Az azóta, a hazai műemlékvédelemmel együtt megszüntetett Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Örökség című folyóiratában, 2011 decemberében jelent meg az alábbi írás, amely múlt és jelen, a hitelesen megőrzött emlékek és a kortárs építészet találkozásáról, együttéléséről szól. – A kulturális örökség idei napjait bevezető városbejárás legizgalmasabb állomása volt Székesfehérvárott a Hiemer–Font–Caraffa-tömb. A megújult épületegyüttes, melynek minden köve, szeglete a múltról regél, magában hordja a város sok évszázados históriáját, ma már ismert, hogy a középkor óta. Kalauzunk Igari Antal volt, a megyei főépítész, aki munkája során végigkísérte a helyreállítást, s személyes kötődése sem titok, egy időben családja is a ház lakója volt. (Illusztrációk: Hack Róbert)
A Hiemer-ház a Városház tér felől.
Székesfehérvár belvárosában, a Városház térre tekintve, a Jókai utca, az Oskola utca és a Goldziher Ignác köz határolta területen, közös telken áll a trapéz alakú épülettömb. A három, idővel összenőtt ház 1760-70 körül, a XVIII. században illetve 1780-ban nyerte el mai külsejét. A középkori alapokon nyugvó, valaha négy, akkortájt még önálló épület napjainkra szétválaszthatatlanul összenőtt. Összeköti őket építéstörténetük, személyes históriájuk éppúgy, mint az az egység, amely mára arculatát és szellemét egyaránt jelenti. Az őszi napon a Gesztenyés-udvaron állunk, ahová zárókövében a Hiemer-család oroszlános címere díszítette, kőkeretes kapu vezet be. Az udvar nevét szépséges fájáról kapta. S egy pillantás a kőburkolatra, amely pontosan mutatja az egykori kút helyét.
A házakról levéltárilag adatolhatóan először a török után időkben, tehát a XVII. században esik szó – magyarázza kísérőnk, aki mindjárt hozzá is teszi, jó ok volt rá, hogy feltételezzék, korábban is épületek állhattak itt, de a középkori eredetet csak sejteni lehetett, régészetileg nem tárták még fel.
Az épületegyüttes három nevet visel, a háztörténet három névadó tulajdonosáról. A török utáni időben az Újszerzeményi Bizottság adományozott, hitelesített birtokokat, tulajdonokat katonáknak, udvari szállítóknak, mindazoknak, akik az udvarhoz hűek voltak, részt vettek a csatákban. Ezekben az időkben kerülhetett épület a tábornok felmenőt magáénak tudható udvari tanácsoshoz, Caraffa birodalmi grófhoz. A Pfund-családhoz, kik kereskedelemmel foglalkoztak, s csak utóbb használták a magyarosított Font nevet, valamint az eredetileg hentes- és mészáros Hiemer Mihályhoz, aki városbíró lett Székesfehérvárott.
A Caraffa-ház Oskola utcai homlokzata.
A köztiszteletben álló Hiemer Mihály kezdett építkezni, árkádos folyosót építtetett, majd emeletet, ahol egy – ma is látható – szabadkéményes konyha volt, amely a két szomszédos szobát is fűtötte. Majd örököse, fia, Sebestyén folytatta a munkát. S ő volt az, aki városi tisztviselőként túlnyújtotta házát a saját telken, s bizony ráépítkezett városi területre… Bontás vagy fennmaradás? Mintha ma történne. Végül engedélyt kapott, megvehette a telekrészt, s maradhatott az új épületszárny, a nyitott, árkádos folyosóval. Egyébként az ő nevéhez fűződik a zárt sarokerkély és a védőszent, Szent Sebestyén szobra a falfülkében. Az épülettömb lényegében mai formája, az egymáshoz kapcsolódó szárnyakkal, amelyek gyakorlatilag egyidőben jöttek létre, a XVIII. század második felében alakult ki.
Az idők folyamán, különösen mióta, vagy kétszáz éve a város tulajdonába kerültek, a házak a legkülönbözőbb funkciót kapták. Hiemer János örököseitől 1828-ban vette meg a város. Majd a belvárosi plébánia céljaira adta át, amely 1967-ig működött itt.
