatból sem a közélet, sem a magánszféra nem vonhatja ki magát. Akár forradalminak is nevezhető a gazdaság szerkezetátalakítása: a tervgazdálkodásról a piacgazdálkodásra térünk át. Megvalósítására nincs sem recept, sem tankönyv. Közben még hibákat is elkövet(het)ünk.

Állam és gazdaság

Mindnyájunknak fáj, hogy sok embert sújt az átmeneti munkanélküliség. Önhibájukon kívül ezrek kerültek utcára, csak azért, mert az előző gazdaság, amelyben ők dolgoztak, nem gyártott versenyképes termékeket. Évtizedekig óriási, monolitikus egységek uralták az itteni gazdaságot. Nekünk viszont kisebb, mozgékony, távlatokban gondolkodó-cselekvő, versenyképes, fantáziadús, vállalkozó üzemekre van szükségünk. Különösen számítunk a középosztályra, amelyet az NDK-időkben tudatosan lehetetlenné tettek. Állami feladatnak tartjuk, hogy megteremtsük és fenntartsuk a gazdaság felvirágoztatásának körülményeit. Szászország napjainkban különösen korszerű távközlési hálózathoz jut; autópályák épülnek, a meglévőket felújítják; modernizálják a repülőtereket is. Sokat tettünk máris, nagy léptekkel haladunk, még akkor is, ha ez nem mindig látszik.

– Tartományi miniszterelnök kollégáival együtt síkraszállt a keleti országrész fölemelkedését szolgáló szolidaritási csomagtervért. Ez mára valóság. Hogyan gazdálkodik Szászország a nyugati pénzekkel?

– Takarékosan és felelősen. Tudjuk, hogy e márkamilliárdok nem az égből pottyannak, a nyugati országrészben kell őket kigazdálkodni. Hálásak is vagyunk érte a Nyugaton élőknek. Az is világos viszont, hogy nehézségeink a 2. világháború, hazánk kettészakításának a következményei. A háborút Németország robbantotta ki, méghozzá nem csupán az a része, amelyet most „új tartományoknak” nevezünk. A Keleten élők azonban sokkalta hosszabb ideig és súlyosabb árat fizettek jóvátétel fejében.

Nem alamizsna

Mondom: hálásak vagyunk a Nyugatról kapott segítségért, de nem tekintjük alamizsnának. A szolidaritási csomag a keletnémet tartományok újjáépítésének a keretfeltételeit teremti meg. Tudjuk, mennyi pénz áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a lehető legrövidebb idő alatt újra a saját lábunkra állhassunk.

– Miniszterelnök úr, milyen tervekkel, ötletekkel érkezik ma este Budapestre? Vannak konkrét elképzelései egy olyan típusú együttműködésre Magyarországgal, mint ami Bajorország, Baden-Württemberg esetében már jó ideje sokoldalú kooperációban ölt testet?

– A hagyományos baráti kapcsolatokat kívánjuk erősíteni és továbbfejleszteni. Találkozom és tárgyalok a Magyar Köztársaság elnökével és kormányfőjével. A gazdasági, a mezőgazdasági és a környezetvédelmi miniszter is velem jön. Ők ugyancsak találkoznak kormánytag kollégáikkal. Köztudott: a környezeti problémáknak nem szabnak határt az országhatárok. E gondokat csakis együtt oldhatjuk meg. A gazdasági miniszterek kidolgozhatják a hosszú távú együttműködés kereteit. A magyar mezőgazdaság máig rengeteg, az egykori NDK-ban készült gépet, berendezést használ. Ezt az üzleti kapcsolatot újra fel kellene vennünk és bővítenünk. Egy másik reményes terület termékeink közös exportálása a volt Szovjetunió utódállamaiba. Ehhez Magyar- és Szászországnak egyaránt nagy érdeke fűződik. Ezért is szükséges a mindkét fél számára előnyökkel járó tapasztalatcsere – zárta a Mai Napnak adott interjúját Biedenkopf professzor, szász kormányfő.

