Négy évvel a magyarországi rendszerváltás után, 1993. május 15-én jelent meg az alábbi beszélgetés az otthon és külföldön egyaránt nagy tekintélyű gazdaságszervező – és -irányító – szakemberrel, a magyarok iránt különösen lojális Leopold Maderthanerrel (ÖVP), az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara elnökével. Hangoztatta, hogy hazája már akkor igyekezett a lehető legjobb és sokoldalú kapcsolatokra keleti szomszédjával, amikor még szögesdrótkerítés választotta el egymástól a két országot. Maderthaner meggyőződése volt, hogy Magyarország öt, legkésőbb tíz éven belül az Európai Unió tagjává válik… – Az interjú 1993. május 15-én jelent meg a „komoly bulvárlapként” ismert, nagy példányszámú, Mai Nap című, országos lapban. (A nyitó képen: az Advantage Austria Budapest, az Osztrák Nagykövetség Kereskedelmi Osztálya a budapesti, VI. kerületi Délibáb utcában.)
Brüsszelbe partnerként megyünk – jelentette ki munkatársunknak adott exkluzív interjújában Leopold Maderthaner. (Az Osztrák Néppárt, az ÖVP politikusa [1935–2007] 1990–2000 között töltötte be az Osztrák Gazdasági Kamara elnöki tisztségét, fontos szerepet játszott abban, hazája 1995 óta tagja az Európai Uniónak – a szerk. megj.) A nagy hatalmú Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara elnöke vállalkozóként a 70-es évek eleje óta kitűnő kapcsolatokat ápol hazánkkal, az ő cége szállította a többi között a pesti Duna-parti meg a soproni szállodák fényreklámjait. „Szeretem a magyarokat, Magyarországot” – hangoztatta.
• Jó ideje fölbillent a magyar–osztrák kereskedelmi mérleg egyensúlya, mégpedig Ausztria javára. Hosszabb távon ez aligha egészséges. Mit tehet az egyik legtekintélyesebb osztrák választott tisztségviselő, a kamara elnöke a kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolatok helyreállításáért?
– Saját példával kívánok válaszolni: osztrák–japán viszonylatban még rosszabb a helyzet, mivel mi legföljebb harmadát-negyedét exportáljuk a távol-keleti szigetországba, mint a japánok nekünk. Azt szoktam mondani: akinek ez nem jó, az törekedjék az eddiginél több, keresettebb, jól eladható árut szállítani. Senki sem várhatja tőlem, hogy bármiféle beavatkozással is fékezzem a Magyarországra exportáló osztrák cégeket. Csak egyet tanácsolhatok: jobban derítsék föl a magyarok az osztrák piacot, találják meg azokat a fehér foltokat, amelyeket kivitelükkel betölthetnek.
• Mely területeken vannak a legnagyobb egyensúlyzavarok?
– Mielőtt a szerkezetet vizsgálnánk, hadd említsek két adatot. Ausztria magyarországi exportja 15,5, Magyarország hozzánk irányuló kivitele 12 milliárd schilling. Tehát 3,5 milliárd választ el bennünket az egyensúlytól. Ennek ellenére is örvendetes, hogy jótékonyan átalakult a magyar exportszerkezet, többségbe kerültek a késztermékek, a gépek és járművek, híradástechnikai készülékek, a kőolaj, a konfekció- és cipőipari termékek, áramelosztók, zöldség és gyümölcs. Egyensúlyzavarról tehát nincs szó, jobb piacfelderítéssel kellene megszüntetni az értékkülönbözetet.
• Budapest és Bécs egyaránt Brüsszel felé törekszik, bár a két ország startpozíciója korántsem nevezhető azonosnak. Egymás partnerei vagy vetélytársai vagyunk a Közös Piacba való bejutás közben? Ha küzdőtársaknak tekintjük egymást, mik a lehetőségek, feladatok az együttműködésben?
– Mindenképpen partnerek vagyunk! A legfőbb feladat, hogy Magyarország tökéletesítse gazdaságát, korszerűsítse termelőerőit és termékeit. Az igazán jó partnerek nagyjából azonos súlycsoportban küzdenek. Csak szorítani tudok a magyar gazdaságnak, amely az utóbbi években igen nagy eredményeket ért el, sok vonatkozásban fölzárkózott az európai mezőnyhöz. Egyet nem szabad elfeledni: Ausztriának negyedszázados előnye van Magyarországhoz képest. Nekünk jóval előbb sikerült a szabad, a szociális piacgazdaságot megteremtenünk. Ettől a nagy lehetőségtől a nagypolitika, a történelem jó ideig elzárta Magyarországot. Meggyőződésem: ha nem így lett volna, ma Magyarország legalább azon a színvonalon lenne, mint nyugati szomszédja. A magyaroknak egy darabig még kettőt kell lépniük előre az idő alatt, míg Nyugat- Európa egyet.
• Váltsunk témát! Ausztriában szokatlanul nagy ütemben nő a munkanélküliség, kis híján hét százalékra rúg. Áprilisban például 38 ezerrel gyarapodott a kenyérkereset nélküliek serege. Ugyanakkor recesszió fenyegeti az országot, és már-már megingatja a szociáldemokrata-néppárti kormánykoalíciót is az államosított ipar válsága. Miként értékeli ezt a tényt, elnök úr?
– Valóban aggasztó a helyzet. Saját véleményem megegyezik a kisebbik kormánykoalíciós partnerével, a néppártéval: nem sok milliárd schillinges költségvetési támogatásokkal, hanem gazdasági impulzusokkal, az export ösztönzésével kell kilábalni a nehézségekből. Ez régi igazság, bevált módszer. Állami megrendeléseket kell adni az iparnak, mert teendő van bőven: például a hazai út-, vasút-, híd- és lakásépítés. Az állami nagyberuházások azonnali megrendeléseket jelentenének a
nagyipar számára, gyorsabb mozgásba hoznák a gazdaságot. És ha ehhez a mostaninál jobb piackutatással vállalkozásaink föltárnák a piacot, ráadásul a többi nyugati országhoz hasonlóan az osztrák cégek állami segítséget is kapnának az exporthoz – itt van a nagy lehetőség, a keleti, a magyarországi, szlovákiai infrastruktúra kiépítése, amelyből Ausztria bőven kivehetné a részét –, igazán hatékonyan ellenállhatnánk a recessziónak, megállíthatnánk a gazdaság völgymenetét. Ugyanakkor az eddiginél sokkalta gazdaságosabban kell termelnünk, tovább csökkentve a mellékes, járulékos költségeket, amelyek az állami iparban még mindig igen magasak.
• Sokakat, főként a magyar fiatalokat érintő kérdés: Ausztriában kevés a szakmunkástanuló, nálunk viszont hál’ istennek van bőven. Van-e lehetőség magyar lányok és fiúk ausztriai szakmai képzésére, továbbképzésére?
– Messzemenően egyetértek a külföldi – Így a magyar fiatalok ausztriai –szakmunkás-képzésével, támogatom. Feltételek: a nyelvtudás, a kollégiumi elhelyezés, a fiatalokat fogadni kész vállalatok, vállalkozók földerítése. Kézzelfogható segítséget kívánok adni ezen a területen Magyarországnak; remélem, hogy az osztrák szakszervezetek, a szociális minisztérium és persze a Magyar Gazdasági Kamara egyaránt segítőtársaim lesznek.
– Mihelyt meglesznek az első konkrét eredmények, beszámolok róluk a Mai Nap olvasóinak. A szövetségi kamara kész a szakmai és a címlistát is a lap rendelkezésére bocsátani.
• Elnök úr, köszönöm a válaszait.