A Pfund-ház1755-ben lett a városé, tiszti szállás és borkimérés célját szolgálta. A Caraffa-ház 1727-ben került városi tulajdonba, többször bérbe adták, fenntartva a jogot, hogy katonai elszállásolásra a bérlet felmondható. Utóbb a plébánia működik benne, majd reáliskola, később leánygimnázium. A kis-Caraffa-ház elemi iskolának, majd 1932-től zeneiskolának adott otthont. De volt az egymáshoz kapcsolódó tömbben városházi ügyfélszolgálat, ügyvédi munkaközösség is.
S amikor a kilencvenes évek elején a házakat kiürítették sajnos, vagy mondhatnók úgy is, szerencsére Csipkerózsika-álomba merültek. Sajnos, mert ott árválkodtak üresen, kitéve az idő pusztításának, s még annak is, hogy voltak, akik nem is titkolták, úgy gondolják, legjobb lenne talán bontani, hisz csak gondot okoznak. Jó, hogy azok, akik így vélekedtek, nem voltak döntéshelyzetben. S szerencsére, mert így, ez idő alatt mód nyílt a kutatásra. És Siklósi Gyula régész, valamint Bartos György, Mentényi Klára és D. Mezey Alice művészettörténész munkája nyomán fokozatosan került elő, vált ismertté mindaz, ami ma már igazolja, jól láthatóan, bemutatva jelzi, a kora középkorban is ház állt itt.
A Csipkerózsika-álom másfél évtizedig tartott, valójában 2005-ben indulhatott meg a helyreállítás, három ütemben. Az első a Nemzeti Fejlesztési Terv Regionális Operatív Program keretében európai uniós forrásból, a második a Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogatásával, a harmadik ugyancsak Európai Uniós segítséggel a város, a tervező, a kivitelező, az örökségvédelem tökéletes szakmai egyetértésében és együttműködésében.
A 2006-ban elsőként megújult Hiemer-ház különlegessége a Városház térre néző, sarokerkélyes terem, Pich Ferenc az 1828–1832-es évekből származó, klasszicista falképével. A teljes oldalfalat borító, mitológiai jelenetsort ábrázoló falkép domborművet imitáló grisaille fríz. A képsort növényi és figurális díszítő elemek egészítenek ki. S kísérőnk még hozzáteszi, utóbb a megyei levéltár felújításánál ugyanilyen díszítő festésre leltek. A sarokszoba ovális, valamint íves meg szögletes szakaszok kombinációjából összeállított stukkóit is felújították.
A Caraffa-ház földszintjén a XVII. századi válaszfal.
Falfestmény került elő váratlanul az emeleti teremsor restaurálása során a Jókai utcai szárny utolsó, negyedik szobájában. A zsűri úgy döntött, hogy az egymásra rétegzett képek közül a XIX. század második felére datálhatót restaurálták. S a vakolat alól nyomaiban előkerült stukkókat rekonstruálták a többi szobában, illetve a folyosó boltozatán. Az emeleti folyosón lévő, egykor elfalazott barokk ablakokat kibontották és restaurálták.
Ebben a felújítási időszakban a ház földszinti sarokszobájában kialakított kávéházban üvegfedés alatt láthatóvá tették a XVIII. század eleji utcaburkolat megmaradt részét.
2007 szeptemberében indult és 2008 augusztusában fejeződött be az épülettömb helyreállításának második szakasza nagy feladatot rótt a résztvevőkre, hiszen a cél a középkori, s gótikus elemeket is tartogató szárny restaurálása, a mai építészet eszközeivel való bemutatása és funkcióteremtése volt. A gótikus épületé, melyet az évszázadok során többször átépítettek, bővítettek, és „barokk köntösbe burkoltak”. S a kérdés, miként lehet megőrizni a maga valóságában a középkori rétegeket, a középkori szellemiséget, miként lehet mindazt, ami egymásra rétegződött az időben bemutathatóvá tenni, s egyben összehangolni a ház mai igényeivel, a jelen építészet formanyelvével, eszközrendszerével, anyaghasználatával.