Megjelent 1992. október 2-án:

Első nagy célunkat elértük: egy és oszthatatlan nép vagyunk, végleges határok között élünk. Része vagyunk az egyesült Nyugat-Európának – jelentette ki két évvel ezelőtt miniszterelnöki szűzbeszédében Kurt Biedenkopf (62), a politikai tudományok és a jog professzora, a Szász Szabad Állam kereszténydemokrata kormányfője. Ő volt az egyetlen, aki a keletnémettartományi választásokon abszolút többséget ért el. Következetes, időnként saját pártja (melynek nyolc éven át főtitkára volt) számára is kényelmetlenné vált kíméletlen szókimondásával. Állítólag sokan föllélegeztek Bonnban, amikor Kelet-Németországba távozott megmérettetés céljából. Október 3-a, az egység napja, a német nemzeti ünnep alkalmából Biedenkopf miniszterelnök exkluzív interjút adott a Mai Nap munkatársának.

– Miniszterelnök úr, ön éppen két esztendeje áll Szászország kormánya élén; mit tart a legnagyobb sikerének?

– Túl korai lenne két év után bármiféle záróértékelés. Az általunk bevezetett sok újdonság, változtatás még csak most érik. Mégis, egyik legnagyobb sikerünknek könyvelhetjük el: viszonylag rövid idő alatt stabil és teljesítőképes tartományi kormányzatot hoztunk létre.

– És melyek voltak a legnagyobb kudarcai?

– A gazdaság szerkezetének átalakításában nem értünk el olyan sikereket, amelyeket szívünk szerint szerettünk volna. Gyorsabban haladhattunk volna a jog egyszerűsítésében és a tulajdonjogok tisztásában is.

– Szászországban is tapasztalható a nacionalizmus, a külföldiellenesség, a szélsőségesek itt is megpróbálkoznak a törvényes rend megzavarásával. Mik ennek a fő okai, és mit lehet tenni ellenük?

– Nagyon oda kell figyelnünk, valójában milyen jelenségekkel van is dolgunk. Kifejezetten nacionalizmusról nincs szó. De élő probléma a jobboldali szélsőségesség és külföldiellenesség. Ez nagyon ádáz dolog, és mindent megteszünk, hogy véget vessünk neki. Ugyanakkor óvakodjék mindenki az általánosító ítéletektől: sem „a szászok”, sem „a szász ifjúság” nem szélsőségesek, és nem idegengyűlölők. Mindenekelőtt a fiatalok kis csoportjairól van szó, akik a régi állami struktúra megszűntével mintegy légüres térbe kerültek, és nem tudják, melyik a helyes irány. A kellő keménységgel fellépünk az erőszakos cselekmények elkövetőivel szemben. De legalább ilyen fontos, hogy beszéljünk is a fiatalokkal, segítsük őket az új társadalmi-politikai helyzetben. Meg kell tanulni a kapcsolatteremtést és -ápolást a külföldiekkel. Az NDK-belieknek annak idején nem sok lehetőségük volt erre.

– Miként az egykori KGST-országoké, akként Szászország gazdasága is siralmas állapotban van. A bonni szövetségi kormány azt állítja, hogy 1995-re a kelet-németországi munkabérek elérik a nyugati színvonalat. Valóban? Avagy azt jelenti, hogy Nyugaton csökkenteni fogják a béreket?

– A gazdaság fejlődését illető túl derűlátó prognózisokat – bárha sokan hangoztattak ilyeneket – már nem hallani. Az újjáépítés 10–15 évig eltarthat. És ez egyáltalán nem fogja azt jelenteni, hogy a kelet- és nyugat-németországi életkörülmények hajszálra megegyeznek majd. Attól senkinek sem kell félnie, hogy Nyugaton lefaragják a béreket. Aligha túl nagy áldozatkérés, hogy a gazdasági növekedés ütemét az átmenet idejére vissza kell fogni. Sok jel mutat arra, hogy a nyugati országrész lakói hajlandók a szolidaritásra.

