Afganisztán sosem volt a béke szigete Ázsia szívében, s hangsúlyozottan így van ez a múlt század harmadik harmadától egészen napjainkig. Hogyan tekint a térség regionális nagyhatalma, India erre a problémára, továbbá Kína szerepére, valamint Delhi törekvésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagságának elnyerésére. Ezekre és hasonló kérdésekre kért és kapott választ az indiai külügyminisztertől cikkünk szerzője, akinek összefoglalóját 2011. január 24-én ismerhették meg a Népszabadság olvasói. (Nyitó képünk forrása: https://wanderers.hu/afganisztan-a-birodalmak-temetoje; jó szívvel ajánljuk a cikk elolvasását is.)
«Némileg módosított országa Afganisztánnal kapcsolatos álláspontján a Kabulban járt indiai külügyminiszter, ám Delhi változatlanul nem akar hallani katonái odavezényléséről.
Szomanahalli Mallaiah Krisna indiai külügyminiszter kabuli látogatását követően határozottan kiállt Hamid Karzai afgán államfő mellett, és a korábbiaknál körültekintőbben fogalmazott a tálibokkal kapcsolatban. A delhi diplomácia vezetője kelet-közép-európai újságírócsoportot – benne munkatársunkat – fogadva részletezte kormánya álláspontját. Leszögezte, hogy Karzait szabályos, törvényes úton választották újból a közép-ázsiai ország elnökévé, s az erre vonatkozó egyes nyugati kételyeket azzal kontrázta meg, hogy George Bush megválasztása is kétségeket támasztott annak idején (utalt a floridai szavazatszámlálásra), az Egyesült Államok demokratikus mivoltát mégsem kérdőjelezi meg a világ. Minden erő, amely tiszteli az afgán alkotmányt és az ország legitim kormányát, tárgyalóképes lehet – szögezte le Krisna, egyúttal lazítva azon a korábbi delhi állásponton, hogy a tálibok kizárólag terroristák, s velük nem lehet a zöld asztalhoz leülni. Ugyanakkor a talibán széles ernyőszervezet, amely alatt sokféle erő keres és talál menedéket, benne pakisztáni terroristák is – emlékeztetett a miniszter. Mindennek ellenére India a jövőben sem hajlandó fegyveres erőit afganisztáni feladatokra felajánlani. Delhi ugyanakkor erőteljesen bekapcsolódott az ország infrastruktúrájának a fejlesztésébe, helyreállításába, ennek érdekében több ezer indiai munkálkodik ott, a rászánt összeg pedig megközelíti a másfél milliárd dollárt. – Ám – húzta alá Krisna – az indiai haderő csakis nemzetközileg jóváhagyott békefenntartó szerepet vállal. A megbízást mindenekelőtt az ENSZ-től várják.
A külügyminiszter szavaiból kiderült, hogy Delhi éber figyelemmel kíséri Kína fejlődése mellett Peking nemzetközi politikai vonalvezetésének alakulását, mindenekelőtt Pakisztánhoz fűződő kapcsolatait, amelyek mindig is barátiak voltak. Jelenleg ugyanis elsősorban Kína vétója akadályozhatja meg a Biztonsági Tanács új állandó tagokkal történő kibővítését, amelyet India szorgalmaz a maga számára. Egyes külföldi elemzők szerint az India által áhított állandó BT-tagságnál pillanatnyilag reálisabb lenne a vétójog nélkül, azonban Delhiben hallani sem akarnak erről, mások viszont az azonnali teljes jogkört tekintik megvalósíthatatlannak.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