A Jókai utcai középkori ház emeleti belső ajtaja az egykori járószinttel.
A középkori pincelejárat helyét az évszázadok során többször megváltoztatták, ahogy a kutatások igazolják, a jelenlegi kőkeretes pinceajtó a harmadik közülük. A földszinten feltárt, az emeleti falat tartó kőheveder, jellegzetes középkori megoldás. Most ezen az ajtón közelíthető meg a pincében kialakított klub.
A földszinten helyreállították a háromosztatú, középkori kőfalazatú, barokk dongaboltozatos helyiséget, amelynek látványossága a kőhevederes teherátadó ív és a másik, élszedett, kőkeretes ajtó.
S eredeti középkori falrészek kerültek elő az emeleti szinten is, ahonnan az üvegfödém tökéletesen láthatóvá teszi a gótikus pincébe vezető lejáratot, s egyben a középkori homlokzat teljes magasságát.
Az emeleti terem oldalfalainak vakolatlan felületei magukat, a középkori falakat mutatják, egy kőboltozat lenyomatát. Bemutathatóvá vált egy középkori ajtónyílás, s az azonos idejű ablaksor néhány, megmaradt részlete. S ugyanebben a felújítási időszakban vált láthatóvá az emeleten, egy már a barokk korban épült, kis szobában a Iustitiát ábrázoló mennyezeti freskó.
A Caraffa- és a Font-ház határán egy, a XIX. században elbontott épületszárny helyén mai épület létrehozására is mód nyílt. Az egykori tervrajzok, leírások, illetve régészeti, kutatási anyagok ismeretében és tiszteletben tartásával, de a kortárs építészeti szerkezetek és anyagok – vasbeton, rozsdamentes acél, edzett üveg – alkalmazásával, egy új keresztszárnnyal állította a tervező vissza az eredeti udvari térszerkezetet.
Az építészeti tervek, megoldások Koch Péter nevéhez kötődnek, hangsúlyozva azt a nyilvánvaló közös munkát, közös hangot, amit megteremtettek a kutatókkal, restaurátorokkal, műemléki felügyelővel, s mindazokkal, akik részt vettek a munkában.
A Jókai utca felé nyíló középkori ház bemutatott részletei.
Az épülettömb felújításának utolsó, harmadik üteme tavaly decemberben kezdődött és idén augusztusban fejeződött be. S ha korábban kihívásokról beszéltünk, ebben a szakaszban újabb komoly feladat elé néztek a résztvevők. Ugyanis most került sor a Caraffa-ház északnyugati felén, a földszinti termekben feltárt másik, XV.–XVI. századi gótikus épület pilléres csarnoka. Erre a középkori házra épült rá a jelenlegi barokk teremsor. Valószínűleg ez lesz építészetileg és statikailag a legnagyobb kihívás az épülettömb felújításánál. A meglévő barokk boltozatok, valamint a pontosan rekonstruálható középső pillérsorral kéthajóssá osztott egykori középkori csarnok maradványainak együttes bemutatása az egyik legszebb és leginkább közönségcsalogató teret fogja eredményezni.
A Caraffa-ház Goldziher utcai szárnyának tetőszerkezetén állt egykori huszártorony a tetőtérben található ácsszerkezeti maradványok alapján a későbbiekben rekonstruálható lesz. Az udvari homlokzatok egykori, eddig elfalazott árkádsorainak kibontásával elegáns udvarbelsők alakulnak ki.
Természetesen az épülettömb felújítása során az udvarok és a környező közterületek is megújulnak. Ezt különböző térburkolatok és növényzet telepítésével, valamint a régészeti feltárások során előkerült maradványok bemutatásával, felvetítésével oldják meg. Erre már az I. és II. ütem területén is sor került, melyek közül a leglátványosabb a gesztenyés udvarnak nevet adó vadgesztenyefa árnyékában bemutatott egykori kút burkolatban bemutatott lenyomata.