– Egyetemi tanárként ön is a tudomány világából való. Hogyan tud együttműködni Szászország építése közben a helyi értelmiséggel? Köztudott, hogy sokan az állambiztonsági minisztériumnak is dolgoztak…

– Alapvetően bárki jóakaratú emberrel szívesen együtt dolgozunk. De vannak határok. Ha például valakiről kiderül, hogy más(ok)nak kárt okozott. Minden esetet egyenként meg kell vizsgálni, ellenzek mindennemű általános elmarasztalást. A tartomány iskoláiban, felsőoktatási intézményeiben máris megtörtént ez az alapos vizsgálatsorozat, sokakat elbocsátottak.

– Nagy a munkanélküliség a keletnémet tartományokban. Különösen a nőket sújtja. Csökken a családok életszínvonala. Mi erről a véleménye, professzor úr?

– Az NDK „foglalkoztatásgazdaságot” űzött, mindenkinek volt munkája, de a kombinátok, vállalatok termelékenysége oly alacsony volt, hogy nem lehettek versenyképesek a szabad gazdaságban. A mi célunk: versenyképes termékeket előállító teljesítmények gazdaságává átalakítani a foglalkoztatásgazdaságot. Ez pedig a foglalkoztatottak számának nagymértékű csökkentésével jár. Sokan újra találnak munkát, másoknak kicsik a lehetőségeik. A nagyon sok női munkanélküli annak a következménye, hogy túl sok lányt és asszonyt (a munkaképes korúaknak 89 százalékát!) foglalkoztattak az NDK-ban. A nyugatnémet gazdaságban ez az arány 55 százalék. Az immár egységes gazdasági térségben a keleti értékek a nyugatiakhoz igazodnak. Az átalakítás hatásai az összes családot érintik, és ez rányomja a bélyegét az emberek magánéletére. Nem csupán az állam kötelessége, hanem a környezet, az egyesületek hivatása is, hogy segítsenek az érintetteknek. A népi szolidaritás, az emberek egymás iránti figyelme egyébként az NDK-ban is nagyra becsült erény volt.

– Elégedett az országában megvalósult beruházásokkal? Netán a szövetségi kormánynak mélyebben kellene a zsebébe nyúlnia?

– Senki sem kétli, hogy továbbra is szükség van állami pénzekre Kelet-Németország újjáépítéséhez. Nyugaton igen sokan nem képesek fölfogni, hogy Kelet-Németország fölépítése össz-németországi feladat.

– Miniszterelnök úr, mi a véleménye arról az alapelvről, hogy a tulajdonok visszaadását helyezik előtérbe a kárpótlással szemben?

– Ez az elv a beruházások alapvető akadályának bizonyult. Sok beruházás nem, vagy késve valósult meg, mivel nem tudható, kié egy-egy ingatlan, föld vagy épület. Amikor a visszaadás elvét elhatározták, alábecsülték a megvalósítása nehézségeit. Csakhogy ma már nem lehet visszavonni a kimondott szót, mert pörök lavináját indítaná el. Csak az eljárást lehet egyszerűsíteni és meggyorsítani, hogy ne késlekedjenek a be[1]ruházások.

A keleti országrész sok vezetője Nyugatról jött. Biztos jobban értenek a piacgazdasághoz, mint a keletnémetek. Csakhogy itt gyakran „tudálékos nyugatiaknak” mondják őket. Megértik-e a nyugatiak a keleti emberek problémáit; nem fenyeget-e egyfajta újgyarmatosítás veszélye?

– Újgyarmatosítás veszélyét nem látom. Szerencsére túlságosan is öntudatosak a szászok. Persze vannak a Nyugatról jöttek között olyanok, akik iránt fenntartásokkal viseltetnek az itteniek, vagy akik több megértést várnának. De a nyugatnémetek többségét szívesen látják, értékes segítséget nyújtanak. Az is érthető, hogy nem tudnak teljesen azonosulni a keletnémetekkel. Ehhez nekik is a kommunista diktatúrában kellett volna élniük.

– Ön, miniszterelnök úr, ugyancsak nyugatról jött. Elfogadták?

