Az újságíró archívumából: bolgár tudós trák aranykincs-kiállítása

Kíváncsi lennék arra, hogy olvasóink közül kik és hányan látták jó negyven esztendővel ezelőtt, 1978-ban a trák kincsek kiállítását a Szépművészeti Múzeumban. Nemzetközi szenzáció volt ez akkoriban; az európai történelem egy nagyon fontos időszakáról és egy máig – sok tekintetben – ismeretlen népről és művészetéről összegyűjtött (nagyrészt arany-) leletek pompás bemutatása. A nem mindennapi, világjáró kiállítás anyagának összeállítójával, tudományos rendszerezőjével, a trák történelem, kultúra az idő tájt nemzetközi hírű tudósával, Ivan Venedikov professzorral Szófiában beszélgettem a trákokról, és mindarról, ami érdekes lehetett e dicső népről – és belefért egy napilap, az akkor félhivatalos kormánylapként ismert Magyar Hírlap interjúrovatába. (Megjelent 1978. július 25-én.)

Látszólag sokat, mégis elképesztően keveset tudunk a trákokról – kezdi a beszélgetést Ivan Venedikov akadémikus (archív felvétel/Wikipedia-kép), a szófiai Országos Történelmi Múzeum archeológiái osztályának vezetője. A professzort Bulgária-szerte – és a külföld sok országában is! – úgy ismerik, mint az aránylag fiatal tudományág, a trákológia egyik legavatottabb művelőjét, gazdagítóját.

– Nem sajnálom életemből azt a hét esztendőt, amelyet munkatársaimmal együtt „A trák művészet és kultúra” című kiállítás anyagának összeállításával, rendszerezésével töltöttem – mondja, s aprót hörpint a vendég kedvéért főzött törökös kávéból. – Nem én állítom, az immár világjáróvá avanzsált kiállítás értő bírálói írják, hogy a perui aranykincsek után a legnagyobb látogatottságnak örvend, legyen éppen Moszkvában, Leningrádban, Mexikóvárosban, New Yorkban, Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben…

– … vagy éppen Budapesten… – egészíti ki a fölsorolást a krónikás. Szófiai beszélgetésünket is az időszerűsíti, hogy a magyar főváros Szépművészeti Múzeumába várják a „trákokat”.

– A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a bolgár kulturális és művészeti állami bizottság megállapodása szerint július 28-tól Budapesten is megtekinthetők lesznek a trák kultúra és művészet évezredekkel ezelőtt keletkezett remekei. A londoni The Guardian-ben Reynold Higgins professzor, a British Museum archeológusa azt írta, hogy a trák kincsekhez képest Schliemann trójai és mykénéi aranyleletei karácsonyi nyalánkságok csupán …

– Kedves trákjaim munkái számomra és még igen sokunk számára nem azért kincsek, mert aranyból, ezüstből vannak – mondja szemüvegtörlés közben Ivan Venedikov. –  Az amazonfejes arany kancsó, az állatfejjel díszített riton (ivóedény), ezüst lószerszám, arany fülbevaló, aranylevél-diadém, pénzek és a többiek az ókori ötvösművészet legfinomabb, legszebb munkái közé sorolhatók. Munkák? Jobb erre az alkotás szót használni, hiszen műremekek mind, egytől, egyig. A várnai neolitikus temetőben talált leletek például olyan fejlett civilizációról tanúskodnak, amely legalább egy évezreddel megelőzi Tutankhamon sírjának keletkezését az egyiptomi Királyok Völgyében.

– Kik voltak, mikor éltek a trákok?

– A trákok az indogermán népek hatalmas családjának tagjai voltak. Némelyek az időszámításunk előtti harmadik évezredet teszik a kezdetnek. Magam is hajlok a vélemény felé. Ókori szerzők műveiből igen nagy bizonyossággal megállapítható, hogy a mai Bulgária földjének név szerint ismert első lakói a trákok voltak. Időszámításunk előtt kétezer évvel már benépesítették a Balkán-félsziget keleti felét. A görög mitológia szerint Kalliopé múzsa fia, a híres lantos, Orpheusz már a trákok körében dicsőítette a bor és a mámor istenét, Dionüszoszt. Orpheusz egyébként – a monda szerint – trák asszonyok bosszújának áldozatává vált, mert feleségét elveszítvén, lemondott a földi szerelem gyönyöreiről…

– Homérosz is hírt ad a trákokról: részt vettek a trójai háborúban – folytatja a bolgár tudós. – Ugyancsak tőle tudjuk, hogy elsősorban állattenyésztésből étek, a férfiak bátor lovasok voltak, dárdáikkal harcoltak. Hérodotosz nagy népnek mondja őket, amely ha feje (vezére) volna vagy összetartana, a „leghatalmasabb volna valamennyi nemzetek között”. A történetírás atyja, Hérodotosz a trákok külsejéről megjegyzi: testüket tetoválták. Xenophón görög történetíró és hadvezér szerint a trákok kék szeműek és göndör szakállúak voltak. Történelmi tanulmányainkból, olvasmányainkból tudjuk, hogy a leghíresebb, leginkább hús-vér trák Spartacus, a római rabszolga és gladiátor volt, a legnagyobb ókori rabszolgafelkelés vezetője.