Hiemer–Font–Caraffa-ház Saroktelken álló, szabálytalan, az oldalhomlokzat felé nyíló, U alaprajzú, nagyobbrészt alápincézett, egyemeletes, nyeregtetős lakóház. Rövidebbik homlokzatának architektúrája rokokódíszes, közepén stukkódíszes fülkében, Szent Sebestyén szobra, a földszinten üzlet, sarkán a homlokzati architektúrát követően díszített, kőszerkezetes zárterkély. Oldalhomlokzatának déli oldalán a kőkeretes bejárat fölött konzolpáron álló újabb zárterkély. A három, idővel összenőtt ház 1760-70 körül, a XVIII. században illetve 1780-ban nyerte el mai külsejét. 2006-ban helyreállították.
Külső:Utcasorba illeszkedő, rokokó díszítésű barokk saroképület, a Jókai utca 3. (trsz.: 1514), illetve az Oskola u. 2-4. (trsz.: 1574) házakkal egy hrsz.-on. Jókai utcai oldalhomlokzata 3+1+4 tengelyes, a Városház téri főhomlokzata háromtengelyes, melyeket tagozott övpárkány tagol, csonka főpárkány zár. Városház téri homlokzat földszintjén balra keretezetlen ablak, középen és balra kőkeretes nyílások. Emeletén két, egyenes záródású, szalagkeretes, könyöklős, egyenes szemöldöke alatt díszített falmezővel képzett ablak között félkörzáródású szoborfülke. A fülke könyöklője alatt volutás dísz, törtíves szemöldöke alól dús drapériát utánzó keretezés, benne két angyalarc veszi körül a fülkében kis piedesztálon álló Szent Sebestyén szobrát. A homlokzatot két virágdíszes törzsű, toszkán jellegű pilaszter keretezi.
A sarkon zárterkély, mely három konzolon támaszkodik: a konzolok közül a két szélső fejjel díszített, a középső leveles mintával. A zárterkély egyenes záródású ablakainak könyöklője alatti mellvéden és párkánya alatti mezőben dúsan faragott díszítés.
Jókai utcai oldalhomlokzat földszinti ablakai egyenes záródásúak, keretezetlenek. Emeleti ablakai szalagkeretesek, könyöklőjük alatt tükrös mellvéd, záradékuk fölött egyenes szemöldök. A bal negyedik tengelyben kváderezett kőkeretű, szegmensíves, szemöldökgyámos, tárcsás zárókődíszű bejárat fölött eredetileg két konzolon nyugvó, az emeleti ablakok tagolását követő zárterkély. Az északi konzol jelenleg hiányzik. Észak felé párkányos kerítéssel folytatódik, amelynek emelt íve alatt kosáríves, kőkeretes, vállpárkányos, kerékvetőköves kapu nyílik, zárókövében a Hiemer-címerrel. A homlokzat további folytatásában négy tengelynyi, kevéssé jellegzetes szakasz kapcsolódik a Jókai utca 2-4. számú házhoz, falában látható a középkori ház sarokarmírozása. A kerítés mögötti kis udvar keleti és északi oldalán mindkét szinten 4-4 kosáríves nyílású tornác fut.
Belső: A déli szárnyban nyíló kapualj világítóudvart metsz át, a földszint minden helyisége különféle boltozatokkal fedett, a bejárat bal oldalán, az emeletre egykarú, süttői vörös mészkő fokos lépcső vezet. Emeleti terei nagyobbrészt boltozottak, stukkódísszel és falképekkel díszítettek. A keleti szárny boltozott helyiségei árkádíves folyosóról nyílnak, több periódusban festettek, az északi szárny emelete új, vasbetonfödémes. Falkép: a zárterkélyes emeleti díszteremben: 1828 körül (Pich Ferenc).
Kapualja hevederes dongaboltozattal fedett. A kapualj végén kezdődő, az udvari tornáchoz vezető keresztfolyosóról nyílnak kétoldalt a fiókos dongaboltozatos illetve csehsüveg-boltozatos helyiségek. A tornác földszintje hevederes csehsüveg-boltozatos, innen is hasonló fedésű helyiségek nyílnak. Emelete hasonló elrendezésű, a folyosó, s számos szoba itt is boltozott, eredeti stukkódíszéből csupán a téri zárterkély őrzött meg részleteket. (Forrás: KÖH Nyilvántartás)
Hiemer–Font–Caraffa-ház