– Ha csupán a választási eredményt tekintjük is, látszik, bizalommal viseltetnek irántam a szász nők és férfiak. Ez jó érzés, erőt ad a munkámhoz. De nagy felelősség is. Nem engedhetem meg, hogy csalódjanak bennem. Felnőttként kell kezelni őket, őszintén megmondva, hogy kemény idők várnak rájuk, ránk. Ezt megtettem, megértették, elfogadták.

– Németország hagyományosan jó gazdasági, tudományos, kulturális, személyes kapcsolatokat ápol Magyarországgal. Hogyan látja az ebbéli fejlődést Szászország és Magyarország vonatkozásában?

– Szászország mindig is nyitott volt a világ iránt, és az átmeneti megtorpanás után újra ápoljuk eme hagyományunkat. Az Európa szívében fekvő szász tartomány mindig is a keleti és délkeleti országokra nyíló kapu volt. A szerencsére nyitott határokon át tovább erősítjük, szélesítjük sokoldalú kapcsolatainkat. Az állami és intézményi kapcsolatok persze nem helyettesíthetik a személyes érintkezéseket. Ezért is nagy szeretettel fogadjuk mindazokat, akik hozzánk jönnek, mert azt tapasztaljuk, hogy a szászok is hasonló fogadtatásban részesülnek Magyarországon, a világban.

– Miniszterelnök úr, köszönöm a válaszait!

2021. AUGUSZTUS 13-ÁN ÉRKEZETT A HÍR DREZDÁBÓL:

Kurt Biedenkopf, a CDU politikusa csütörtökön (augusztus 12-én) este 91 éves korában, Drezdában elhunyt. Közéleti szereplései az utóbbi időben egyre ritkábbak lettek. „Kurt király” azonban 2019 nyarán ismét fontos szerepet játszott a Szász Unió államfőválasztási kampányában. Életkora ellenére otthon érezte magát a Deutsche Bahnnál folyó kollektív szerződéses konfliktusban közvetítőként, a nyugdíjas csúcspolitikusok találkozóin „idősebb államférfiként” is. A Drezdai Nemzetközi Magánegyetemhez is mindvégig hű maradt, mint annak alapító elnöke. Biedenkopfra mindenekelőtt úgy emlékeznek majd, mint az újraegyesítés utáni első szászországi kormányfőre: 1990 és 2002 között – váratlan politikai visszatérőként – ő irányította a szabadállam sorsát. A Szász Állami Kancellária közlése szerint Biedenkopfot szűk családi körben, Drezdában temetik el, bár a családdal egyetértésben az kormányzat hivatalos temetési szertartást is szervez. Szászország háromnapos állami gyásszal tiszteleg a politikus emléke előtt. A jogászprofesszor 1973-ban Helmut Kohl akkori pártelnök javaslatára lett a CDU főtitkára. Biedenkopfot remek ötletgazdának és elemzőnek tartották. Később Kohl riválisává lépett elő. Az 1980-as években az észak-rajna-vesztfáliai CDU-val került a címlapokra, és úgy látszott, hogy befejezi politikusi pályafutását, már csak a tudománynak akarta szentelni magát. A kommunizmus bukása az NDK-ban megváltoztatta ezt a tervet. Mivel a keletnémet CDU-nak nem voltak megfelelő vezetői, sürgősen nyugati importra volt szükség. Biedenkopf számára ez egy lehetőség volt: az 1990-es években ő produkálta az Kereszténydemokrata Unió legjobb választási eredményeit keleten. A szászországi CDU 14 évig egyedül kormányzott. „Akkoriban önként jöttem Szászországba segíteni, nem kormányozni” – mondta, és akit a szászok hamarosan „Kurt királynak” neveztek. Felesége, Ingrid átvette az államanya szerepét, és társuralkodó lett. Legendás a mondása: “Amióta mi vagyunk a miniszterelnök…”. A közvetlenségéről ismert Ingrid Biedenkopfhoz sokan fordultak személyesen.

(A fenti két interjú megjelenéséért hálás köszönet illeti az Arcanum Adatbázis Kiadót, amely készséggel bocsátotta az Infovilág Szerkesztősége rendelkezésére a Mai Nap eddig digitalizált lapszámait.)