– A trákok legnagyobbrészt a mai Bulgária területén éltek. Országuk határai délen az Égei-tenger partjai, nyugaton az Axios (ma Vardar) folyó, északon a Duna folyása, sőt, még egy kicsivel följebb, keleten pedig a Fekete- és a Márvány-tenger. Ez utóbbi azonban – mint kutatásaim bizonyították – nem elválasztotta, hanem a Boszporusz révén összekötötte a Balkán-félsziget és Anatólia trákjait.

– Szívesen hallanánk e kutatásról részletesebben is…

– Régebben a tudósok majdnem kizárólag a nagy klasszikus népek, a görögök és a rómaiak történelmével, kultúrájával foglalkoztak – mondja Venedikov professzor. – A többi nép, a kis népek kultúráját periférikusnak tekintették. Csak az utóbbi fél évszázadban – amikor mind több trák leletet tártunk föl Bulgáriában és majdnem vele egyidőben Perzsiában is – irányult a figyelem a trikókra. Sikerült bebizonyítanom – természetesen a leletek azonos jegyei alapján –, hogy szerves kapcsolat áll fenn a bolgár és az anatóliai trák leletek között. Miután a perzsa Dareiosz átkelt a Boszporuszon és hatalmas seregével meghódította Trákia nagy részét, kimutatható változás ment végbe a Balkán-félszigeten élő trákok művészetében. Az itteniek fölhagytak az addig jellemző geometrikus díszítőelemekkel, és a perzsák emberközelibb, hajlékony vonalvezetésű stílusában kezdtek dolgozni.

– Ezt a fölfedezésemet az utóbbi évtizedben publikáltam. Első munkáim egyikére azonban még szívesebben emlékszem vissza: a többi között a panagjuristei aranylelet leírására. A kilenc darabból álló, hat kiló súlyú, 23 karátos arany ivókészlet görög mesterek műve, amely erős perzsa hatást mutat. Még a keletkezési helyét is sikerült meghatároznom: a Dardanellák ázsiai oldalán, a Hellészpontosz északkeleti partján, Lampszakoszban, nem messzire Trójától.

– Mondják, hogy Ivan Venedikov akadémikus minden percét a trákoknak szenteli, jóformán velük együtt él. Egy fontos hétköznapi „apróságra” lennénk kíváncsiak: milyen nyelven beszeltek, volt-e írásuk?

– A trák nyelvről jóformán semmit sem tudunk. Az egyetlen összefüggő, nagyon rövid trák szöveg – ráadásul görög betűs írásban – egy 2500 éves gyűrűn maradt fenn. A gyűrűt itt, nálunk, Ezerovóban találták. Kutatásaink meglehetősen szegényes nyelvi alapanyagra támaszkodhatnak: 23 glosszaszóra, 24 feliratra, földrajzi, személy-, törzs- és istenségnévre. Ókori történetírók be-beépítettek munkáikba néhány trák szót, onnan tudjuk, hogy bolintosz = bölény, brio = város, genton = hús, szalmosz = bőr, szelasz = bor, szibitidesz = trák nemes… Írásukat, betűiket – két leletről véljük, hogy tőlük szármázik – még nem sikerült megfejtenünk. Az időszámításunk előtti 4. században a trákok már a görög nyelvet és írást használták… Annyi bizonyos, hogy indogermán nyelvet beszéltek. Némely tudósok a litvánokkal rokonítják a trákokat…


Ivan Venedikov professzor, akadémikus művét a New York-i Metropolitan Museum of Art adta ki 1977-ben.

– Utolsó kérdésként: mivel gazdagították a trákok az emberiség egyetemes kultúráját?

– A tőlük délre élő népektől átvett, sok esetben önmaguk értékeivel is gyarapított kulturális és részben civilizációs vívmányokat a trákok közvetítették észak felé – feleli a professzor. – A napokban Budapesten nyíló kiállításunk is hasonló célt szolgál: szeretnénk egyetemes kinccsé tenni a trákkutatás eddigi eredményeit.

És bár nem voltak a bolgárok ősei a trákok, a mai bolgár föld által megőrzött és szakembereink által eddig föltárt leleteknek be kell tölteniük missziójukat a népek és kultúrák egymáshoz közelítésében, a békés nemzetközi együtt munkálkodás szolgálatában.